„… magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” 1 Péter 2,5
Missziói nap, 2011.
2011. december 10-én missziói munkamegbeszélést tartottunk a csillaghegyi református gyülekezet templomának alagsori termében. Az alkalom célja a 2012-es missziói munkaterv céljainak, a korábbi gyakorlathoz képesti változtatásoknak, illetve az új szolgálati feladatoknak és a megváltozott prioritásoknak a kijelölése volt.
Az együttlét énekléssel, imádsággal és rövid igemagyarázattal kezdődött,amit Battyányi Géza lelkész tartott. A résztvevők sorsolás útján szerveződtek asztaltársaságokba. Az így létrejött csoportoknak a gyülekezeti élet egy-egy területét érintő témák: célok, lehetőségek, eredmények stb. megbeszélése volt a feladata. Az egyik asztaltársaság az istentisztelet elemeit, a másik az egyéb közösségi alkalmakat, a harmadik a gyülekezet anyagi kérdéseit, a negyedik a gyülekezet kisebb közösségeinek kérdéseit vitatta meg. A fennálló helyzet és a jelenlegi gyakorlat aprólékos értékelése és asztalonkénti megbeszélése után az asztalfők a közösség egészével ismertették asztaltársaságuk tagjainak javaslatait, amihez bármelyik másik asztaltársaságból is hozzászólhattak a résztvevők.
Közös ebéd után a jelenlévők a gyülekezeti élet egy-egy területét érintő újabb javaslataikat vethették papírra, amelyekre a többiek szavazhattak, így fejezve ki egy-egy kérdéskör súlyát. Az ezt követő általános vita majdnem kimerítette a teljes időkeretet. Már csak arra maradt idő, hogy Baross Szabolcs - akinek alapossága és ügybuzgósága az egész napi munkameneten meglátszott -, a gyülekezetépítés szakirodalmát ismertethette a gyülekezet tagjaival.
A nap végére láthatóvá vált: az elvégzendő feladat a gyülekezetben sok: azokat nemhogy a lelkész egyedül, de még a presbiterek együtt sem képesek mind teljesíteni. Ezért minden ember, aki valóban szolgálni akarja Istent, vegye észre, találja meg a saját feladatát a gyülekezetben. Ne okvetlen várja a felkérést: keresse ő az alkalmat. Hiszen lelkészünk sem tudhatja mindannyiunkról, hogy mire van tehetségünk, mire vagyunk alkalmasak.
Minden beszélgetésnek - így a mainak is - annyi az értéke, amennyi valóra válik belőle, hiszen „ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” 1 János 3,18
Kurcz Ádám
Ide kattintva elérhetők a további képek is…