Bibliaóra - 2020.  augusztus 5.

Textus: Máté 27,31-50.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje: Jézus megfeszítése

Miután kigúnyolták, levették Róla a köpenyt, felöltöztették saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve : ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek, epével kevert bort adtak Neki inni. De, amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok. A vele együtt megfeszített rabok is ugyanígy gyalázták.

Jézus halála

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, Éli, lamá sabaktáni! Azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott Neki. A többiek pedig ezt mondták: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét!

Kedves Testvéreim!

A PASSIO történetének talán a legtragikusabb részét adta nekünk Isten olvasmányul a mai napra. Ismerős minden mondata. Nagypénteken külön is nagy hangsúlyt kap Jézus szenvedésének és halálának minden mozzanata, de augusztus 5-én is aktuális az üzenet. Minden időben a hívő élet alapja a megváltás. Isten könyörülete, kegyelme, amely Jézus Krisztus odaáldozásába került.  Amikor befejeztük tanulmányainkat a Teológián, tablónkra a következő igét írattuk: Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint a megfeszíttetről! (I. Kor. 2,2.) Hisszük, és tudjuk, hogy Ő nem maradt a kereszten, hanem feltámadt, és él! Ez az igazi örömhír, evangélium! De ha a szenvedése, halála, ártatlan kiszolgáltatottsága nem indítja meg a szívünket, ha nem jutunk el odáig, hogy mindaz, ami Őt érte, az ember bűne miatt történt, akkor nagy a baj! Ez a bizonyságtétel a magunkba nézést szeretné segíteni. Így olvassuk a leírtakat. 

1.Amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni! Mellékmondatnak tűnik ez a megjegyzés, pedig  -  ha jól belegondolunk  -  nem az. Tudatos vállalás. Az emberré lett Isten, testében nagyon elerőtlenedett. Nem bírta a nehéz fakeresztet, az átokfát. Egy Simon nevű ember jött a segítségére. Nála is az bizonyosodott be, amit tanítványainak mondott korábban: A lélek ugyan kész, de a test erőtlen! (Máté 26,41.) A Golgota helyéhez érve a nagy többség a legyengült, mozdulni is alig tudó Jézust látta. Meg is akarták itatni epés borral, amely teljesen elkábította volna. De nem fogadta el. Lelkében Ő nem hátrált meg. Teljes valóságában vállalta a gyötrelmet. Így akarta átélni az áldozatot, amit vállalt az emberiségért.

Testvéreim! Elgondolkoztunk-e már azon, hogy Jézusnak ez a cselekedete milyen sok áldást rejt magában? Hogy nem egy mártír utasította vissza az ecetes bort, mai gyógyszereléssel mondva a morfiumot, hanem az Isten Fia? Hogy teljes szellemi tisztasággal, érzéssel fogadta el a keresztre feszíttetést? Mert ha elfogadta volna azt az italt, akkor a szánakozásig juthatnánk el csupán. Ahogy Pilátus mondta: Íme, az ember! (Ján. 19,5.) De így, hogy nemet mondott a kábító italra, erősebbnek láthatjuk mi is, és bizodalmunkat még inkább, ezen a nehéz mozzanaton keresztül is Belé vethetjük.

2.Másokat megmentett..! A legnagyobb igazságot mondták ki azok az emberek, akik rosszindulatból, gúnyolódva kiabáltak. Valóban mennyi embert mentett meg Jézus? Ördögtől megszállottak, vakok, sánták, lelki betegek, mind átélték a gyógyulás, a megmentés, megváltás ajándékát. Tele van velük a Biblia. Jézus is megmondta: Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet! (Luk. 19,10.)

És kétezer év óta megszámlálhatatlan embert mentett meg a kárhozattól. Amikor olvassuk Jézus szenvedésének történetét, és ide jutunk el: Másokat megmentett…!  -  Te, kedves Testvérem, el tudod-e mondani magadnak, de másoknak is, hogy a megmentettek között vagy? Mert ez egyszer úgyis kiderül.  Nem mindegy, hogy milyen „bizonyságtétellel” állunk majd meg az Úr előtt.

3.Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Jézus a 22. zsoltár szavait imádkozta szenvedése mélypontján. Kérdezhetjük: Valóban elhagyta Őt az Atya? A bűnt gyűlölő Isten nem vállalhatott közösséget azzal a Fiúval, helyesebben a „terhével” amely mind rá szakadt. Ehelyett a Teremtő mást tett: Elfogadta ezt az áldozatot. Jézus pedig tudta ezt, és ezért tudott ebben a szőrnyű pillanatban is az Atyához kiáltani.

Nagy titok ez, de valamit megérthetünk belőle mi is. A bűn rendezéséért csak így lehetett fizetni. Amit Jézus Krisztus a kereszten átélt, azt kellett volna nekünk örökké viselni. Ettől szabadított meg minket az Úr, és lehetőséget adott/ad arra, hogy soha ne kelljen azt imádkoznunk: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Ez a kereszt gyümölcse!

Ajánlott ének: 340. dicséret versei                            Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)