Bibliaóra - 2021. április 28.

Textus: Ap. csel. 7,17-43.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

István védő beszéde

Amint közeledett az ígéret beteljesedésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. De akkor más lett a király Egyiptomban, és ez nem tudott Józsefről. Ez a király ravaszul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában, amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként neveltette. Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben. Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és azt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? De, aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és azt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? Talán meg akarsz ölni minket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született. Negyven esztendő elteltével a Sinai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában. Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni; az Úr pedig azt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba.

Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá?  -  ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, Aki megjelent neki a csipkebokorban. Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. Ez az a Mózes, aki azt mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót. Ez az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sinai-hegyen: ő vette át az élő Igéket, hogy átadja nekünk. Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé, amikor ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk mi történt. Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. Az Isten pedig elindult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza? Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra.

Szeretett Testvéreim! Hosszú igeszakaszt kaptunk a mai napra. Jól rágjuk át, és imádkozzunk azért, hogy kapjunk üzenetet. István diakónust Krisztusba vetett hívő életéért és hitvallástételéért elfogták, majd bíróság elé állították. Ezután a zsidók nagytanácsa összeült, hogy a meghallgatás után koholt vádak alapján végezzenek vele. Előtte azonban elmondhatta védőbeszédét. Ebből a beszédből olvashattunk egy bőséges szakaszt. Van mit leszűrnünk a magunk számára, ezért legyen tanulságunkra nekünk is.

1.Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére! István a Szentlélektől megerősítve állt bírái elé. Olyan ószövetségi példákon át jutott el egészen Krisztusról való bizonyságtételig, melyeket jól érthettek a zsidók. Főleg Mózesről beszélt, akinek köszönhette Izrael  -  Isten után  -   az Egyiptomból való szabadulást. Élhetett volna királyi módon dicsőségben, és gyakorolhatta volna hatalmát. Ő azonban zsigereiben érezte, hogy zsidó. Inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig óráig való gyönyörűségét! (Zsid. 11,25.) Azonosult népével. Ezzel a tettével is Krisztusra mutatott.

Testvéreim az Úrban! Hány olyan rossz példáról hallottunk már, ahol a feltörekvő ifjú megtagadta a családját a nagyobb kenyérért. Szomorú esetek ezek, de sajnos, hogy előfordultak/előfordulnak. Ebben a magatartásban is lehet előttünk Mózes élete példa, aki többszörös botlása ellenére, Izrael Istenét soha nem tagadta meg. Hű maradt Urához és népéért mindent vállalt. Így lehetett Jézus Krisztus előképe.

2.És most jöjj, elküldelek Egyiptomba! Negyven évnél is több idő telt el, míg az egyiptomi jólétből eljutott Mózes odáig, hogy az Úr elküldje őt Midján földjéről Izrael népe megszabadítására. Nehezen, de engedelmeskedett Mózes a kérésnek. A negyven évi vándorlás sok keserűséget jelentett Istennek és Mózesnek. A nép lázadása, bálványozása megkeserítette az Úr, és hű szolgája szívét. István erről a lázadásról beszélt, melyet most is gyakorol a választott nép, és elutasítja Krisztust.

Drága Szeretteim! Olyan sokszor talál süket fülekre Isten szava a mai ember számára is. Pedig lehet olvasni a Bibliát, hallgatni igehirdetéseket, az élet különböző jelein keresztül meglátni az Úr cselekedeteit. És az ember vak, süket, közömbös, vagy éppen lázadó. Nagy felkiáltó jel az üzenet, hogy ne legyen így!!

3.Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra! István védő beszéde nem magát mentő, hanem az igazságot kimondó beszéd volt. Az ősök a prófétákat elüldözték, vagy megölték. Az engedetlen, elpártolt nép fölött sújtott az ítélet. Isten szíve szinte megszakadt, de fogságba kellett küldenie népét. Leleplezte a bűnt, ezért a kemény, nyakas, süket és vak választottakat ki kellett józanítani Babilonnal. Évszázadokkal később ugyanez a büntetés vár azokra is, akik Isten Fiát, Jézust megtagadták, vagy nem hisznek Benne. István szavai szinte Jézus fájdalmát tükrözte, amikor azt mondta az Úr: Így tanúskodtok önmagatok ellen, hogy fiai vagytok azoknak, akik meggyilkoltátok a prófétákat! (Máté 23,31.)    

Kedves Testvérek! A szeretetnek és kegyelemnek Istene a mi Urunk. Mindig kész a megbocsátásra, aki alázatos és töredelmes szívvel megy Hozzá. De, aki megveti, elutasítja, vagy közömbösen viseltetik Vele szemben, ott nehéz próbákat ad. Lehet ez a mostani vírus is ilyen próba életünkön. Istent nem lehet megcsúfolni!  (Gal.6,7.) Vegyük nagyon komolyan, amit Urunk kijelent, és kér tőlünk!

Ajánlott ének: 25. zsoltár 1-2 versei                         Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)