Bibliaóra - 2021. január 20.
Textus János ev. 6,22-27.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
A sokaság mennyei kenyeret kér
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el. Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajóba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust. Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték Tőle: Mester, mikor jöttél ide? Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten!
Kedves Testvéreim! Aki nem naponként olvassa az Igét a Bibliaolvasó Kalauz szerint, annak a testvérnek leírom röviden az előzményeket a mai rész megértése végett. Az előzmény: Az Úr Jézust megkereste a sokaság, mert gyógyulni szerettek volna, és hallani akarták tanítását. Amikor befejezte mondanivalóját, éhesen nem akarta elengedni hallgatóit, és csodát tett. 5000 embernek adott kenyeret és halat, és mindenki jóllakottan mehetett haza. Azután a csoda úgy folytatódott, hogy az Úr a vízen ment a tanítványok után a Galileai tengeren és a túlsó parton találkoztak. Az emberek ezt az egész dolgot nem értették, hogy mi történhetett itt? Jézushoz mentek érdeklődni másnap, mert tudni szerették volna, hogyan történt mindez?
1.Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba! Elgondolkoztatta lelkében a sokaságot az a csoda-sorozat, amit Jézus isteni hatalmával megtett. A sok jel mind arra mutatott, hogy nem egyszerű csodadoktor, aranyszájú prédikátor munkálkodik közöttük, hanem annál nagyobb erő van ebben a Jézusban. Még a tenger túlsó partjára is odaért, pedig be sem szállt a hajóba. Vitatkozhattak egymással, miként történhettek mindezek. Össze voltak zavarodva. Ők még ilyen természetellenes dolgokat nem tapasztaltak. Ami pozitív viselkedést és hozzáállást mutatott az egész kérdésben, az az volt, hogy Jézust keresték kérdéseik megoldására. Jó helyre mentek.
Szeretett Testvérek! A mai embernek nincsenek ilyen tapasztalatai közvetlen Jézusról, mint volt a régieknek. De bizony az élet hoz elő olyan furcsaságokat, érthetetlen dolgokat, amiket nem tudunk, megmagyarázni, mert nem is lehet. Sokszor mi is összezavarodunk, ha olyan események történnek velünk, melyek túlmutatnak a mi emberi gondolatainkon. Ez a mostani járvány is ilyen. Hogyan történt, miért történt, nem tudjuk, nem is értjük. Jézushoz kellene menne imádságban ezzel a kérdéssel is. Ha Hozzá megyünk, kapunk feleletet rá.
2.Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok…! Az Úr Jézus nem szépíti a dolgokat. Örülhetett volna annak, hogy milyen lelkesek ezek az emberek, akik Őt keresik. Akik időt, fáradságot nem kímélve mentek utána még a tenger túlsó partjára is. De Jézus belelátott ezeknek az embereknek a szívébe. Nem az Ige után jöttek, nem az Isten országának valósága érdekelte őket, hanem a kenyér. Amit kaptak, és amit most újra reméltek. Mert ez volt számukra a legelső és legfontosabb. A kenyérkirálynak van hatalma minket megelégíteni, -- gondolták. De Jézus az ilyen „hódolókat” leleplezte. Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ez a kenyér elvész, fakadt ki Jézus. Nem több-e az élet a tápláléknál. és a test a ruházatnál? (Máté 6,25.) Ezt kérdezte az Úr más helyen, de ugyanolyan erővel.
Drága Testvérek! A világ sok mindenben változott kétezer év óta, de a kenyérkérdésben nem! Ugyanúgy ez mozgatja, űzi-hajtja az emberiséget minden helyen. Ezért vannak a családi tragédiáktól (örökösödés) kezdve az országok közötti háborúskodásokig mindenféle harcok, hogy „nekem nagyobb kenyér jusson”. Az Úr Jézus megadja a „mindennapi kenyeret” is, de ennél Ő sokkal többet is ígér és ad azoknak, akik kérik Tőle. Az ÉLET KENYERÉT! Őt magát. és Vele együtt az örök életet. Pál így írt a filippibelieknek, amikor az élet és halál küszöbén állt: Szorongat ez a kettő: vágyom elköltözni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak! (Filippi 1,23.) Keressük mi is az Urat, akarjunk vele találkozni, vágyjuk az ő szavát mindenkor, a lelki kenyér legyen fő táplálékunk!
3.Őt pecsétjével igazolta az Isten! Amennyire nem örült Jézus annak, hogy a kenyér megszaporítása miatt keresték meg olyan sokan, azokért hálát adott az Atyának, akik a „többet” akarták. Akik megértették, elhitték és elfogadták, hogy Őt Isten az Ő kegyelmének pecsétjével igazolta. Ez az én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm! (Máté 3,17.) Keresztelő János ajkára ezt a mondatot adta Isten: Íme, az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűnét! (Ján. 1,29.) Jézus pedig ezt jelentette ki: Én és az Atya egy vagyunk! (Ján. 10,30.) Semmi kétség nem lehetett/lehet afelől, hogy Övé minden hatalom mennyen és földön! A „kevesebb” csapattal tudott igazán mélyen beszélgetni. Magasabb rendű szinten, az örök életre megmaradó eledelről. Hiteles tanítást adott Jézus minden hű hallgatójának, mert a Mindenható pecsételte meg szavait.
Kedves Testvérek! A közelmúltban olvastuk a Zsidókhoz írt levélben a következő mondatot: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Aki az előtte lévő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten királyi székének jobbjára ült! (Zsid. 12,2.) Mi más ez, minthogy az Atya elfogadta az áldozatot, és „igazolta” a Fiút, Jézust. Az a csoda történt meg, amit ésszel emberfia soha nem foghat fel, csak hitben lehet igent mondani rá. Itt már nem Jézus ad valamit, hanem Ő Maga adatik ÉLŐ KENYÉRKÉNT! Táplálkozzunk Vele, Belőle!
Ajánlott ének: 295. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
