Bibliaóra 2020. július 1.
Textus: Máté 17,22-27.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról
Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de harmadik napon feltámad. Ekkor nagyon elszomorodtak.
Jézus megfizeti a templomadót
Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? De igen, felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte és így szólt: Mit gondolsz Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot, vagy adót: fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Miután így felelt: Az idegenektől, Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. De, hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!
Kedves Testvérek! Mai igeszakaszunkban két különböző tanításra figyelhetünk. Az egyik, egy pedagógiai felkészítés, a másik pedig egy gyakorlati feladat teljesítése. Gondolkozzunk el az Igén, és tegye mindnyájunk számára személyes üzenetté a Szentlélek Isten.
1.Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik! Ezt a bejelentést az Úr Jézus háromszor is megtette tanítványai számára. Jézus nem árult zsákbamacskát. Amikor valaki szalmaláng lelkesedéssel követni akarta, az Úr annak az embernek azt mondta: A rókának barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania! (Máté 8,20) Ne álmodozzon senki! Most pedig legközelebbi munkatársait készíti fel a változhatatlanra. Emberek kezébe adják és megölik. Ez a mondatrész jut el a tudatukig. A „de harmadik napon feltámad” ezt már nem érzékelik. Így történhetett meg, hogy húsvét hajnalán ezért nem hittek az asszonyoknak Jézus feltámadásáról. Tamás hitetlensége is ezt a „nemhallást” igazolta. És bizony, az emmausi tanítványok is nagyon elakadtak ott, hogy Urukat keresztre feszítették és meghalt. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt! (Luk. 24,21.) Így panaszkodtak az ismeretlen útitársnak. Mai, első igeszakaszunknak is ez az utolsó mondata, hogy: Ekkor nagyon elszomorodtak. Szelektálva vették, értették, hallották azt, amit Jézus mondott.
Drága Szeretteim! Az Úr Jézus Krisztus tudatosan, az Atya akaratának engedelmeskedve jött közénk a földre EMBERKÉNT, és vállalta, végezte el megváltásunkat. Neki sem volt könnyű, mert a Gecsemáné kertben belerázkódott küldetése súlyába, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te! (Máté 26,39.) És végül ki is mondta: Elvégeztetett! (Ján. 19,30.), Megtörtént a váltság! Ezért a kegyelemért hálát adva, mi most még azon gondolkozzunk el, hogy miként halljuk, vesszük az Igét? Válogatva, hangulatunk szerint? Sok keserűségtől, csalódástól szabadulnánk meg, ha a „teljes üzenetet” fogadnánk el, és tennénk a magunkévá. Amikor nagy bajban vagyunk, csak azt halljuk, hogy: Az Úr megsebez, összezúz? Azt már nem fogja fel a szívünk, amit tovább mond az Ige: De be is kötöz!? Keze meg is gyógyít!? (Jób 5,18.) Vagy azon siránkozunk nagypénteken, hogy: halálra adatott bűneinkért… És itt vége van. Nem örvendezünk húsvétkor: És feltámasztatott megigazulásunkért!? (Róma 4,25.) Testvéreim, az Úr háromszor is bejelentette szenvedését, halálát és feltámadását. Hányszor kell még elmondania, hogy mindent tisztán és világosan értsünk? Ha a TELJES IGÉT halljuk, abban benne van sokszor az elmarasztalás, nem szeretem dolgok, koronavírus, megtérésre hívás, de benne van a megbocsátás áldása, a felemelés, az örök élet ajándéka is. A szomorúságon át juttasson el Urunk az igazi örömre, vagy ahogy mondani szoktam: A keresztyén derűre!
2.A ti mesteretek nem fizet templomadót? Gondolkozzunk el ezen a kis történeten, melyen belül ez a kérdés elhangzott. A zsidó vallás törvénye szerint minden férfinek, aki betöltötte a 20. évét, templomadót kellett fizetni. Ez kötelező volt. Az Úr Jézus ezt a dolgot is másként látta, mint minden más törvényt. A szombattal, evéssel-ivással, böjttel kapcsolatos parancsok betartásával is mindig vitában volt a betű embereivel. Jézus az Isten országának rendjében élt. Annak teljes szabadsága hatotta át egész lényét. Itt nincs vám, nincs adó. A király sem szed vámot hozzátartozóitól, csak az idegenektől. Ez így van jól. A szabadság erre hatalmazza fel Isten gyermekeit, hogy ennek ne legyen kötelező ereje! De Urunk azt is tudja, hogy Ő most a földön jár. Nem akart megbotránkoztatni senkit. Mennyei hatalmával megtette a csodát, és a hal szájából előkerült az ezüstpénz, a templomadó összege. Alázatát látjuk abban, hogy ezt a pénzt el is küldte az adószedőknek.
Kedves Testvérek? Mit tanulhatunk meg mi ebből az eseményből? Mindenek előtt és mindenek fölött azt, hogy szabadságra hívott el minket Urunk! Hogy bármilyen földi törvénnyel szemben: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek! (Ap. csel. 5,29.) Ha ezt jól gyakoroljuk, akkor nem gond, teher, nyüg, elmismásolás az egyéb terhek, adók befizetése. Kékkeresztes barátaimtól sokszor hallottam, hogy nem úgy bocsájtották el őket Dömösről, hogy többé soha nem szabad inni! A hitre jutott szabadult sokkal inkább mondhatta: Szabad nekem nem innom! Az egyszerű legátus is megkérdezte a gyülekezet pásztorát, amikor ott szolgált: Tiszteletes úrnak is kell perselypénzt adni? A lelkész így válaszolt: Nem kell fiam, hanem szabad! Ezt a szabadságot adta Jézus minden Benne hívő számára. Jó tudni azt mindenkinek, aki Jézust követi, hogy Ő, szabadságával nemcsak a templomadót fizette meg, hanem ennél sokkal többet. A golgotai kereszten kifizetett, megfizetett minden árt, hogy mi, a Tőle kapott szabadságunkkal jól, és becsületesen élhessünk. Ezért is Övé a dicsőség!
Ajánlott ének: 469. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
