Bibliaóra - 2021. február 17.
Textus: János ev. 10,16-21.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
A jó pásztor
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.
Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne és őrjöng: Mit hallgattok rá? Mások azt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Szeretett Testvéreim! ELÉRKEZETT A BÖJTI IDŐSZAK! Kicsi gyermek voltam még, amikor egyik barátom házában megláttam egy olyan képet, ahol Jézus egy kis báránykát tartott a kezében. Meghatódtam. Még most is előttem van ez a kép. Aztán olyan „szentképpel” is találkoztam, amikor a Pásztor egy meredek sziklán lehajolt a bokorba szorult fiatal bárányért, hogy azt megmentse a pusztulástól. Akárhányszor olvasom a János evangéliuma 10. részét, vagy Lukács evangéliumának 15. fejezetéből az első verseket, ezek a képek előjönnek bennem. Áldom az Urat, hogy érthetem a képek mondanivalóját. Mert a szeretetről, a vigyázásról és szabadításról szólnak. Mai Igénk a Pásztor és nyáj viszonyáról tudósítanak, és ezekben a mondatokban is átélhetjük az engedelmes Fiú odaáldozásának csodálatos ajándékát.
1.Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók! Ezt a mondatot sajnos sokan, sokszor rosszul értelmezték. Egy-egy felekezet magáénak vallotta a „főakol” szerepet, melynek Pásztora Jézus, és vannak még más akolocskák is, amelyek egyszer a főakolba fognak beolvadni. Sokkal inkább azt kell Jézus kijelentéséből elfogadni, ami egész tevékenységére jellemző volt. Mert a más juhok, csak hozzánk képest mások. Ahogy Ő megszólította a vámszedőket, ahogy prédikált Samáriában, vagy beszélt éjszaka Nikodémussal, a zsidók egyik vezető emberével. De még milyen sok más juha is lehetett, akik nem „egy akolhoz” tartoztak. Nem is lehet felmérni azt a sok munkát, melyet Jézus végzett. Különböző helyeken, más-más körülmények között. Nagyon sokaknak volt lehetősége, hogy egy akolba, Jézus közelébe kerüljenek.
Kedves Testvérek! Szabad elgondolkoznunk azon, milyen sokan lehetnek olyanok, akikről nem is gondolnánk, hogy az Úr gyermekei, bárányai. Mi azt nézzük, ami a szemünk előtt van. A Biblia is azt írta: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van! (I. Sámuel 16,7.) Másként lát és néz az Isten. Az aklokba is másként gyűjti a bárányokat, mint ahogy mi gondolnánk. A Heidelbergi Káté 54. felelete ezt nagyon szépen adja elénk: Hiszem, hogy Isten Fia, (a Jó Pásztor) a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységébe, az örök
életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok. Nekünk, neked is felteszi a kérdést az Úr: Hiszed, hogy ennek a kiválasztott gyülekezetnek élő tagja vagy? Bárcsak IGEN-t tudnál mondani!
2.Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet! Azt olvassuk azt Igében, hogy: Dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult. Megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig! (Filippi 2,7-8.) Ez volt a küldetése az ember megváltásáért. Ezt a parancsot kapta az Atyától, hogy odaadja az életét. Mégis önként tette, mert ebben a kínban is érezte Isten szeretetét. Erősségül szolgált számára az atyai háttér. Jézus tudta, az ember megváltása, bűnének elrendezése csak ezen az egy úton történhet meg. Milyen különös és elgondolkoztató az is: Ő nem csupán Pásztor, hanem Bárány is. Ahogy Ézsaiás próféta jövendölte: Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, Ő sem nyitotta ki a száját! (Ézsaiás 53,7.)
Drága Testvéreim! Olyan sokszor olvastuk már Jézus szenvedéstörténetét. Olyan sokszor gondoltuk végig azt az alázatos magatartást, amellyel kínzói előtt viselkedett. Mi tudjuk, hogy nem a gyengeség, tehetetlenség, kiszolgáltatottság jelei voltak ezek Jézusnál, hanem a teljes odaadás. Saját maga tette le az életét! De, mint hisszük és valljuk azt is, felvette az életét, hiszen kijött a sírból, feltámadt! Mi más lehetett ez, mint az Ő hatalma és ereje a halál felett. Ilyen Krisztus, ilyen Szabadító, ilyen Úr adatott az övéinek, Akinek minden hatalom a kezében van! Merjük Rá bízni az életünket minden körülmények között!
3.Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt! Ez a meghasonlás megint utat talált a zsidók között, mint annyiszor, máskor is. Voltak, akik semmiképpen sem tudták elfogadni Jézus áldozatát. Felállt a szőr a hátukon. Ördög van benne, és őrjöng. Így vélekedtek. De voltak olyanok is a jelenlévők között, akiknek más volt a véleményük. Akik elgondolkoztak azon, amit hallottak és láttak. Ők közelebb voltak ahhoz, hogy Jézust Uruknak elfogadják.
Kedves Testvérek! Amikor testben itt volt Jézus a földön, akkor is voltak ellenségei. Keresztre feszítették. Ma is ugyanezt lehet megtapasztalni. Letagadják, kigúnyolják, semmibe veszik. Voltak csodálói, akik várták újra a kenyeret, vagy kérték a gyógyítást. Vannak ma is „közellévők”, akik Jézust a maguk hasznára hívják segítségül. Akik „kívülről” nézik hatalmát És voltak hűséges követői az Úrnak, akik nemcsak szemlélői voltak az Ő szolgálatának, hanem megtapasztalói, átélői. Erre a „szintre” akar minket is eljuttatni a Szentlélek, hogy így higgyünk Benne. A Jó Pásztor vezetését, gondoskodását, szeretetét egyre jobban tapasztalhatjuk. Áldjon meg az Úr ilyen élettel!
Ajánlott ének: 23. zsoltár versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
