Bibliaóra - 2021. május 26.
Textus: Ap. csel. 15,12-21.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi igéje
Jakab beszéde az apostoli gyűlésen
Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk az Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és azt mondta: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott az Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az Ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: „Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akiket magamhoz hívok. Így szól az Úr, Aki ezt véghez viszi, és Aki ezt öröktől fogva tudja.” Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtértek az Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, és a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
Szeretett Testvérek! Pál és Barnabás Szentlélekkel telve hirdették a meghalt és feltámadott Krisztust Kis-Ázsia számos városában. Voltak nagy „eredmények”. Sok zsidó, és még több pogány ember megtért, és adta át életét Jézusnak. Gyülekezetek alakultak szerte szét. De voltak nehéz helyzetek is. Lisztrában - ahol Pál egy béna embert gyógyított meg a Lélek által, - mikor „igazi” zsidók jöttek a városba, - azok felbujtották az embereket, hogy csalókkal van dolguk. Ezért Pált megkövezték, de Isten életben tartotta őt. Ezután tovább mentek egy másik városba A szolgálatot pedig folytatták. Volt más aknamunkája is az ördögnek. A zsidókból lett keresztyének közül többen, nem fogadták el igazi testvérnek a pogányságból megtérteket, mert nem voltak körülmetélve. Ezért gyűlést kellett tartani Jeruzsálemben, miután az apostolok visszatértek az első missziói útról. Ennek a gyűlésnek a részleteit adja elénk a mai Ige.
1.Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés…! Péter apostol kezdte a beszédet ezen a gyűlésen. Ő tapasztalatból is tudta, hogy Isten kiárasztotta kegyelmét a pogányok felé. Joppéban látomása volt, és azt az üzenetet kapta akkor: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mond tisztátalannak! (Ap. csel. 10,15.) Most régi, évszázados kemény falaknak kellett leomlania a begyöpösödött szívekben. Nem volt egyszerű a törvényhez és hagyományokhoz ragaszkodó „vaskalapos” hívőknek elfogadni az új irányvonalat. De a Szentlélek munkálkodott. Csend lett és a csendben mindenki az Úr üzenetét várta.
Testvéreim az Úrban! Egy kicsit álljunk meg és gondolkozzunk el a CSEND szón. Csendesnap, csendeshét fogalmak ismerősek a hívő emberek előtt. A Biblia több helyen is említi ezt a fogalmat. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt. 46,11.) Amikor Illés nagy bajban volt, és menekült a Hóreb hegyére Jezábel királynő elől, az Úr megszólította őt. De nem az erős szélben, nem a földrengésben, nem is a tűzben, hanem a halk, csendes szelíd szóban. Ezt hallotta a próféta: Mit csinálsz itt Illés? (I. Kir. 19,13.) Lelkészeink sokszor mondják: Csendesedjünk el, és imádkozzunk! Kimondhatjuk: Ott van igazán Krisztus gyülekezete, ahol minden és mindenki elcsendesedik az Úr előtt. Ahol felismerik az emberi szavakon keresztül Isten üzenetét, mert nemcsak a beszélőben, hanem a hallgatóban is a Szentlélek munkálkodik. Mennyi baj, káros vita, felesleges ütközés csendesedne el egy-egy gyülekezetekben, ha a jeruzsálemi keresztyénekhez hasonló engedelmesség lakna a hívekben. Bennünk is. Kérhetjük ezt, mert a Szentlélek által ez lehetséges.
2.Sok jelt és csodát tett általuk az Isten a pogányok között! Amikor Pál és Barnabás a jeruzsálemi testvérek között megjelent, örömmel és hálás szívvel elmondták, hogy milyen csodálatosan munkálkodott a Szentlélek. Felhasználta őket az Isten, de maguknak semmi „eredményt” nem tulajdonítottak. Ezközök voltak csupán, akik figyeltek a vezetésre és útmutatásra. Az apostoli gyűlésen ugyanerről beszéltek, amelyen a résztvevők elcsendesedve figyelték és hallgatták a beszámolókat. Nem maradt ki a bizonyságtételekből az a szomorú tény sem, hogy a zsidó és pogány keresztyének között feszültség van a körülmetélkedés kérdésében.
Kedves Testvérek! Akárhányszor olvasom ezt az igerészt, mindig meghatódom Pál és Barnabás szerénységén és alázatán. Ebben is nagy példák előttem. Óriási munka volt mögöttük. Idegen földön, sokszor veszedelmes emberek között tették, amire a Szentlélek indította őket. Égett bennük a tűz Krisztus szeretete iránt. Nem volt hiábavaló a sok fáradság. De nem veregették a vállukat. És amikor beszámoltak útjukról, mindent az Úrnak tulajdonítottak. Nem volt ebben álszerénység, hanem valóságosan megélték, megtapasztalták: elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat tett velük az Isten! (Ap. csel. 15,4.) Jézus beszéde is tanítson minket: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt! (Luk. 17,10.)
3.Ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtértek az Istenhez! Ezen az apostoli gyűlésen szót kapott Jakab is - Jézus testvére, - aki a Szentlélek kitöltetése után jutott hitre. Péter mellett ő lett a jeruzsálemi gyülekezet vezetője. Meg kellett oldani a kérdést: Szükséges-e körülmetélni a nem zsidó híveket? Arra a döntésre jutott a gyűlés, hogy NEM! Az Úr Jézus felülírta a törvényt a kegyelem ajándékával. És ez mindennél többet jelent. Ámos próféta is megjövendölte ezt.
Drága Testvéreim! Milyen jó tudni azt, hogy az Istenbe és Krisztusba vetett hit nem terheket rak ránk, hanem azoktól szabadít meg. A kívülállók ezt rosszul látják, mert ők a negatív dolgokra gondolnak: Ezt kell tenni, így kell viselkedni, nem lehetek többé szabad, a magam ura. Mi nehezen értjük a körülmetélkedés akkori problémáját, de azt igenis megérthetjük, hogy valamit le kell tenni, a bűnt, és felöltözni az új embert. Mert benne vagyunk/lehetünk az Isten szeretetében!
Ajánlott ének: 227. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
