Bibliaóra - 2020.szeptember 16.
Textus: I. Korinthus 2,6-16.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Isten elrejtett bölcsessége
A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem a világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt a világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta az Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami az Istenben van, csak az Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert ezeket csak lelki módon lehet megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy Őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak!
Kedves Testvéreim! November 8-ig fogjuk olvasni most folyamatosan a korinthusiaknak írt első és második levelet. Második missziói útján jutott el ide Pál apostol. Korinthus volt az egyik legjelentősebb ókori görög kikötőváros. A nagy római birodalom Akhája provinciájának a fővárosa volt. Itt is éltek a görögökön kívül zsidók, és mindenféle náció. Többen kritizálták és leértékelték az apostol szolgálatát. De Isten megbátorította. „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallhass, mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük az Isten Igéjét!” (Ap. csel. 18,9-11.) Élő hitükért hálát adott az apostol mindig. Ez kiderül a levelekből. De a gondokat sem söpörte a szőnyeg alá, azokat is feltárta, és rámutatott a bűnre. Legyen számunkra is tükör a következendőkben olvasott Ige, és adja meg nekünk az Úr a lelki növekedést e leveleken keresztül!
1.Mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak…. bölcsességét…! Az előző versekben arról írt az apostol, hogy hogyan kívánja hirdetni Isten üzenetét. A mai részben pedig arra kapunk választ: Mit akar elmondani a gyülekezetnek. Nem a világ bölcsességét, hanem Isten bölcsességét. Mert van VILÁGI és ISTENI bölcsesség is. A világi bölcsesség a föld felszínén uralkodik. Csak erre a világra tekint. Sikereket keres, és szerez. Úgy rendezi a dolgokat, hogy mindig a fő helyre kerüljön. Ésszel, ismerettel, hatalommal akar megoldani mindent. Nem lehet vesztes, nem lehet második. Pedig az élet mindig rácáfolt erre. Mert ez a bölcsesség, hatalmaskodás egy bizonyos idő után buborékká vált. Így ismerjük a történelmet. E világ dicsősége, és vele együtt a bölcsessége is elmúlt/elmúlik. Lehetne sokakat felsorolni. Istennek képzelték el magukat, rendszerüket, bölcsességüket, és sorban mind elmúltak, megsemmisültek.
Testvéreim! Földi keretek között élünk. Lehet ennek rossz iránya, de lehet jó is. Az Isten bölcsessége azonban felül halad minden emberi igyekezetet. A korinthusiakét is, meg a mienkét is. A választott nép is tudott már erről a bölcsességről, melyet az Úr kijelentett nekik. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme! (Péld. 9,10.) Az újszövetség népe pedig Jézus Krisztusban értheti meg ezt a bölcsességet. Sajnos sokszor lemaradásban vagyunk, mert a KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD hirdetése és hallása után sem tudunk élni az istenfélelemből való bölcsességgel. Meg kell tanulni azt, hogy miként forgolódjék Isten embere ebben a világban. Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek! Így lehet erőt kapni a láthatatlanokból ma is a mindennapokra. A küzdelmekre, a koronavírus újbóli félelmére. Ezt a „felfelé való látást” biztosította az Úr. Adjunk hálát érte!
2.Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal…! Azt olvassuk Isten igéjében, hogy: A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké! (V. Mózes 29,29.) Vannak olyan dolgok, amelyeket Isten teljesen lezárt az ember elől, még a hitben járók elől is. Ezek a „titkok” a színről-színre való látás állapotában lesznek majd nyilvánvalókká. Ezeket nem szabad még boncolgatni sem. De a kinyilatkoztatott dolgok lehetnek az emberé. A Lélek által, a Szentlélek által ezek megismerhetők. Erről írt Pál a korinthusiaknak is. Ne essenek a világiak csapdájába a ne engedjék, hogy megtörjék a hitüket. Akkor elhomályosodik a kereszt, és annak hordozója Krisztus. Közömbössé, langymeleggé válik az életük, és még a „bolondság” gondolata is megfordul a fejekben. Ilyen aknamunkát igyekezett végezni a Sátán. Szükséges volt a levelek megírása.
Drága Testvérek! Ma is nagy felkiáltójelként olvashatjuk az Igét. És a Lélek élővé teszi a leírt betűket. Mindig az Úr Jézust jelenti ki az Isten: Aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért! (Róma 4,25.) Ez az Úr titkos bölcsessége, amit nem lehet csak úgy egyszerűen kitalálni. Ezt jelenti ki a Lélek. Megérti a hívő ember a kinyilatkoztatást, sőt el is fogadja azt. És ettől kezdve ez már nem titok, hanem igehirdetés. Nemcsak a szószékről elmondott, hanem minden nap megélt, mindenki számára gyakorolható bizonyságtétel. Pünkösdkor nagyobb hangsúlyt kap a Szentlélek munkája életünk gyakorlatában. De, hogy mindig toppon legyünk, naponként kérnünk kell a Szentlélek vezetését, hogy mindnyájan igaz igehirdetők legyünk. Segítsen az Úr ebben bennünket!
Ajánlott ének: 234. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
