Bibliaóra - 2021, június 2.
Textus: Ap, csel, 17,10-15.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Pál Béreában
A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilással együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az Igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e a dolgok. Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. De amint megtudták a thesszalónikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten Igéjét, elmentek, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. Ám akkor a testvérek azonnal tovább küldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig., majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjenek hozzájuk.
Kedves Testvéreim! A jeruzsálemi apostoli tanácsülés lezárása után a Szentlélek újra arra indította Pált és munkatársait, hogy teljesítsék Jézus parancsát: Tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig! (Ap. csel. 1,8.) A „szent tűz” ott égett bennük, és figyelve a „felső” vezetésre, megkezdték második missziói útjukat. Ebben a munkában Szílász és Timóteus volt Pál apostol közvetlen szolgatársa. Tervük az volt, hogy meglátogassák azokat a helyeket Kis-Ázsiában, ahol már gyülekezetek alakultak, és onnan tovább menve Mizia területén hirdessék az Igét. Az Úrnak azonban más terve volt velük. Ahogy szól az Írás: Azután átmentek Frigia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az Igét Ázsiában! (Ap. csel. 16,6.) Ezt is olvassuk: De Jézus Lelke nem engedte őket! (Ap. csel. 16,7.) Van ilyen is, amikor a nagyobb cél érdekében - melyet csak az Úr tudott, - le kellett mondani az emberi elképzelésről. De milyen jó, hogy engedtek a Szentlélek vezetésének, mert így jutottak át Európába, Macedóniába, a mai Görögország területére. Csodálatos és izgalmas filippis események után, mai Igénk már Béreába visz el bennünket.
1.Bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak…! Ahol csak lehetett, ott mindig megkeresték az apostolok a zsinagógát. Semmiképpen nem akarták a zsidókat sem „kizárni” attól a lehetőségtől, hogy ők is, mint a pogányok, hallhassák a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot. Minden ember fontos volt számukra. Egy lelket sem akartak elveszíteni. És láss csodát, a béreai zsidók nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak. Onnan elüldözték Pálékat, itt pedig teljes készséggel fogadták az Igét. Nyitott szívvel, érdeklődve, mint akik éhezték és szomjazták az igazságot. Nemcsak egyszerűen, szalmalángosan igent mondtak a hallott tanításra, hanem tanulmányozták, átrágták azt, gondolkoztak rajta, hogy valóban így lehettek-e mindezek a dolgok, melyeket Pál hirdetett. És ezután a Szentlélek megvilágosító kegyelme által, már valóban igent tudtak mondani a bizonyságtételek igazságára, és úgy lettek hívővé.
Szeretett Testvérek! Az Ige „nemes lélekről” beszél. Milyen lehet a nemes lelkű ember a Biblia szerint? Egyértelműen ezt olvashatjuk ki: Olyan, aki készséggel fogadja az Isten szavát. De ez nemcsak egyszerűen fejbólintást jelent, hanem az utánanézést, tanulmányozást, sokszor elcsendesedést, buzgó imádságot. Szabad kérdezni is, mert a jó megértés után születik és erősödik a hit. Ilyen „készségre” ad áldást az Úr! Jézus így imádkozott: Az örök élet pedig azt jelenti, hogy ismernek Téged, az egyesül igaz Istent, és Azt, Akit elküldtél, a Jézus Krisztust! (Ján. 17,3.) Mi pedig így imádkozzunk: Urunk, kérünk adj nekünk „nemesebb” lelkületet, hogy ne csak hallgatói, hanem megértői, elfogadói, és cselekvői lehessünk szent akaratodnak Igéd fényében.
2.Sokan hittek… a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen! A béreai zsidók mellett a pogány asszonyok és férfiak is között is munkálkodott a Szentlélek. Isten Igéje nincs bilincsbe verve! (II. Tim. 2,9.) Nem volt akkor sem, és nincs ma sem. El tudom képzelni, hogy az „előkelőségek” Istenhez fordulása után, az egyszerű kisemberek is örömmel csatlakoztak a közösséghez. Talán a jeruzsálemi gyülekezethez hasonlóan itt is naponként törték meg a kenyeret, az imádkozásban erősítették egymást. Állandó kapcsolatban voltak az élő Istennel és egymással. Minden olyan nagyon szép lehetett.
Drága Testvérek! A béreai gyülekezet a leírtak alapján példa lehet minden mai közösség előtt. Engedni a Szentlélek munkájának, Aki új életre hív, Aki buzgóvá, és hitben erőssé tudja tenni azokat, akik „tekintélyüket félretéve” meg tudnak alázatosan hajolni, és bűnt vallani az Úr előtt. Jó dolog az, ha egy lelkipásztor eredményekről tud beszámolni egy-egy évi jelentésben. Mi történt? Mit végeztek? Hányan jártak templomba? Hogy áll anyagilag az egyházközség? A statisztika fontos. De vajon ott van- e a jelentésben?: Sokan hittek, átéltünk megtéréseket, új életek születtek. Lelkileg is erősödött a gyülekezet!
3.A testvérek azonnal tovább küldték Pált, hogy menjen a tengerig! Ahol a Lélek munkálkodott, ott az ördög is minden eszközt bevetett, és keresztbe tett Isten tetteinek. A thesszalónikai zsidók nemcsak városukból űzték el Pálékat, hanem Béreába is utánuk jöttek, és fellázították itt is a sokaságot ellenük. „Az ördög nem szereti a tömjénfüstöt” a közmondás szerint. Emberekbe bújt akkor. Valóságos megtapasztalás volt, hogy elakarták némítani az apostolok szolgálatát. Kellett a bölcs döntés a testvérektől a védelemre, a szeretet bebizonyítására, Pál apostol megmentésére. A hívek ezért egészen Athénig kísérték.
Testvéreim az Úrban! A Sátán a Szentháromság Isten legnagyobb ellensége. Első alkalommal kígyó képében jelent meg, és csőbe húzta az embert az Édenkertben. Azóta is végzi aknamunkáját nemcsak a világban, hanem még alattomosabban a Krisztus Egyházában. Ezért is nagyon kell vigyázni, ébernek lenni, és a felülről való szeretettel szeretni. A Sátán már legyőzetett a kereszten, Jézus győzött, de amig Ő vissza nem jön, addig számolnunk kell az ellenség támadására. Sokszor kell kiáltani, imádkozni minden hívőnek: Távozz tőlem Sátán! (Máté 16,23.)
Ajánlott ének: 487. dicséret minden verse Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
