Bibliaóra - 2021. május 12.
Textus: Ap. csel. 11,19-26.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Az első keresztyének Antiókhiában
Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senkinek sem hirdették az Igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ezek eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr volt velük, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.
Kedves Testvéreim! Holnap az Úr Jézus mennybemenetelére emlékezünk. Így olvassuk az Igét. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szoktuk mondani, amikor rácsodálkozunk bizonyos dolgokra. Ilyen nehéz eset lehetett az is, amikor Krisztus híveit üldözni kezdték, akik közül nagyon sokan elhagyták Jeruzsálemet. Nehéz vándorlás volt ez, de az Úr ezt is jóra fordította. Nem engedte elkallódni híveit, sőt megerősítette őket arra, hogy hirdessék Jézus megváltó szeretetét minden felé a zsidók között. Még arra is volt gondja a Szentléleknek, hogy „pogányok” térjenek meg, és ők szintén a más hitet valló görögöknek adják tovább azt a jó hírt, amit ők már megkaptak. Így terjedhetett az evangélium a legelső időkben Jeruzsálemen kívül. Az Úr Isten tárházában sok olyan eszköz, esemény, még tragikus időszak is lehet, - talán még ez a mi járványos időnk is - hogy jót és áldást hozzon ki belőle, és igazzá legyen az Ige: Az Úr volt velük, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz! Érdemes ezen elgondolkodni.
1.Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, … a görögökhöz is szóltak! Naámánt, a szíriai pogány hadvezért bélpoklosságából meggyógyította Isten. Elizeus próféta volt a közvetítő a gyógyításban. Attól kezdve Naámánnak csak egy Istene volt, az élő Úr. Ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izraelben! (II. Kir. 5,15.) Amikor Dániel élve kikerült az oroszlánok verméből, Dárius, Asszíria királya így vallott: Ő az élő Isten, Aki megmarad mindörökké. Az Ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen! (Dániel 6,27.) A két példa is azt igazolja, hogy Isten nyitogatta már Jézus földre jövetele előtt is a pogány szíveket. Megváltónk sem cselekedett másként. Ő is gyógyította a testet-lelket. Új életet adott. A római százados szolgájától kezdve a samáriai bélpokloson át a megszállott két gadarai ember talpra állításáig végezte azt a küldetést, melyre megbízatást és hatalmat kapott. A ciprusi és cirénei férfiak is a „kívül-valók” felé fordultak. Pál apostolról nem is beszélve. Őt a „pogányok apostolának” is szokták nevezni.
Kedves Szeretteim! Mit vonhatunk le tanulságként ezekből a fentebb leírtakból? Talán nem tévedek, ha azt mondom: Nemcsak a belső közösségben kell jó hívőknek lennünk. Ott könnyebb a bizonyságtétel, nem mutogatnak ránk, mint akiknek egy kerékkel több, vagy kevesebbjük van. De kivinni az evangéliumot a templomon kívülre, az már valami. Elmondani a „pogány” munkatársnak, netalán a morcos szomszédnak, akár a „modern világban” élő unokának? Igen, a szorult életkörülmények között is derűsen, biztos hittudattal elmondani, és főleg megélni Jézus Krisztusba vetett reménységünket. Tanítson az Írás jó „ciprusinak” lenni!
2.Amikor megérkezett (Barnabás), és látta az Isten kegyelmét, megörült! A jó hír eljutott Jeruzsálembe, hogy „más tájakon” is terjedt az evangélium. Ezért döntöttek a gyülekezet vezetői, és elküldték Antiokhiába Barnabást. Örömmel látta meg ő is, hogy a szétszórt hívek között miként munkálkodott a Szentlélek. Értékes, áldott tapasztalatokat szerzett. Nevének magyar jelentése: A „vigasztalás fia”. Ilyen emberre volt most ott szükség, aki még inkább erősítette a híveket. Nem volt féltékeny, hogy nemcsak Jeruzsálemben munkálkodik az Úr. Sőt, még Tarzuszba is elment, hogy a megtért Sault odahívja maga mellé szolgálni.
Szeretett Testvérek! Az egymásra figyelés példáját látom ebben az eseményben. A híradás nem volt olyan egyszerű akkor, mint ma, de: Ennek (a szent ügynek) a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe… Rögtön ment is Barnabás, hogy segítsen, amit tud. Olyan szép az a szolgálat, mikor egymásra figyelnek Isten gyermekei. Amikor összefognak, és nem féltékenykednek. Jó ezt gyülekezeten belül is gyakorolni, de ne legyen válaszfal gyülekezet és gyülekezet között. Dávid is leírta: Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor! (Zsolt. 133,1 és 3.)
3.A tanítványokat pedig Antiokhiában nevezték először keresztyéneknek! Ezt a mondatot is gondoljuk át. Ez az Antiókhia Szíria fővárosa volt. Tele pogányokkal. (A Biblia beszél egy másik Antiókhiáról is, de erről most nem beszélünk.) Az ott élő és szolgáló KRISZTUSKÖVETŐKET a „világ fiai” keresztyéneknek csúfolták. Eddig „zsidó szekta” volt a hívők közössége, de mióta sok pogány is csatlakozott hozzájuk, megfelelőbbnek találták ezt a nevet. És ami csodálatos ebben, hogy a krisztiánuszok boldogan vállalták a gúnyt. Valamit megláthattak rajtuk a kívülállók, hogy komolyan veszik a krisztusi életet.
Testvéreim! Az Úr Isten megengedte, hogy ez az elnevezés máig megmaradjon. Mert nagy igazságot mondtak ki akkor ezek a „kívülvalók”. Mint ahogy a Krisztus keresztje alatt állok is gúnyból mondták Jézusra azt, hogy: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! (Máté 27,42.) Valóban megmentette örökéletre a Benne hívőket. Az legyen a kérdés most magunkhoz: Mennyire vagyunk igazán Krisztushoz tartozók? Méltók vagyunk-e a szép nevünkhöz?
Ajánlott ének: 416. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
