Idén is a tavasz elcsalogatta gyülekezetünk vállalkozó tagjait egy hangulatos kirándulásra. A kedvezőtlen előrejelzések ellenére napfényes reggelre ébredtünk és kicsit komótosan érkeztünk a Lidl parkolójába 8 órára. Kisebb létszámú, de lelkes csapat vágott neki a mai napra tervezett útvonalnak Isten segítségével. Végig a Duna mellett haladva az MO hídján haladtunk a Duna felett a Csepel szigetre, majd arról letérve Szigetszentmiklósra érkeztünk. Ez egy nagy kiterjedésű város, melynek mi előbb a régi, falusias részén haladtunk, elmenőben láttuk is a régi református templom tornyát, melyről megtudtuk a későbbiekben, hogy csak alig negyed százada, a kilencvenes évek elején épülhetett csak fel újra. A II. világháború idején, mint kiemelkedő helyet, a tornyot ellőtték s utána jó ideig, hiába volt közel 450 éves a református gyülekezet, nem épülhetett fel a templom egy szocialista városban. A rendszerváltás után azonban nem csak a régi templomra, de az új lakótelepen, egy új templomra is igény mutatkozott.
A régi rendőrségi épületben kezdték a gyülekezeti élet kialakítását, majd a Harmathy házaspár megérkezése után, az anyagyülekezetből érkezett gondnok és presbiterek szervezésében éledezni kezdett, majd szárba, pontosabban templomépítésbe „szökött” és alakult ki a mai végleges otthonuk. A földszinti részen hatalmas termek állnak a gyülekezetben működő csoportok rendelkezésére a közösségi élet színtereiként, s az emeleten (a volt tetőtérben) került kialakításra a templomtér, mely modern kialakítású, jól felszerelt elektronikus hangosítással, szükség esetén fülhallgatókkal is a hallássérültek számára, valamint külön elszeparált rész szolgálja baba-mamák, illetve depressziós tagok részvételét a szertartáson. A Nagytiszteletű úr, gondnok és a kántor úr, akik egyben presbiter is, felváltva adott ismertetőt a gyülekezeti csoportokról, azok tevékenységéről, működéséről. A végén megmutatták azt az általuk szerkesztett kiadványt is, mellyel a közel 1200 gyülekezetben szeretnék felmérni a gyülekezeteken belüli és a környezet állapotát, hogy autentikus forrás álljon rendelkezésre a hitélet fejlesztésének lehetőségeiről. Az ismertetés után szívesen válaszoltak kérdéseinkre is, majd a templomukat is megmutatták, ahol közösen énekelhettünk is.
Nehezen, de távozva buszunk már hamarosan az 51-es úton szaladt Ráckeve felé, melyet a Duna túlpartjáról pillantottunk meg az Árpád híddal együtt. Leszállva a nyüzsgő heti, szombati piacon át közelítettük meg a Duna parton álló hajómalmot, ahol a molnárok ismertették a történetüket, a malom újra összeszerelését, majd működését és láthattuk, ahogyan a beöntött búzából liszt lett, melyből vásárolhattunk is.
Innen gyalog folytattuk utunkat a szerb templomhoz, melyet messziről a kék színe is mutatott a külön álló harangtornyával. A Nagyboldogasszonyról elnevezett szerb templomban Erzsike néni adott ismertetőt az ide települt szerb családokról, azok történetéről, a templom régmúltjáról, mai működéséről. Magyarázta el a falakon látható freskók ábrázolásait, összefüggéseit a liturgiával. Magyarországon már csak alig pár helyen látható működő szerb templom, ezek egyike a ráckevei is. Természetesen műemlék és a freskók elég jó állapotban tekinthetők meg a tisztításoknak köszönhetően.
Innen a régi Városháza tornyába szerettünk volna feljutni egy körültekintésre, azonban ez nem sikerült, mert az idegenvezető nem került elő, helyette a Romantika Cukrászda finom süteményeivel, fagylaltjaival, kávéival vigasztalódtunk. Elszaladt az idő, így csak kívülről tekintettük meg a Savoyai kastély épületét és buszunkra szállva robogtunk Nagytéténybe a Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz, ahol végig nézhettük a bútorok változásait figyelve a művészettörténeti korok fejlődését a robosztus románkoritól, a kecses reneszánsz bútorokon át a filigrán gótikus bútorok után eljutva a biedermeierig. A kastély előtt közös csoportkép is készült. Hazaérve az idő is „megsiratta” a befejeződött kirándulásunkat. Szerencsénk volt, mert csak ekkor esett, napközben gyönyörű „kiránduló időt” fogtunk ki.
Szeleczky Aurél
