Bibliaóra, bűnbánati áhítat - 2021. május 19.
Textus: Ap. csel. 13,23-37.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
A pizidiai Antiókhia zsinagógájában (folyt.)
Ennek utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, miután János előre, még az Ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjen meg és keresztelkedjen meg. Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme utánam jön Az, Akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel Őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azzal, hogy elítélték Őt. Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak Benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
Amikor elvégezték mindazt, ami meg volt írva Róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta Őt a halálból, és Ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel Vele Galileából Jeruzsálembe, akik most az Ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett az Isten, beteljesítette nekünk, gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma fogadtalak fiammá. Azt pedig, hogy feltámasztotta Őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek adom meg a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyeken is így szólt: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban az Isten feltámasztott, Az nem látott elmúlást.
Szeretteim az Úrban! Pünkösd hetébe érkeztünk. Vasárnap részesülhetünk a szent jegyek ajándékában. Ezért a mai üzenetet úgy fogadjuk, mint bűnbánatra felhívó önvizsgálatot, és lássuk meg az Úr kegyelmét, Aki a Hozzá térő bűnösnek kész megbocsátani. Nézzük a történetet: A Szentlélek arra indította az apostolokat, hogy nyugat felé is nyissanak, hozzák az evangéliumot Kis-Ázsia területére. Az ELSŐ TÉRÍTŐ ÚT megkezdődött. Eljutott Pál munkatársaival együtt egészen a pizidiai Antiókhiáig, ahol a fent idézett prédikációját mondta. Ez a város a mai Törökországban volt.
1.Hirdette Izrael egész népének, hogy térjen meg, és keresztelkedjen meg! Ebben a városban is volt a zsidóknak zsinagógájuk. Krisztus apostolai ezen a helyen is bátran mertek szólni a megfeszített és feltámadott Úrról. Mindig ószövetségi „nagyokat” hoztak fel példának, akik hűségesek voltak Istenhez. Ezt mind értették is a zsidók. Keresztelő Jánost is idézte Pál, amikor mondta beszédét. Ő már egészen „közelről” mutathatott Jézusra, az Isten Fiára. A megtérést, a bűnöktől való szabadulást hirdette, és megkeresztelte, (vízbe merítette) mindazokat, akik őszintén akarták az új életet. János, nagy tekintélye mellett, Jézussal szemben igen kicsinek érezte magát. Példa értékű magatartás.
Kedves Testvéreim! Mit mond nekünk ma ez az első pontban megjelölt mondat? A megtérés és megkeresztelkedés fontosságát? Ha nagyon leegyszerűsítenénk a kérdést, akkor azt válaszolhatjuk, hogy: IGEN! Mert biztosan van olyan olvasója ennek a „bűnbánati bibliaórának”, akinek a pünkösdi „térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan” felhívásra kell/kellene igent mondani. De sajnos, hajlandók a hívők is eltávolodni az Úrtól. Ha nem sikerül valami, ha nehézség gyötör, ha körülményeink rossz irányt vesznek, az első reakció a félelem, hitben való megingás. Azt próbáljuk megoldani, ami erőnk feletti. Akkor lehet igazán áldás az életünkön, ha komolyan vesszük Jézus mondatát: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! (Lukács 9,23.) Mert ez jelenti a megtérést, az odafordulást, a visszakanyarodást, azt, hogy: Rendelkezz velem, Uram! Lelkileg lehet alámerülni a „vízben”, és akkor csodás megújulás történhet. Erre kérjük a Szentlélek ajándékát pünkösdkor, de nemcsak akkor, hanem mindig.
2.Levették a fáról és sírba tették. De az Isten feltámasztotta Őt! Minden igehirdetésnek, prédikációnak középpontjában Jézus Krisztus személye, munkája állt. A Szentlélek az Úrra mutatott a szolgálatokban. Pál figyelt a „felülről való vezetésre”, és bátran hirdette az igazságot az Igazságról. Az Ő képviseletében szólt, hasonlóan, mint tette korábban István vértanú. Elindult a szabadító Isten cselekedeteinek útján az ószövetségi példákkal, és „törés nélkül” elérkezett Jézus feltámadásáig.
Szeretett Testvérek! Nem mondhatunk mást mi sem, csak annyit: Jézus Krisztus a megoldás életünkre és halálunkra nézve. A Szentlélek így adta Péter szájába a mondatot már korábban: Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk! (Ap. csel. 4,12.) Ezt a felbecsülhetetlen ajándékot lehet boldogan elfogadni, de lehet visszautasítani is. Legyen nagyon komoly kérdés, hogy miként döntünk!
3.Akit azonban az Isten feltámasztott, Az nem látott elmúlást! Dávidról, a nagy királyról is beszélt Pál, aki ősapja volt Jézusnak, és aki ígéreteket kapott Istentől. Jézust is sokszor szólították így: Dávid Fia. Ez azt is jelentette, hogy Dávid testi és lelki utódjaként ajándékozta Isten az Ő népének Jézust üdvözítőként. Ezt a megváltó szeretetet lehet elfogadni, vagy elutasítani, hangoztatta Pál.
Szeretteim! Az Úr Jézus ma is az emberek között és bennük van Szentlelke által, akik hisznek Benne. Ő nem látott elmúlást! ÉL AZ ÚR! Ezt hirdeti a csillaghegyi református templomablak rácsa is. És ez a reménysége minden hívőnek, hogy számára is megadatott a kiváltság, és Vele lehet örökké az Ő országában! Ne legyen egy olvasó sem, aki ennek a lehetőségnek és kegyelemnek hátat fordít.
MINDENKINEK ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
Ajánlott ének: 370. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli(bácsi)
