A Csillaghegyi Református Gyülekezet 2011 márciusában, immár negyedik alkalommal vett részt az Ökumenikus Női Világimanap programsorozatában, amelynek idei bemutatkozó országa Chile volt.

E különleges országról itt Magyarországon sajnos igen keveset tudunk, bár 2010-ben egy rövid időre az egész világ együtt imádkozott a chilei bányászok szerencsés megmeneküléséért. Ez az esemény egyszerre irányította rá a figyelmet Chilére és az Isten gondoskodó szeretetére! A mai alkalom lehetőséget adott számunkra, hogy mélyebben megismerhessük Chile különleges vidékeit, történetét, kultúráját, gasztronómiáját, s a chilei asszonyok által összeállított liturgia mentén forduljunk az Isten felé.Az Imanap tételmondata „Hány kenyeretek van?". Ez a kérdés egy másik ismert sort juttatott eszembe, amelyen ma elgondolkodhatunk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" A kenyér központi gondolata a mai estén több dimenzióban is megjelent. Az este első szakaszában a szellemi táplálékot kaptuk meg a Chiléről szóló részletes ismertetők formájában. A második szakaszban a lelki, hitbéli táplálékhoz jutottunk a chilei nők által összeállított liturgia által, amelynek szintén vezérmotívuma a kenyér volt. Az este harmadik részében pedig, a kenyér fizikai valójában is az asztalunkra kerülhetett, számos másik chilei ételkülönlegességgel együtt.

A csillaghegyi imanap szervezője és moderátora Ligeti Zsuzsanna presbiter volt. Az ő irányításával osztották fel egymás között gyülekezetünk nőtagjai, már egy héttel korábban, a Chilét bemutató témaköröket, valamint az elkészítendő chilei ételek receptjeit.

2011. március 04.-én, pénteken este, 17.00 órakor vette kezdetét a rendezvényünk, a Csillaghegyi Református Templom gyülekezeti termében. Chile hangulatát megidézendő, a termet igyekeztünk az ország nemzeti színeibe (kék-fehér-piros) öltöztetni, s a zenei aláfestést is chilei dalok adták. Nagy örömmel vettük a Chile budapesti nagykövetségének rendkívül kedves gesztusát, hogy óriásplakátokkal, egyéb szóróanyagokkal, és egy valódi chilei zászlóval járult hozzá az esemény színvonalának emeléséhez. Az imanap jelentőségét mutatja, hogy kis közösségünk mintegy 30 tagja vett részt az eseményen - s nem csak nők!

Az este első harmadában, a feldolgozott témákból született érdekes előadásokat hallgattuk meg, amelyek révén „személyes" kapcsolatba kerültünk Chilével. Az előadásoknak köszönhetően a mai estére Chile egy kicsit „a Mi országunkká" vált! A beszámolókat gyönyörű, színes fotók gazdagították, s hozták így közelebb hozzánk ezt a földrajzilag oly' távoli országot. Antónia testvérünk Chile földrajzát és éghajlatát, valamint az egészségügyi rendszerét mutatta be. Bori testvérünk az ország történelméről mesélt, s az egzotikus növény- és állatvilágból adott egy kis ízelítőt. Gina testvérünk a híres chilei borászatot mutatta be néhány szóban. Kornélia testvérünk Chile ökológiájáról, a természeti kincsek védelméről adott átfogó képet. Továbbá beszélt a chilei nők helyzetéről, s néhány kiemelkedően híres személyiségről.

Az este második felében a chilei nők által összeállított liturgia mentén haladva, tartottuk meg Istentiszteletünket. Az egyes igeszakaszokat sorban haladva, felváltva olvasták fel a testvérek. A hálaadó imádság egyben gyönyörű leírást ad az ország természeti kincseinek gazdaságáról, s ennek mintegy ellenpólusaként a bűnvallás és a bűnbocsánatért való könyörgésen keresztül elmesélik az országot ért eddigi csapásokat. A chilei népet érő csapások okának azt érzik, hogy nem osztják meg egymással a javaikat, s hogy nem emelnek szót a javak - jelképesen a kenyér - igazságtalan elosztása ellen. A liturgiában megjelenik a chilei nők kenyérhez kötődő, szoros viszonya, a lotai közösségi kenyérsütödéken keresztül. A liturgia két kapcsolódó, bibliai kenyér-motívumot ír le. Illés és a sareptai özvegyasszony története, valamint Márk evangéliumának a kenyérszaporításról szóló részlete is arra tanít, hogyan osszuk meg egymással még azt a keveset is, amink van, mert a jóság kifogyhatatlan!

Az este utolsó, záró szakasza a chilei gasztronómiával való ismerkedés jegyében telt. A terített asztalt körbeülve, könnyed csevely közepette kóstoltuk végig a testvérek által elkészített nemzeti ételeket, étel-különlegességeket. Került az asztalra chilei lecsó magyarosan, ugyanis a belevalók technikai sorrendje számunkra kissé szokatlan volt, ezért a szakácsnő „magyarosította". A lecsóhoz igazi, házi sütésű chilei cipókat fogyasztottunk. A Chile con queso-t első ránézésre egy fondü-jellegű ételnek gondoltuk, majd az első falatokat követően egyszerre ismertük meg a chilei fűszerek karakteres ízvilágát, és a chilei borfogyasztás jelentőségét. Az én személyes kedvencem a chilei karamellakrém, a manjar volt, amelynek lágy, krémes, bársonyos íze megkoronázta a közös vacsorát.

Hálát adunk azért, hogy ezt az estét együtt tölthettük, megismerve Chile országát, s együtt imádkozhattunk egy jobb világért, amelyben az emberek szolidárisak, s az anyagi javak felhalmozására való törekvés helyett képesek egymás felé fordulni, s a valódi értékekben osztozni egymással. Köszönöm, hogy ennek az estének a részese lehettem!

 

Szederkényi Kornélia

Az alkalom képei itt megtekinthetők

Szerző: Battyányi  2011.04.25. 18:41 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csillaghegy.blog.hu/api/trackback/id/tr542854685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.