Szinte még sötét volt azon a szeptemberi szombat reggelen, amikor kora reggel felkeltünk és hét óra előtt már begurultunk az ALDI parkolójába. A buszunk már ott állt és a testvérek zöme kényelmesen elhelyezkedve várta az indulást. Már az első megtett kilométereken kiderült, hogy döcögő buszon is el lehet csendesedni és Isten igéjére figyelni – Nagytiszteletű Úr áhítattal szolgált.

Ahogy a busz haladt előre, úgy a fedélzeten is mindig történt valami. Hol szép református énekeket énekeltünk, olykor az épen látottakról halhattunk érdekességeket, hol pedig a jó útra próbáltunk visszatalálni az útépítés közepette. Az igazat megvallva sok minden történt, történhetett, de Baross Szabolcs testvérünket látva nem kellett izgulnunk. Az utat részletesen megtervezte, amiért külön köszönet illeti.

10 óra után begurultunk első állomásunkra, Ipolytarnócra. Igaz, hogy lábaink csak párszáz métert tettek meg, mi mégis különös időutazás részesei lehettünk. Kalandoztunk térben és időben, kihalt növények és állatok titkait próbáltuk megfejteni, olykor a tenger mélyén cápák elől bujdosva.

A tiszta levegőn megtett séta hamar meghozta étvágyunkat. Közös hálaadás után jó étvággyal költöttük el ebédünket, vállalkozó kedvűek palóc étkeket is kóstolhattak.

A kora délutáni órákban megérkeztünk a felvidéki Losonc városába. A helyi református templomot Nt. Miklós István Esperes Úr mutatta meg nekünk és mesélt arról, hogyan perelte vissza az egyház a szlovák államtól a templom épületét. Nagyon érdekes beszámolót hallhattunk és példaértékű, ahogyan testvéreink kisebbségi magyarként kiállnak értékeink és hitünk mellett.

Kirándulásunk utolsó állomása, Fülek következett. A helyi gyülekezet Losonc szórványa, ezért Esperes Úr ide is elkísért minket. A kis református templom egy valódi kis ékszerdoboz, amely német segítséggel épült fel. Imádkozzunk, hogy aprócska, magyar gyülekezete sokáig fennmaradjon és sokasodjon.

Hűsítő fagyizás és kétórányi buszozás után immár valóban sötétben érkeztünk vissza az ALDI parkolójában hagyott autóinkhoz. Tartalmas, szép napot hagytunk magunk mögött, sokáig fogunk még lelkierőt meríteni a látottakból és hallottakból. Gyülekezetünknek is jót tett ez a – modern, világi kifejezéssel élve – csapatépítő tréning. Egymást jobban meg tudtuk ismerni valamint új barátságok is születtek.

Családom és magam most először vettünk részt gyülekezeti kiránduláson Csillagheggyel, de már most örömmel várjuk a következő, tavaszi lehetőséget.

MKM