Bibliaóra - 2021. május 5.
Textus: ApCsel 9,10-19/a
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Saul megtérése (folyt.)
Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Ananiás. Az Úr megszólította őt látomásban: Ananiás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Ananiás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Ananiás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a Te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a Te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy nevemet a népek és a királyok elé vigye, és Izrael fiai elé is. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Ananiás elment, és bement abba a házba; rátette kezét és ezt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, Aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha valamiféle pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután táplálékot vett magához, erőre kapott.
Kedves Testvéreim! Az Újszövetségnek egy kiemelkedő történetét olvassuk az Apostolok cselekedeteiről írt könyv kilencedik részében. Saul - a későbbi Pál - megtérését. A damaszkuszi úton egy olyan emberhez szólt látomásban Jézus, aki üldözte mindazokat, akik Krisztust Uruknak vallották. Buzgó, kegyes, fanatikus farizeusként azt hitte, Isten akaratának tesz eleget, ha ezt teszi. De megállította őt az Úr ebben a „szent” tevékenységében. A megjelenő Jézus fényétől megvakult, hangját tisztán hallotta: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (Ap. csel. 9,4.) Azután kisérőivel együtt bebotorkált a városba, az Egyenes utcába, ahol étlen-szomjan töltött három napot. Imádkozásra azonban volt ideje. Az Úr ide küldte Ananiás tanítványt, aki Damaszkuszban lakott, hogy legyen lelkigondozója Saulnak. Erről a küldetésről és találkozásról szól mai igeszakaszunk. A régi történetből vonjuk le a tanulságot a magunk számára.
1.Keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek! Ananiásnak nagyon nehéz feladatot adott az Úr. Egy hírhedt, Jézus Krisztust üldöző emberhez kellett elmennie. Mikor meghallotta Isten szavát, tele volt aggodalommal, félelemmel. Ki akart bújni a küldetés alól, mint valamikor ezt Jónás próféta meg is tette, aki elfutott a küldetés elől más irányba. Ananiás is próbálkozott „meggyőzni” az Istent, de végül mégis készen állt, és engedelmeskedett.
Szeretteim az Úrban! Képzeljük el magunkat Ananiás bőrében. Mit tennénk az ő helyében, ha ilyen parancsot kapnánk? Belemenni az oroszlán szájába! Ez nagyon veszedelmes lenne. Meg kellemetlen is, amihez „nem füllene a fogunk”. Ha nem is ilyen éles helyzetek, de igenis vannak „nemszeretem” feladataink, melyek sokszor örömtelenné, vagy kényszerűvé teszik munkánk végzését. Próbálunk alkudozni az Urral, hogy komolyan gondolja-e a küldést? Van, amikor halasztani szeretnénk a dolgot. Vagy éppen keserűen, lélek nélkül tesszük azt, amire parancsunk van. Ez pedig NEM JÓ! A hit nélküli, szeretet nélküli szolgálatban nem gyönyörködik a mi Urunk.
2.Menj el, mert választott eszközöm ő! Ananiás „ellenkezése” fölött elnézett az Úr. Félelmét, bizonytalanságát, kishitűségét megbocsátotta. Nem sértődött meg, azért, mert ellent akart állni a parancsnak. Meggyőzte őt mennyei Gazdája. Eddig az emberi véleményeket hallotta meg Saulról Ananiás, ami rossz és ijesztő volt. Most Isten szavára figyelt, Aki egészen újat mondott erről az emberről. Eddig az volt a szeme előtt, hogy mit tett az emberekkel, most azt láttatta meg vele Ura, hogy mit tett vele Jézus a damaszkuszi úton. És Ananiásnak erre a szempontra kellett figyelnie. Így lehetett, és lett is Jézus Krisztus és a Szentlélek további cselekedetének áldott eszköze.
Szeretett Testvérek! Pál apostol ezt írta Jézusról: Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadja magát! (II. Tim. 2,13.) Milyen nagy áldás tudni erről az Igéről. Ha rossz passzban vagyunk, ha kishitüsködünk, ha valamit nem tetszik nekünk elvégezni amire parancsot kapunk, és kifogásokat keresünk, az Úr akkor sem fordul el tőlünk. Nem mondja, hogy használhatatlanok vagyunk. Lehetne hozni a bibliai példák sokaságát, amikor Isten választott emberei ellen akartak állni a küldetésnek, de az Úr nem mondott le róluk. A Maga munkáját rajtuk keresztül valósította meg. Nyilván nekünk sem szabad „hübelebalázs” módjára, imádkozás és átgondolás nélkül „belefutni” egy-egy küldetésbe, de a tiszta hangot mindig meglehet hallani. Erősítsen meg minket is a Lélek, hogy a sok bizonytalanságunk ellenére is „munkatársként” néz ránk a mi kegyelmes Atyánk, és ha kell, akkor küld.
3.Megkeresztelkedett, majd miután táplálékot vett magához, erőre kapott! Míg Ananiás oda nem ért, ahol Saul imádkozott, a Szentlélek már végezte munkáját a lelkileg összetört emberben. Vaksága ellenére is látni kezdett. Meglátta bűneit, amelyeket eddig erénynek és hitbuzgóságnak látott. És most mindez egy kedves ember segítségével a világosságra került. Hogy miként történhetett ez a különös megkeresztelkedés azt nem írta le Lukács, de a tényt leírta. Ez pedig azt jelentette, hogy Isten megszabadította bűneitől. Azután evett, ivott, megerősödött, és már készen is állt arra, hogy Jézus Krisztus rendelkezzen vele. MEGTÉRT!
Drága Testvéreim! A megtérés elengedhetetlen a számunkra. Ez annyit jelent egyszerűen kifejezve, hogy átadom az uralmat életem felett Krisztusnak. A bűnből odafordulni az élet Urához, és járni az Ő keskeny útján. És közben kapjuk az „enni és innivalót”. Kapjuk a megigazítás után az eligazítás naponkénti ajándékait. Ahogyan Illés próféta is kapta. Kelj fel, egyél! (I.Kir.19,5.) Ő is megerősödve mehetett tovább szolgálni. Ezért kell nekünk is a „lelki kenyér”!
Ajánlott ének: 208. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
