Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézsaiás 43,1)
Kedves Testvérek! Gyermek koromból emlékszem az egyik szomszédunkra, aki arra volt büszke, hogy egy évben egyszer, nagypénteken elment a templomba. Csodálkoztam azon, hogyan bírja ki az év többi ünnepeit, vasárnapjait, templom, és közösség nélkül?
A mi templomaink kapuit is be kellett zárni. Most érthetjük igazán, hogy milyen nagy áldás volt, amikor mehettünk. Ugyanakkor azért is hálát kell(ene) adni, hogy van rádió, TV, internet, okos telefon, mely eszközök a szerte-szét élő embereket összehozzák az Ige köré, és mint „lelki gyülekezet” együtt magasztalják Istent.
Egy jól ismert, sokak számára „új életet adó” isteni kijelentésről gondolkozzunk el az idei nagypénteki ünnepen. Mert a: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! „aranymondás” ilyen.
Az Úr akkor mondta ezt először Ézsaiás prófétán keresztül választott népének, amikor a 70 évi babiloni rabság után Izrael fiai visszaindulhattak hazájukba. Vége lett a nagy nyomorúságnak. Még Círus perzsa király szívét is arra indította Isten, jóakaróvá tette, hogy segítsen az „ellenségnek.” Átélhette, és megtapasztalhatta a választott nép a megváltatás csodáját. Bűnbánattartás után, tiszta lappal lehetett újra kezdeni az életet. Eszükbe juthatott, amit Isten már régen is mondott nekik: Ismerlek benneteket. Ti hozzám tartoztok, enyéim vagytok! Megnyílt a kapu hazafelé. Nagyon nehéz feladat várt rájuk, mert otthon minden romokban hevert. A jeruzsálemi templomot, a várost, az egész országot kellett újjáépíteni. De hallották a biztatást: Ne félj! Sajnos, voltak, akik nem vették komolyan a lehetőséget. Babilonban maradtak és rabszolgaként haltak meg.
1.Az újszövetség népe számára újra hangzik ez a mondat. De nekünk már Jézus Krisztus mondja ezeket a szavakat. Mindig jó hallani, benne elmélyedni. De nagypénteken, ott a kereszten látva Jézust, azt az üzenetet egészen a szívünkbe hatolva hallani, hogy megváltottalak, még nagyobb hálára és köszönetre kell, hogy indítson. Fizette értünk az árt! Igen a megváltás megtörtént. Az Úr kimondta ott a kereszten, hogy „Elvégeztetett!” (Ján.19,30.) Ez azt jelenti: Megváltottalak! Máté evangélista így írt Jézus Krisztus haláláról: „A többiek pedig ezt mondták: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse? Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét! (Máté 27,49-50.) Miért volt olyan különleges ez a kiáltás? A fájdalomtól? Én többet érzek benne. A kivégzést vezető százados is többet hallott egyszerű kiáltásnál. Számára nemcsak hallhatóvá, hanem láthatóvá lett ez a kiáltás. Összeolvadt magával a Kiáltóval. Jézus elengedte önmagát. Maradéktalanul átengedte életét az Atya akaratának. Teljességgel felvállalta az elveszett ember állapotát. Megváltottalak! Hiszed-e testvérem, hogy ezt neked is mondja az Úr? Hogy teérted is meghalt, és neked ezáltal életet biztosított?
2.Neveden szólítottalak! Ő ismer és szeret. Nevén szólítja az övéit. A néven szólításnak nagy jelentősége volt a múltban. A Biblia is sok helyen ír erről. Három újszövetségi példára figyeljünk. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadnál kell megszállnom.” (Luk. 19,5.) Ez a megszólítás az új élet nyitánya volt. Másik példa: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Ap. csel. 9,4.) Itt is néven szólítás történt. És követte egy hosszú, odaszánt Pál apostoli életút. A harmadik példa: Mivel mi nagypénteken nem cövekelünk le, a húsvéti gondolatok is felszínre kerülhetnek. A neveden szólítottalak nagypénteki üzenetnek ott látjuk a folytatását, ahol a halott Jézust kereső Mária Magdolnát nevén szólította a feltámadott Jézus! Mária! Ő visszafordult, és akkor világosodott meg benne minden. Akkor látta meg a Urát, és ismerte fel igazán. Személyes megszólítás volt ez. Élő Jézus Krisztusa lett.
Testvéreim! A NEVEDEN HÍVTALAK isteni kifejezés nagyon személyhez szóló bátorítás. Ezt csak így szabad érteni és elfogadni. Amit érettem, érettünk megtett az Úr Jézus kereszthalálával, annak bennem, bennünk kell meglátszani. Ez a csoda akkor lesz nyilvánvalóvá, amikor a néven szólított meghallja az Ő szavát. Elhiszed-e, hogy ismer téged Jézus, tudja a nevedet is!? Megfordultál-e, amikor szólt hozzád, vagy elengedted a füled mellet? Vigyázz, nehogy úgy járj, mint azok a zsidók, akik a babiloni fogság után nem mentek vissza hazájukba!
3.Enyém vagy! Az előbbi példánál maradva, úgy gondolom, át tudjuk érezni Mária Magdolna magányát a néven szólítás előtt. Az angyalok sem tudták megvigasztalni. Elhagyatottnak érezte magát, míg az Úr fel nem rázta magányából. De Illés próféta is a bizonytalanságot élte át, amikor futott Jezábel királyné elől. Maga alatt volt, és kimondta: Elég! Nem bírta elviselni helyzetét. Meg akart halni. És Isten ekkor ezt mondta neki, ha nem is ezekkel a szavakkal, hogy: Te az enyém vagy! Enned kell, innod kell, mert van feladatod, amit el kell végezned. A 38 évig betegségben szenvedő bénának sem volt embere, senkije. Egyedül Jézus mondhatta neki: Te az enyém vagy! „Íme egészséges lettél, többé ne vétkezz!” (Ján.5,14.) Tudod testvér, hogy Kié vagy? Ki vésett fel a tenyerébe? Szabad ezen elgondolkozni mindig, de különösen most nagypénteken.
Úgy kezdődött mai Ige-mondatunk, hogy: Ne félj! Én most bizonyságtételem végére hagytam. Ez a két súlyos szó, keretet ad az üzenetnek. Nekünk is ezt mondja az Úr, mert a bizonytalanság, bezártság, veszély, összeszorítja a szíveket. A Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében olyan csodálatosan írták ezt le reformátoraink. Miért nem kell félnünk, és micsoda egyetlen vigasztalásunk? Az: Hogy testestől, lelkestől, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett…..! Senki, és semmi nem szakíthat el az Ő szeretetétől. Még a koronavírus sem!
Ezért volt nagypéntek, hogy ezt minél többen hittel, igaz meggyőződéssel elfogadhassák és elmondhassák. Legyél ott Testvér te is, az Urat dicsőítők sorába! Úgy legyen! Deák Zoli (bácsi)
