A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!  -  Mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.  Textus: Máté 7.1-6.

Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert eltapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket!

A képmutató ítélkezés

Kedves Testvérek! Akárhányszor kerül is elém ez a mai igeszakasz, mindig egy régi temetés jut eszembe, egy idős asszony temetése. Ordasi szolgálatom idejére nyúlik vissza a dolog. Több, mint 50 éve történt. Ebben a kis faluban mindenki ismert mindenkit. Ez a néni volt Ordas boszorkánya. Egyedül élt, csak távoli rokonai voltak. Senki, és semmi nem tetszett neki. Belekötött az emberekbe, feljelentette szomszédjait. Rettegett tőle a falú. Néhányszor meglátogattam, de nekem is mindig panaszkodott, és rosszakat mondott mindenkiről. Minden jó szó olyan volt számára, mint a falra hányt borsó. Reformátusnak keresztelték, és amikor meghalt, nekem kellett eltemetnem. Többen is izgatottan kérdezték tőlem: Most miről fog prédikálni tisztelendő úr? Nem voltam könnyű helyzetben. Sokat imádkoztam, hogy ne szégyenüljek meg. Az Úr Lelke ezt a mondatot hozta elém: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! A kísérő történet pedig az volt, amikor a farizeusok és írástudók Jézushoz vittek egy parázna nőt, akit megakartak kövezni. Az Úr pedig azt mondta szelíden, szeretettel ennek a felajzott társaságnak, hogy: Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ! (Ján. 8,7.) Mindenki ledobta a földre a követ, és elment. Jézus is azt mondta ennek az asszonynak: Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz! (Ján. 8,11.) Így végződött a temetés: Nagyobb az Isten a mi szívűnknél! ( I.Ján. 3,20.)

Kedves Testvérek! Ilyen ítélkezős volt az emberi szív 2000 évvel ezelőtt, 50 éve, és sajnos ma is így van ez. Mélyítsen el a Szentlélek Isten ennek a bűnnek a felismerésére, és kérjük Tőle a szabadítást. Három pontban vizsgáljuk meg közelebbről ezt az Igeszakaszt, melyet az Úr szívünkre akar helyezni.

1.Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Ha a bűnöket kellene felsorolni, nagyon sokak listájáról lemaradna az ítélkezés bűne. Ennek nincs következménye, semmiféle törvény nem bünteti.  Nyugodtan lehet megbántani másokat, sebeket ejteni. Nagyon könnyen pálcát tör az ember a másik felett, ha az másként gondolkodik, vagy mást cselekszik. Az idősek elítélik a fiatalokat, mert tiszteletlenek, erkölcstelenül élnek. Bezzeg a mi időnkben ez nem így volt, mondják/mondjuk. Ítélkeznek a politikusok. Kígyót, békát mondanak egymásra. A munkatársak sem kímélik egymást. Hamar készen van a „vélemény”, ha a másik nem ugyanazt fújja. Mint ez a most reánk nehezedő koronavírus, vagy még ennél is sokkal jobban, az „ítéletkimondás” megfertőzte a világot. Egyszer jobban fellobban, máskor talán kevésbé tapasztalható, de eltüntetni, kiirtani emberi erővel ezt nem lehet. Ítélgetünk, mert hiányzik a Szeretet. Az a Szeretet, Aki kijelentette Önmagát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ennek a Szeretetnek, vagyis, Istennek fordított hátat az ember. Kizárta az életéből. A hívők is nagyon sokszor azért buknak el ebben a bűnben, mert lelkileg legyengülnek. Az ó-ember sokszor előbújik bennünk. Nem felfele nézünk, és ebből fakad az ítélgetés. De az a jó, és ez mindig kegyelem, hogy visszamehetünk, és megerősödhetünk az Úrban. És akkor felragyog a Krisztus, és világossá válik, hogy nekünk is meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt. És az ítélet nem bűntető, elutasító, hanem felmentő, és üdvösséges lesz. Ezért nem ítéltetnek el Isten gyermekei. Erre a hittudatra kell/kellene eljutnia mindenkinek. Akkor nem lenne annyi megsebzett lélek.

2.Jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát! Akit „megoperált” az Úr, akinek a szemében már nincs gerenda, az segítségére lehet a szálkásnak. És ez keresztényi/keresztyéni feladat és szolgálat a javából. Igenis, meg kell látni a másik baját, bűnét, nyomorúságát, és amint az irgalmas samaritánus tette, -   nem magas lóról, hanem mellé térdelve   -   be kell kötni a sebeket, és szemgyógyító írral megkenni a vakoskodó szemet. Ez a szálka lehet tüske is. Ugye milyen rossz érzés az, ha egy hajszál, vagy egy bogár kerül a szemünkbe? Vagy egy vasszilánk? Hát még a tüske? Van, aki egy életen át nem tud szabadulni tőle, és ezzel a fájdalommal megy a sírba. Ezt kell észre venni a gerendától megszabadult testvérnek. De ez a közeledés kizárólag a Krisztustól kapott szeretetből történhet. Engem meggyógyított az Áldott Orvos, segíteni szeretnék. Csak igy szabad, de így kell is közeledni a másikhoz. Mondhatom bátran: Gyere barátom, nem kell félni. Lehet, hogy egy kicsit fájni fog, de velem már megtette ezt az Úr. A csipesz most is az Ő kezében van, én csak asszisztálok. A dicsőség ezért a gyógyításért is az Övé! SDG!

3.Gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé! Sokak számára nehezen érthető ez a mondat. Miért mondhatta ezt Jézus? Ha a jeruzsálemi templom megtisztításának történetére gondolunk, közelebb kerülünk a megértéshez. Ott is olyan dolog történt, hogy a szent dolgokkal összekeveredett a profán, a hétköznapi, a bűn. Jézus ezt nem hagyta. Az igaz, hogy az Úr evangéliuma ebbe a világba érkezett. Az is igaz, hogy az Úr még a bűnt is magára vette, hogy megmenthesse a bűnös embert. Átok-fára került. Tanítványainak is azt mondta: Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek tehát okosak…! (Máté 10,16.) De az Ő üzenetének, örömhírének méltó helye az Úr előtt fejet és térdet hajtó, Őt szerető alázatos szív. A lélek értékeit    -   az Igét   -   nem szabad gúny tárgyává tenni olyan közegben, ahol azt bepiszkítják. A „kincs” érték. És ahogy vigyázunk a szemünkre, védjük a gerendától, szálkától, úgy kell védeni a kincset is. Erre kér, és erre tanít az Úr Jézus Krisztus. Vegyük a szívünkre tanítását!
2020. május 20.

Ajánlott énekek: 395. és 466. dicséret versei           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)