Bibliaóra - 2021. február 24.
Textus: János ev. 11,53-57
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
A nagytanács elhatározza Jézus megölését
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik. Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott tanítványaival.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. A templomban álldogálva keresték Jézust, és így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, talán el sem jön az ünnepre? A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Testvéreim az Úrban! Ma egy hete kezdődött el a keresztény/keresztyén egyházak számára a böjti idő. Ezt a böjtöt nem is annyira testileg kell gyakorolni, hanem sokkal inkább lelki értelemben. Ahogy ezt Isten Ézsaiás prófétával leíratta: Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! (Ézsaiás 58,6-7.) Vagy ahogyan Jézus Krisztus tanított: Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom néktek, megkapták jutalmukat. (Máté 6,16.) A ma élő hívő ember böjtje az önmegtagadás, vagy Károli Gáspár fordítása szerint a mértékletesség lelki gyümölcse mellett, -mert szabad ezt is gyakorolni, - Jézus Krisztus szenvedéstörténetének az újra átgondolása, abban való elmélyedése és a köszönet kifejezése. Ma is arra kapunk üzenetet, hogy az ördög képviselői, a főpapok és írástudók miként akarták Jézust elfogni és megölni. A böjti hetekben kerüljünk közelebb Urunkhoz, hogy még jobban megismerjük és megértsük azt a szeretetet, amelyet számunkra biztosított kereszthalála és feltámadása által.
1.Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik! János evangéliuma előző részeiben már többször lehetett olvasni arról, hogy Jézust meg akarták öletni a főpapok, vagy megkövezni a farizeusok. De még nem tehették, mert nem jött el az Ő órája, vagyis még volt egyéb tennivalója. Ugyanakkor a „kegyelmi idő” is megadatott arra, hogy megvilágosodjanak a sötétségben lévők, és megtérjenek. Az Úr nem akarta, hogy egy is elvesszen közülük. Lássák meg, fogadják el, hogy Jézus az a Messiás, Akiről a próféták is szóltak. Akit születésekor az angyalok dicsőítettek és hirdették: Üdvözítő született ma néktek, az Úr Krisztus, a Dávid városában! (Lukács 2,11.) Lázár feltámasztása után mégis összeült a nagytanács, a papi fejedelmek, írástudók gyülekezete, és most már „hivatalosan” megszületett a döntés: Jézusnak vesznie kell! Az irigység, a féltékenység, a vakság és keménység ide vezetett.
Kedves Testvérek! Kétezer év óta a nemzedékek bizonyos értelemben semmit sem változtak. Jézust az emberek minden korban a keresztre akarták juttatni. De így van ez még a mi időnkben is. Különféle módszerekkel, de a lényeg ugyanaz: Jézusnak vesznie kell! Erre az állapotra születik mindenki. Ez az eredendő bűn következménye. Az ördög ezt az akaratot munkálja mindnyájunkban. Igaz az ének szövege: Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam! (340. dicséret 3. vers) Ebből az állapotból szabadít, vagy szabadíthat meg az Úr.
2.Jézus… elment onnan a pusztához közeli vidékre! Jézus ismerte Salamon király írását, mely szerint: Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt! (Prédikátor 3,1.) Tudta, hogy a nagy páska ünnep előtt egy időre, félre kell húzodnia. Ez az elcsendesedés ideje volt. Ő előre nézett. A jeruzsálemi dicsőséges bevonulás után a kereszt következik. A viták ideje lejárt. Hamarosan itt lesz az ideje annak, amit Keresztelő János mondott Róla: Íme, az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűneit! (János ev. 1,29.)
Szeretett Testvéreim! Jézus ilyet is mondott az Ő munkatársainak, tanítványainak, hogy: Mert példát adtam néktek…! (Ján. 13,15.) Mindenben példát adott nekünk. Abban, hogy amikor félre kell húzódnunk, akkor ne kardoskodjunk. Szeretnénk megvédeni Istent és az Ő ügyét akkor, amikor minden rosszat, valótlant, vagy féligazságokat mondanak. Vagy olyankor erőltetünk dolgokat, amikor a másik éppen a lázadás időszakát éli és kemény a szíve. Sokszor így vagyunk a közvetlen közelünkben élőkkel, munkatársainkkal, sajnos még azokkal is, akik a gyülekezetbe járnak. Mert ott is tapasztalhatunk nemtetsző dolgokat. Az ördög azért jött, hogy öljön és pusztítson. Ő a nagy szétdobáló! Az Úr Jézus céltudatossága, példája bennünket is alázatra, visszafogottságra, türelemre int, ugyanakkor csendes imádságra. Mert: Megvan ideje a hallgatásnak, és megvan ideje a beszédnek! (Prédikátor 3,7.) Ne akarjunk a pápánál pápábbak lenni!
- A templomban álldogálva keresték Jézust! Erre a Páska ünnepre minden évben megmozdult Izrael népe. Emlékeztek őseik Egyiptomból való szabadulására. A hitbuzgó zsidók a bűneiktől akartak megtisztulni. De, akik előzőleg már találkoztak Jézussal, azok azt is tudták, hogy a tiszta élet forrása maga az Úr, és a teljes tisztulás csak Benne nyerhető el. Ők már így szerettek volna ünnepelni. Ezért keresték. Ezt a csodát akarták megtapasztalni Jézus jelenlétében, amit semmiféle szertartás nem tudott pótolni.
Drága Testvéreim! Két tanítást érzek ebben a mondatban. Egyrészt azt: Milyen szívvel keressük mi Jézust? Hogy elvegye bűneinket, megtisztítsa életünket? Úgy keressük és várjuk Őt, mint Akinek átadjuk a parancsnokságot életünkben? Ha igen, akkor létre is jön a találkozás. Másodszor azt érzem az Igéből: Ha Jézus a mi PÁSKA BÁRÁNYUNK, akkor legyünk készek az Őt keresőknek mindenkor elmondani, hogy a Jó Pásztor előbb elkezdte a keresést, és valóságos lehet az egymásra találás. Így induljunk az idei böjtben! Úgy legyen!
Ajánlott ének: 330. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
