Bibliaóra - 2020. december 30.
Textus: János ev. 2,13-25.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus megtisztítja a templomot
Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felfordította, és a galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává! Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: A te házad iránt való féltő szeretet emészt engem. A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: Milyen jelt tudsz nekünk mutatni, amelynek alapján ilyeneket teszel? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és annak a kijelentésnek, amelyet Jézus mondott.
Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az Ő nevében, mert látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert Ő ismerte valamennyit, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert Ő maga tudta, hogy mi van az emberben.
Kedves Testvérek! Elérkeztünk a 2020-as esztendő utolsó „közös bibliaóra” olvasásához. Ez a harmincnyolcadik bizonyságtétel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tarthatom a kapcsolatot ebben a formában Testvéreimmel. De a vírus közbeszólt, és az Úr lehetőséget adott erre a szolgálatra. Most a János evangéliumát kaptuk olvasmányul az év zárására, és ezzel a csodálatos Írással táplálkozhatunk több hónapon keresztül a 2021-es új esztendőben. Ez az evangélium más nézőpont szerint íródott, mint a Máté, Márk és Lukács evangéliuma. Reményik Sándor költeményében ilyet írt: „De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról….Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a TITOK!” Valahogyan felülről néz mindent. Csendességünkben mi is kérjük a Szentlelket, hogy jól láttassa és értesse meg velünk a kijelentést, amikor olvassuk ezt az EVANGÉLIUMOT!
1.Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket….! Jánosnál ez a történet sem a virágvasárnapi bevonuláshoz kapcsolódik, mint a másik három evangélistánál. Egyszerűen csak arról szól az Írás, hogy: Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus is felment Jeruzsálembe. Már az első csodatétel után, - melyet Kánában tett, - bebizonyította, hogy Ő a Messiás, azaz Felkent. Az Atya kente fel a hármas tisztségre, Prófétává, Főpappá és Királlyá. A Zsidókhoz írt levélben Főpapságáról sokat olvastunk. Ebben a „rendcsinálási” történetben pedig az Ő Királysága mutatkozott meg. Az Ószövetség szerint azok voltak a legjobb és legnagyobb királyok Zsidóországban, akik a jeruzsálemi templomban rendet tudtak tartani, és minden oda nem illő dolgot eltávolítottak. Az Úr Jézus azért tette, amit tett, hogy nyilvánvalóvá tegye, Ő az igazi Király. Ugyanakkor a prófécia is beteljesedett: Mert a házad iránti féltő szeretet emészt! (Zsolt. 69,10.) Tiszta, és szent haraggal cselekedett, mert az Atyához való szeretete mindennél fontosabb volt számára. A kötélből font korbács (ostor), eszköz volt a kezében. A templom nem lehet a bűn fészke, az az imádság háza.
Drága Testvéreim! Nem tehetett mást Jézus, csak azt, amit tennie kellett. És ezen nem szabad megbotránkozni senkinek sem. A meggyalázott templomot tisztította meg. Itt is ítéletet mondott a bűn felett. És nem állt ellen senki. Lebénult az ellenség, amikor az asztalok felborultak. Ítélő Király volt itt Jézus. De azt is tudjuk, hisszük és valljuk, hogy Ő „más” királyságot is magára vállalt. Amely nem ebből a világból való. Ami a megaláztatás, de mégis igazi csúcsa királyságának. Ott nem Ő korbácsolt, hanem engedte és tűrte, hogy Őt verjék. És mindezeket azért vállalta, mert tudta: megmentésre, megváltásra szoruló emberek vagyunk. Így készült meghalni. A Király, Akinek még töviskorona is volt a fején, imádkozott gyilkosaiért. Minden emberért, értünk is!
2.Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem! A nagy csend és megdöbbenés után, voltak olyan „bátrak” a jelenlévők között, akik megkérdezték Jézustól: Hogy merted ezt megtenni? Erre felelte az Úr ezt a titokzatos mondatot, amit akkor senki sem értett, csak egyedül Ő. Romboljátok le a templomot…! Saját maga templomáról beszélt, vagyis arról, hogy meg kell halnia minden ember bűne miatt, de a mennyei Atya feltámasztja Őt a harmadik napon. A bűn „követei” meg is tették/tettük ezt a gyalázást, és lelkiismeretfurdalás nélkül lerombolták/leromboltuk Jézust templomostól a megfeszítéssel. A csodát mégis megtette az Úr! A jel valósággá lett. Feltámadt, él, és uralkodik. De mindjárt meg is kérdezhetjük: Milyen áldás fakadt és fakad ebből az ember számára?
Szeretett Testvérek! Azt olvassuk a Bibliában: Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásaiból ingyen! (Jel. 21,6.) Az a Jézus Krisztus mondta ezt, Aki megkapta a hatalmat mennyen és földön. Az a Király, Akinek nem árthatott a leromboltatás. Az Őt keresztre feszítő bűnösnek megbocsátott/megbocsáthat, a szomjúhozónak inni adhat ingyen. Ez pedig nem más, mint a KEGYELEM! És most, az esztendő utolsó „közös bibliaóránkon” gondoljunk egy kicsit erre az ingyen szóra! Sokszor hallottuk már, de vajon átgondoltuk-e igazán? Mibe került Istennek a mi megváltatásunk? Mi fizetésképtelenek voltunk/vagyunk. Az Isten templomának lerombolásával mindent eljátszottunk. A számla kifizethetetlen. Az Úr pedig azt mondja: Ingyen van a kegyelem! Ez nem azt jelenti, hogy „olcsó”, mert Istennek nagyon sokba került ez az „ingyen”! Drága véren! Ő az élete árán váltotta meg életünket. Ebből az ajándékból születik a hála. És a hálaadásról lehet megtudni, visszaigazolni, hogy igazán elfogadtam-e Isten ajándékát? Legyen így!
Ajánlott ének: 275. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
