Bibliaóra - 2020. szeptember 9.
Textus. Róma 15,1-13.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit
Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus nem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak. Mert, amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben
Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. A pogányok pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: Ezért magasztallak Téged a pogányok között, és nevednek dicséretet éneklek. Ezt is mondja: Örüljetek pogányok, az Ő népével együtt. És ezt is: Dicsérjétek, ti pogányok mind, az Urat, és dicsőítse Őt minden nép. Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből. és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a pogányok. A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Szeretett Testvérek! Múlt heti bibliaóránk Igéjének utolsó szavai így hangzottak: Övé a dicsőség mindörökké! Ámen. (Róma 11,36/b.) Pál apostol ezzel a mondattal lezárt egy nagy teológiai tanítást. Az Úr Isten különös kegyelmének ajándékát húzta alá. Zsidók és pogányok, akik új életet találtak Krisztusban, miként nyerhették el az üdvösséget. Az Ő végtelen szeretetéről, és az emberi értelem által teljesen fel nem fogható cselekedetéről szólt a levél első 11 fejezete. Mi is sokat tanulhattunk a kijelentésből. A 12. fejezettől pedig azt írta le Pál, amit válaszként, gyümölcstermésként kell/kellene megélnie a megváltott hívőknek. Reméljük, hogy nekünk is, akik az elkülönítettek (szentek) között lehetünk. Az Igét így fogadjuk el, mert a most élő hittestvéreknek szól.
1.Mi erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk! Pál apostol, ha nem is volt ott Rómában, tudta, hogy nemcsak volt zsidó és volt pogány hívek között állt fenn a feszültség, hanem ezen belül még az „erősek” és „gyengék” kapcsolata, szeretetközössége sem volt igazi. Akik „többet” kaptak az Úrtól, nem mindig arra használták fel ajándékaikat, amire kapták, hanem dicsekedtek. A hitben gyengébbektől, a „kiskorúak” felé pedig elvárásaik voltak. Nem a szeretet munkálkodott bennük. Kértek, de segítséget nem adtak. Mintha már nem emlékeztek volna arra, hogy Krisztus nem magának kedvezett, amikor elvállalta a küldetést a bűnös emberiség érdekében, hanem megalázta magát.
Testvéreim! Változott a keresztyén világ azóta is? Úgy gondolom, hogy nem! Mert nem a kívülállókról szól az Ige, hanem azokról, akik „belül vannak.” Rólunk, akik az erősebbek, „érettkorúak,” vagy a gyengébbek, „kiskorúak” közé tartozunk. És van olyan állapot is, hogy egyszer erősebb a hitben valaki, máskor pedig legyengül. Ahogy a próféta írta: Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul….! (Ézsaiás 40,29-31.) Itt lehet az erősen álló, érettkorú hívő, Jézus kinyújtott karja, aki oda tud fordulni a gyenge felé. A szeretet nem keresi a maga hasznát! (I. Kor. 13, 5.) Vagy ahogy énekünk mondja: Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős. Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz! (455 dicséret.) Legyen olyan az élete a hívőnek, mint egy befalazott oszlop. Láthatatlan, de tartson. Hol állsz, hogy állsz Testvér? Segítened, vagy elfogadnod kell-e? Tegyen késszé mindkettőre az Úr!
2.Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket! Nemcsak arra bíztatta az apostol a római gyülekezetet, hogy a hitben erősek segítsék a gyenge lábakon álló testvéreiket, ami nagyon fontos. Még azt is a szívükre helyezte, hogy fogadják be őket minden mellékgondolat nélkül. Mert a befogadás valami ilyesmit jelent: Azonosulni a másikkal. A szívbe zárni. Érte kitartóan imádkozni. Nem lehetett ez könnyű ott Rómában a különböző emberek között. Más hagyománnyal érkeztek, más kultúrát gyakoroltak. De a lényeg közös volt, ez pedig az a hittudat, hogy Jézus Krisztus meghalt értük, megbocsátotta bűneiket, és Ő kész volt minden Hozzá térő befogadására. Csak így lehet egységes egy gyülekezet. Jeruzsálemben is ez történt az első pünkösd alkalmával. Ott 3000 különböző ember élte át a csodát: Krisztus megbocsátó szeretetét és befogadását. És ekkor alakult meg az első KRISZTUSI GYÜLEKEZET!
Drága Testvéreim! Mikor és hogyan kezdődött ez a befogadás? a.) Az Atya Úr Isten örök tervében benne volt ez a kegyelem. b.) Ezen belül akkor, amikor az Úr Jézus „dicsőségéről lemondott!” (Filippi 2,7.) Károli Gáspár ezt így fordította: „Önmagát megüresítette!” Helyet készített, hogy az Őt szeretőket magához fogadhassa. c,) Eszembe jutott egy történet: A néma lélek kiűzése. (Márk 9,14-29.) Ebben a csodagyógyításban egy édesapa vitte beteg fiát az Úrhoz. Jézus megparancsolta a gonosz léleknek, hogy menjen ki a gyermekből. A gonosz lélek engedett. Helyén üresség maradt. A szellemi világ azonban nem szereti a vákuumot. Úgy lett gyógyulás, hogy Jézus foglalta el a helyet a fiú szívében. Erről írt János evangélista is, amikor Jézus emberré lételének csodáját fogalmazta meg: Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek! (János ev. 1,12.) Ezek az Isten gyermekei kapták/kapják a feladatot. d.) Végül következhet az egymás befogadása. Örömben, szeretetben, békességben, egymást különbnek tartván. Erre segítsen bennünket Urunk!
Ajánlott ének: 395. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
