Bibliaóra 2020. április 22.
Textus: Ef. 4,1-16
Bibliaolvasó Kalauz napi Igéje:
Az elhívatáshoz méltó élet és hit nagykorúságában és egységében
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: Éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel, és türelemmel. Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek. Ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: Felment a magasságba, fogságba vitt foglyokat, ajándékokat adott az embereknek. Az pedig, hogy felment, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt a föld alsó részeibe? Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindeneket. És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul, és tanítókul, hogy hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, arra a nagykorúságra amelyben elérjük a Krisztus teljességét. Mert azt akarja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak, és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különböző kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
Kedves Testvérek! Bőséges Ige-anyagot kaptunk a mai napra, ezért én most csak azt szeretném Számotokra is aláhúzni, ami engem igazán elgondolkoztatott. Ezért ne Ige-magyarázatot várjatok.
Mindenek előtt, - egészen röviden, - nézzük meg a 2000 évvel ezelőtti Efézust. A város az akkor ismert világ öt legnagyobb városa közé tartozott. 200.000 ember lakott itt, többnyire pogány népek, de voltak köztük zsidók is. Pál apostol a második térítői útján járt itt először, a harmadikon pedig három évet töltött az ott létrejött gyülekezetben. Testvérek találtak egymásra. Később Pál fogságba került, akkor írta ezt a levelet. Az első három rész a keresztyén életre szóló elhívásról szól, a további fejezetekben ennek az elhívásnak a mindennapi életbe való átültetését tette hangsúlyossá. Mit vár Isten az embertől? Ő irgalmas szeretetét kiárasztotta híveire. Az efézusaiakra. De mi is megkaptuk! Ezt nem nagyképűségből mondom, hanem szent meggyőződéssel mondhatjuk együtt. Nem cselekedeteink által lehetünk Jézus Krisztus követői, hanem a kegyelem által választott ki Ő. Jócselekedeteink csak a hála gyümölcsei lehetnek, azt viszont várja is tőlünk Urunk. Mai Igénkben is erre kapunk tanítást és megerősítést.
Három gondolat foglalkoztatott engem ebben a fentebb írt bibliai szakaszban.
- Szeretetben és egységben élni. 2. Hivatásunkat jól betölteni. 3. Épülni és növekedni a hitben.
1.Szeretetben és egységben élni. Olvasva az efézusi levelet, olyan sok szépet és jót írt le Pál ezekről az emberekről. Ahogy az első részben szembe tűnik az elismerő kijelentés: Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről, és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, nem szűnök meg hálát adni értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban! (Ef. 1,15.) Mai Igénkben pedig mintha valami elmarasztalást éreznék. Mintha szükségük lenne ezeknek az embereknek is arra, hogy bátorítsák őket. Pál úgy kért, hogy közben rámutatott arra a SZERETETFORRÁSRA, Jézus Krisztusra, Aki ebben a szeretetgyakorlásban megtudja újítani az életeket. Alázat, szelídség, türelem kell az igazi szeretet betöltéséhez. Viseljétek el egymást szeretettel. A „viseljétek” szót Károli Gáspár az eredeti görögből az elszenvedni szóval fordította. Nem olyan egyszerű ez. Az Úr segítsége nélkül igazán nem megy. Látunk erőfeszítéseket. Ebben a nehéz helyzetünkben mintha jobban összezártak volna az emberek. Egységesebbek. Köszönjük is meg Istennek, mert úgy érzem, hogy ez a humánumnál már több. Itt a Szentlélek munkálkodik!
2.Hivatásunkat jól betölteni! Jézus követőinek ez az egysége nem jelenti azt, hogy egyformák is lennének a hívő emberek. Nem vagyunk klónozottak. Ellenkezőleg: Olyan közös életet jelent ez az állapot, amelyben a hívők különböző sajátosságaikkal szolgálják elsősorban Istent, de szolgálják egymást is. Az Úr saját jótetszése szerint adta ajándékait az embereknek, hogy azokkal hűségesen munkálkodjanak. A jézusi példázatban sem egyformán kapták a talentumokat a szolgák. Ott jön elő a baj, amikor valaki nem akarja magát vállalni. Más, több, bölcsebb akar lenni, mint amire az Isten megteremtette. Pál is ezért írja: És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul… E különböző ajándékok sokaságában mutatkozik, vagy mutatkozhatna meg Krisztus dicsősége. Ezért, ahol vagyunk, amire elhívattunk, amire most a lehetőségeink engedik, ott legyünk kitartóak, türelmesek, hűségesek.
3.Épülni és növekedni! Mindig voltak és lesznek ezután is kiskorúak Jézus Krisztus nagy gyülekezetében. Mindenki így kezdte az új életben való járást. Az efézusiak is. Pál ezért írta, hogy segíteni kell az elakadtakon. Nem lehet mindig csak tejet inni. Kell a keményebb táplálék is. A „kicsik” könnyen sodródnak. Vigyázni kell! Ebből a gyerekes állapotból az által emelkedhetik ki az ember, hogy növekszik Abban, Aki a Fej, a Krisztusban. Csak így töltheti be az egyes hívő Isten akaratából a maga helyét az egyház közösségének élő testében. Nem tudjuk, miért van rajtunk ez a nagy veszedelem!? De talán azért is, hogy mélyebben nézzünk magunkba. Bátrabban nézzünk felfelé, és valóságosan növekedjünk a kegyelemben, és Jézus Krisztus ismeretében! (II. Péter 3,18.)
Deák Zoli (bácsi)
