Bibliaóra - 2020. szeptember 2.
Textus: Róma 11,25-36.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Az egész Izrael üdvözülni fog
Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izrael csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izrael, ahogyan meg van írva: Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a gonoszságot Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket. Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében a ti javatokra, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit az engedetlenségbe zárt egybe, hogy mindenkin könyörüljön.
Isten bölcsességének dicsérete
Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az Ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az Ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az Ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett Neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, Tőle, Általa és Érte van minden: Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Kedves Testvéreim! A római gyülekezetben is sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy KI ÜDVÖZÜL? Elméleteket állítottak fel. A zsidókból lett keresztyének Isten szövetségére hivatkoztak. Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai. Ők a kiválasztott nép, - mondták. A hitre jutott pogányok pedig mást hangsúlyoztak. Nekik nyitott ajtót adott az Isten, ők lehetnek az Úr gyermekei. A zsidók eljátszották, felrúgták a szövetséget. Pál apostol ebben a nehéz kérdésben igyekszik eligazítást adni. Mindenekelőtt leszögezi, hogy TITOKRÓL van szó, amit az ember nehezen ért meg. De mégis arra törekszik, hogy békesség legyen a gyülekezetben, és Isten mindenhatóságát fogadják el.
1.Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok! Jézus Krisztus földre jöttével, élete munkásságával, kereszthalálával és feltámadásával megkezdődött Isten üdvtervének kiteljesedése. Érthetővé és láthatóvá vált Jézusnak az a kijelentése, hogy: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen! (Ján. 3,16.) Valóságosan megnyílt a kapu a világ, a pogányok számára is, hogy hit által, kegyelemből elnyerjék az üdvösséget. Isten ajándéka ez!
Szeretteim! Jól belegondolva a római gyülekezet életébe, nem tükröt látunk e magunk előtt? Ahogyan ők vitatkoztak egymással, mert ez zsidó, ez pedig pogány, nem ismerünk-e önmagunkra? Ez ilyen, amaz olyan. A „nem tud imádkozni hangosan”-tól kezdve, a „csak ennyi egyházfenntartói járulékot fizet”-ig mennyi minden kritika, rosszhiszeműség, vagy talán még vád is ott van a lelkünkben, sokszor még a szájunkon is. Vagy azok a hívő testvérek, akik talán már évtizedek óta éltek hitben, azok is kisértésbe eshetnek, és ítéletet mondanak azok felett szeretetlenül, akik éppen most, mélyponton vannak. Nem jól van ez így! Emlékezzünk arra mindnyájan, honnan jöttünk?! Soha ne felejtsük el, hogy mi is messziről tértünk meg Istenhez. Helyesebben: Ő nyúlt le értünk Jézus Krisztusban, és Őbenne kaptuk visszavonhatatlanul az elhívás ajándékát!
2.Isten mindenkit az engedetlenségbe zárt egybe, hogy mindenkin könyörüljön! Jó tudni, és hinni azt, hogy Istennek minden teremtett ember fontos, és mindenkin kész könyörülni. Senki sem saját érdeme alapján kapja az irgalmat, hanem kegyelemből. A választott nép valamit nagyon elrontott. Hátat fordított Urának. Engedetlenek és hűtlenek lettek. Járták a maguk istentelen útját. De Isten elhívása megbánhatatlan! Még ha úgy tűnt is a pogány-keresztyének előtt, hogy az Úr visszavonta elhívását a „régi” választottaktól, ezt rosszul látták. Már készül az Úr a „régi” szövetségesek felé, hogy elhívását betöltse. Ilyen az Isten megbocsátó szíve. Azért zárt mindenkit engedetlenségbe, hogy könyörületet gyakoroljon.
Isten mégis nagyobb a mi szívünknél! (I.Ján.3,20.) Nem is mondhatnánk ennél többet kedves Testvéreim, mint amit János apostol leírt. Ha próbálnánk is megérteni, felfogni Isten szeretetét, többnyire mégis titok marad. Ézsaiás prófétánál ezt így olvashatjuk: Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim, - így szól az Úr! (Ézsaiás 55,8.) De van reménységünk arra, hogy egyszer elmúlik a tükör által való nézés, és mindent meg fogunk érteni, tudni, mert a színről-színre való látás állapotába kerülhetünk. Izrael, mint gyökér, valamilyen rendkívüli csoda folytán mindig táplálta/táplálja a hívővé lett pogányokat, az ágakat, melyek többfélék lehetnek. Ide tartozunk mi is. Isten minden népet egyesíteni akar a megtérés által.
3.Tőle, Általa és Érte van minden: Övé a dicsőség mindörökké! Ezek az Úr cselekedetei, melyeket Jézus Krisztus által végzett/végez el. Mindez a „csodálkozó” apostolt dicsőítésre buzdították. Amit leírt a Szentlélek sugallatára, ha nem is értette tökéletesen, de hitte. Isten hatalmát nem kérdőjelezte meg. Ő szuverén Úr, ezt vallotta, és így vett és fogadott el minden kijelentést. Tanulhatunk Páltól alázatos elfogadást is.
Kedves Testvéreim! Valóban nem mondhatunk mi sem mást, csak azt, amit az apostol mondott. Isten valóban mindenható. Bölcsek az Ő végzései. Amit cselekszik, az szeretettel, kegyelemmel átitatott JÓ. Az Úr Jézus által Tőle, Általa, és Érte van minden! Aki ezt hiszi és így él, az Istenben lesz gazdag. Bölccsé lesz. Szívébe békesség költözik. Ebben a mi mai világunkban, ahol annyi rossz szándék, ferde gondolat van, igen nagy szükség lenne minél több „józan” életvitelre, és ellenállni a sok gonoszságnak. Igen, ilyen életet vár övéitől az Úr. Kettőt tehetünk: Engedelmesen megadjuk magunkat Neki, és szüntelen imádkozunk, hogy Övé legyen a dicsőség mindörökké!
Ajánlott ének: 425. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
