Itt a rengeteg érdekes program mellett olyan gyerekekkel, nagyobbakkal és segítőkkel találkozhattunk, akiket már régóta ismerünk, de rengeteg új ismeretséget és barátságot is köthetünk, mint ahogy én is tettem idén.

A sok gyerek csapatokba rendeződött a névkártyájuk színe szerint, és a csapattagok együtt oldották meg a vicces és gondolkodtató feladatokat: mint például nagy kedvencünket a vízilufi dobálást vagy a segítők arcára kent borotvahab vízipisztollyal való „lelövését”. Fontos feladat volt mindennap megtanulni az aznapra vonatkozó aranymondást, amit angolul az angol, magyarul a magyar segítőknek lehetett felmondani. Így matricákat gyűjtöttünk (angolért 2-t, magyarért 1-et) a névkártyáinkra, amit később még nagyon jól jött!

A challenge-en (kihívás, azaz a napi csapatos megmérettetés) kívül még kézművesedhettünk (pl. csinálhattunk kincses dobozt, műmarcipánt és indián fejdíszt), játszhattunk (a mindenki által szeretett „küb”-bel, amit a Szentírás Szövetség tagjai hoznak el idén is), és még arcfestést is készíttethettünk az egyik kedves segítőnk jóvoltából. Így a tábor egy pillanata sem volt unalmas, sőt, minden percében valami izgalmas dolog történt.

A rengeteg program, a játékok szervezése, és a virgonc gyerekek megfékezése mind a Szentírás Szövetség és a Csillaghegyi Református Egyházközösség önkénteseire, azaz a segítőkre hárult. Ők segítettek akkor is, ha nyelvi nehézségek akadtak az angol nyelvű önkéntesekkel (azaz Sophie-val, Ryan-nal vagy David-del). Erika néni, Angéla néni és Kati néni készítette nekünk mindennap finom reggelit, ebédet és uzsonnát.

Mivel a tábor neve angol tábor, minden nap angolórán vettünk részt csoportokban, ahova a nyelvtudásunk szerint osztottak be minket. Ezeken az érdekes, izgalmas órákon a sportról, az állatok testrészeiről és tulajdonságokról és még sok mindenről tanulhattunk, természetesen angolul az angol „tanárainktól”. Persze magyarul is volt kiscsoportos foglakozás, itt viszont már életkor szerint voltunk beosztva egy-egy kedves magyar segítőhöz. Ilyenkor feladatlapokat oldottunk meg az aznapi témában, illetve megbeszéltük a történetet, amit angolul hallgattunk meg, de le is fordították.

A tábor napjainak utolsó óráit nagyon vártuk, no nem a vége, hanem a posta megnézése miatt. Egymásnak és a segítőknek (illetve néhányan maguknak is) leveleket és rajzokat küldtünk. Mindenki izgalommal hallgatta, hogy nem mondják-e az ő nevét, azaz nem kapott-e levelet, és mivel én is kaptam, tudom milyen remek érzés, amikor meghallom, és megkapom a kézbesítést. Ha már a boldog izgalmak jönnek szóba, akkor mindenképpen meg kell említenem a táborzáró alkalmat, amikor a megtanult aranymondásokért kapott matricáinkat válthattuk ajándékokra. Itt választhattunk buborékfújót, vízipisztolyt, jegyzettömböt és még sok más szuper ajándékot. Persze mindenki kapott valamit, sőt még az angol segítők is adtak nekünk egy kis emléket.

 

Én nagyon élveztem ezt a tábort, és remélem minden kedves táborozó illetve segítő is. Saját tapasztalataim alapján mindenkit arra buzdítok, hogy jöjjön vissza jövőre, ha már volt, és próbálja ki ezt az érdekes és izgalmas tábort, ha még nem volt itt, és biztos vagyok benne: nem bánja meg!