Bibliaóra - 2020. november 11.
Textus. Filippi 1,18-30.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Nekem az élet Krisztus
Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon is, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti Bármelyik módon is könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: Vágyódom elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél. De miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.
Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség előjele lesz: mégpedig az Istentől. Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek Benne, hanem az is, hogy szenvedjetek Érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.
Kedves Testvérek! Sajnos, csak egy „bibliaórás” alkalmunk lesz, amíg olvassuk a Filippi gyülekezetnek írt levelet. A második térítő út - Európába való belépés után - első állomása Filippi volt. Hamar megtapasztalta Pál, és munkatársa Szilás, hogy hatalmas dolgokat cselekedett ott az Úr. Amikor ezt a levelet írta az apostol, börtönben volt. Mégsem érződik az írásból csalódottság, megkeseredés, vagy vád az Úr felé. Sőt, sokkal inkább háláról, dicsőítésről szól a levél. És arról, hogy mit tett Isten Krisztus által az ember megváltásáért. Összpontosítsunk most a napi Igére, és lássuk meg, hogy mi az üzenet november 11-re?
1.Bármelyik módon is….Krisztust hirdetik, és én ennek örülök! Voltak Filippiben is irigy és „kivagyi” emberek. Akik nem akartak lemaradni a szolgálatban, beszédben. Ellesték a kegyességi formát, külsőséget azoktól, akik szívük-lelkük szerint végezték a munkát, vagy tettek bizonyságot. Emberi szemmel nehéz volt elválasztani a két különböző belső indíttatást. Pál valamit érzett, látott, hogy nem teljesen egy Úr indíttatásából hirdetik a Krisztust, de nem akart senkit sem leállítani. Tudta, hogy a Szentlélek Isten felhasználhatja azokat is, akik színből, és nem szív szerint hirdetik az evangéliumot.
Drága Testvéreim! Nem a mi dolgunk, hogy méregessük az embereket. Még azokat sem, akiknek palást van a vállukon. Mert ma is ugyanaz a helyzet, mint volt 2000 évvel ezelőtt. Minden gyülekezetben előfordulnak „lelkes hívek”, akik nem akarnak kevesebbnek látszani, mint az odaszánt életű hívők. A mi emberi szemünkkel ezt nagyon nehezen vesszük észre, ha egyáltalán észrevesszük. Csak az Úr lát ebben tisztán. És Ő megtudja áldani akárkinek a munkáját. Egy lelkipásztor mondta el: Hirdette az Igét éveken át. Isten több csodát is tett szolgálata alatt. Hitre jutottak emberek, megtértek. Őt későbbi szólította meg Atyja, amikor térdre kényszerítette. Újjászületése akkor történt meg!
2.Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ezt a mondatot Pál úgy írta le, mint személyes hitvallását. Életének gyökere volt. Ez táplálta, erősítette, örömöt, békességet, biztonságot adott számára. Hálával élte az életét. És ha el kellene menni? Nincs halálfélelme. Tudná, hogy még közelebb kerülne Urához. És ez volna az igazán jó. De lehet, hogy még itt van feladat, itt kell helyt állni.
Kedves Testvérek! Gyönyörű hitvallás ez. Tanuljunk belőle. Kérdezzük meg magunktól: Mi a mi életünk? Sajnos legtöbbször ilyenkor a rossz dolgok jutnak eszünkbe. A verejtékes munkától kezdve a gyógyíthatatlan betegségig minden. Valóban ez a mi életünk? Sokkal több jót készített az Úr! Lehet Vele, Benne élni. Többször hivatkoztam már keresztelő és konfirmáló lelkipásztoromra, Tóth Ernőre. Sírján van egy nyitott könyv. Ezt az Igét írattuk rá, amikor a sírkő elkészült: Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ő is ebben a hitben élt, és ebben a hitben ment el. Lehet ma is így élni, vagy ha hív az Úr, elmenni.
3.Szenvedjetek Érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok!
Kedves Testvéreim! Az első keresztyének nagy ajándéknak tekintették, hogy Krisztusért szenvedhettek. Ma is vannak üldözöttek, akiket hitükért bántják, gyilkolják. Minket ettől (eddig) megszabadított az Úr. De van most egy másik nagy teher, amitől szenved az egész Föld. Nem hasonlítható ez az „igazihoz”, de eljuttathat alázatra, türelemre, vigyázásra és az imádkozásra. Ez a nagy és kegyetlen próba a koronavírus. Zárszóként figyeljünk most arra, hogy mit írt erről Luther Márton Johann Hessnek 1527-ben Wittenbergben, amikor kitőrt a pestisjárvány: „Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért, vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent!”
Ajánlott ének: 269. dicséret 1 és 5 versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
