Imanap1.jpgAz Ökumenikus Világnapot 1870 óta rendezik meg világszerte különböző országok keresztyén női csoportjai, nem csak nőknek. Minden évben másik ország mutatkozik be, s hív közös imádságra egy általa fontosan ítélt témában. Ehhez a rendezvénysorozathoz csatlakozott a Csillaghegyi Református Gyülekezet, s Nőszövetségünk tagjai idén hatodik alkalommal szervezték meg az imanap helyi összejövetelét.

A 2013. évi alkalom üzenetéül a szervező Franciaország Máté evangéliumából a 25,35 igeszakaszt választotta: „…jövevény voltam,… és befogadtatok”. A téma aktualitását a Franciaországban élő sokszínű népesség békés együttélésének kihívása adja, amelynek egy részét a közigazgatásilag az anyaországhoz csatolt egykori gyarmatok lakossága teszi ki, másik részét pedig az országba bevándorló – jelentős hányadában afrikai – nemzetek. A migráció mértéke világviszonylatban is jelentős, s idegenként, együtt hazára lelni, Istennel találkozni hihetetlenül nagy kihívás elé állítja mind a befogadókat, mind a befogadottakat. Március elsején tehát egymás elfogadásáért, segítéséért imádkoztunk együtt, a világ különböző pontjain!
Az alkalom előkészítéséhez már hetekkel ezelőtt hozzáfogtunk. A lelki ráhangolódással egyidejűleg részt vettünk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEOT) által szervezett január 26-i előkészítő napon. Igazán itt szembesültünk a befogadás témakörének sokszínűségével, amely egyaránt jeleneti a hozzánk érkező külföldiek, köztünk élő kisebbségek, periférián élők vagy a családba érkező új tag befogadását. Számomra a legmeghatározóbb élményt a Kiskunhalason fogvatartott, Afrikából hazánkba menekült fiatalemberek szívbemarkoló és torokszorító beszámolója jelentette. A menekülésük körülményeit, s a Magyarországra vezető útjuk borzalmait hallgatva lassan gördültek végig a könnycseppek az arcomon. Ez a közvetlen szembesülés a valósággal tette érthetővé számomra, mit is jelent számukra az a remény, hogy itt, közöttünk, végre békére és otthonra lelhetnek – s az új élet reménye rajtunk múlik! Búcsúzáskor bár szavakkal nem beszéltünk egymáshoz, de a tekintetembe fonódó, reménnyel és bizalommal teli, mosolygó szempár felidézette bennem, hogy „amikor jövevénnyel találkozol, Krisztussal találkozol!”

Ez a meghatározó élmény az idei alkalmat a ’személyes’ ügyemmé tette! A gyülekezetbe hazatérve kihelyeztük a plakátokat, és folyamatosan hirdettük az alkalmat az interneten és vasárnaponként. Közösen kitaláltuk az este programját és szétosztottuk a feladatokat – kiválasztottuk az énekeket, a témát bemutató előadásokkal és francia ételkülönlegességekkel készültünk.

iImanap2.jpgAz öt órakor kezdődő alkalmat egy közös énekléssel nyitottuk. Ezt követően Czirok Árpádné lelkipásztor ráhangoló prédikációját hallgattuk meg, amelyet a János 3,35; 13,15 és a Timóteusnak írt I. levél 2,1 alapján mondott – az alkalom lényegét is – adó közös imádság erejéről.

A következő órában a Nőszövetség fiatal felnőtt tagjainak előadásait hallgattuk meg. Ilnicki Beáta Franciaország kulturális sokszínűségét – építészetét, festészetét, szobrászatát, zenéjét, gasztronómiáját – mutatta be előadásában. Tekintettel arra, hogy az alkalom szervezői világszerte nők, ezért jómagam a francia nőket mutattam be, akikről két dolog jut az eszünkbe – ők az egyenjogúság úttörői, ugyanakkor a nagybetűs Nők (gondoljunk csak a femme fatale fogalmára). Következő előadásomban az ország demográfiai sokszínűségét ismertettem számokban, és a népesség növekedésére részben ható bevándorlást. Innen szőtte tovább a téma fonalát Kalászi Borbála, aki a bevándorlás magyar vonatkozásairól beszélt, és felhívta a figyelmet arra az érdekes kutatási eredményre, amely szerint a magyarok többsége sokszorosan túlbecsüli (10-20%-ra) a hazánkban élő bevándorlók számát (valós adat alig 2%). Franciaországot és a bevándorlás témakörének megismerését követően a gyülekezet tagjai együtt, olvasva – énekelve - kézen fogva imádkoztak a világban éppen menekülőkért, helyüket keresőkért, befogadottakért és az őket befogadókért. Az estét egy családias hangulatú szeretet-vendégséggel zártuk, amelyhez a francia ételkülönlegességeket a gyülekezet hölgy tagjai készítették el, Ligeti Zsuzsa és Leányi Gyöngyi irányítása mellett. Nekik köszönhetően volt alkalmunk kóstolni, többek között, dió- és gombakrémet bagettel, camembert sajtot, s természetesen a klasszikus francia saláta sem maradt el. Kíváncsi természetünk azért megtorpant a csigánál és a békacombnál, így ezektől az ínyencségektől idén eltekintettünk! :)

Isten áldásával ezen az estén egy igen komoly témával foglalkoztunk. A liturgián keresztül magunkban is végiggondolhattuk, miképpen éljük meg a mindennapokban, a befogadott voltunkat a minket éppen körülvevő – munkahelyi, szabadidős, családi, gyülekezeti stb. – közösségben, illetve hogy mi magunk vajon miképpen bánunk a hozzánk be-/elfogadásért fordulókhoz?! Hiszen, mások segítése nem választási lehetőség, hanem kötelesség a keresztyén ember számára! „A kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek.” /Thesszolonikaiaknak írt I. levél 4,12/ Mindannyian jövevények vagyunk, a helyünket keressük a világban, s Isten igéje is arra tanít bennünket, hogy úgy bánjunk másokkal, fele barátainkkal, amilyen bánásmódra mi magunk is vágyunk!

Szederkényi Kornélia

Szerző: Battyányi  2013.04.24. 21:03 Szólj hozzá!

Címkék: templom református Csillaghegy Imanap

A bejegyzés trackback címe:

https://csillaghegy.blog.hu/api/trackback/id/tr605245279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.