Bibliaóra - 2021. január 27.
Textus: János ev. 7,1-13.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus Jeruzsálemben a lombsátor ünnepén
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor ünnep. Testvérei ekkor azt mondták Neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hogy tanítványaid is hadd lássák cselekedeteidet, mert senki sem cselekszik titokban, ha arra törekszik, hogy ő maga ismert legyen a nyilvánosság előtt. Ha ilyenekre vagy képes, mutasd meg magadat a világnak! Mert a testvérei sem hittek Benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm nincs még itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszok. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor Ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban. A zsidók pedig keresték Őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van Ő? Sokan suttogtak Róla a sokaságban: némelyek azt mondták Róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: Nem az, sőt félrevezeti a népet. De nyilvánosan senki sem beszélt Róla, mert féltek a zsidóktól.
Szeretett Testvéreim! A lombsátor ünnepéről dióhéjban: A mezőgazdasági évet lezáró hálaadó ünnep volt. Ősszel tartották a zsidók. Hét napig tartott. Azért hívták sátoros ünnepnek, mert a pusztai vándorlási időkre emlékeztek, amikor sátrakban laktak. Az ország minden részéről, de még idegen földről is jöttek ünnepelni az izraeliták. Ha figyelmesen olvassuk a történéseket, a nagy zűrzavar, tolongás, mozgások sorozatában, három különböző csoportot fedezhetünk fel, akik részt vettek az ünnepen. Először is Jézus hozzátartozóira figyeljünk. Erről szól mai igeszakaszunk. Azután az egyszerű néptömeg tűnik fel, akik megszokásból, vagy kíváncsiságból jöttek el Jeruzsálembe. És a harmadik csoportot az írástudók, farizeusi előkelőség és a papság alkották. Minden csoportnak megvolt a maga szerepe. Mi ma, a család, a testvérek és Jézus itt látható kapcsolatára figyeljünk Isten Lelke által.
1.Menj el innen, és eredj Júdeába,….hadd lássák cselekedeteidet! Jézus szűk rokonsága tudta, hogy testvérük nem olyan, mint ők. Isten sokkal többet adott neki tehetségben, minden lelki ajándékban. Most meg lehetne mutatni, hogy „mit tud”, még ismertebbé tehetné magát a nagy sokaság előtt. Ezért azt kérték Tőle, hogy menjenek el együtt Júdeába, erre a hosszú sátoros ünnepre. Volt ebben a kérésben hátsó szándék is, mert maguk is szerettek volna tovább dicsekedni azzal, hogy milyen „rendkívüli” testvérük van. Sütkérezni akartak Jézus árnyékában. Mindez azért volt, mert nem hittek Benne igazán.
Drága Testvérek! Elgondolkoztam ezeknek a hozzátartozóknak a magatartásán. Nem vagyunk-e mi is ilyenek sokszor, mint ők voltak? Bizonyos helyeken, helyzetekben szeretünk Vele együtt lenni, mert az jó érzés. Kisérjen el a templom csendjébe. Egy-egy családi ünnepünk alkalmával mi is kérjük: áldja meg a keresztelést. Tegye ránk a kezét, ha házasságra lépünk. A gyász fájdalmában jöjjön és vigasztalja szomorú szívünket. Most az elmúlt karácsonykor nagyon sokaktól hallottam: Ez a karácsony nem volt igazi! Nem lehetett előrángatni Jézust, mint máskor, hogy a család közösségében annyi szerepet kapjon, hogy hallja az ének refrénét: „Szent Fiú aludjál, szent Fiú aludjál!” Nagy nyomorúság ez életünkben. Jó, ha belátjuk, beismerjük, és kérjük rá a bocsánatot. Az Úr előtt nem ismeretlen ez a „Hozzá való viszonyulás”, és ahogy hozzátartozóinak is megbocsátott, úgy minket is a helyünkre tesz. Vagyis, ne csak rendkívüli esetekben akarjuk Jézust életünkben, hanem a szürke hétköznapokban is, mindig.
2.Az én időm nincs még itt! Sokszor olvassuk ezt a rövid mondatot Jézustól az evangéliumokban. Az Ő órája másként járt, mint a tanítványaié, a sokaságé, a főpapoké. Ő soha nem kapkodott, jóllehet tudta, hogy rengeteg dolgot kell elvégeznie az alatt a három év alatt, melyet kijelölt az Atya. Csak egyetlen példát írok most le, melyet december 29-én olvastunk. A kánai menyegzőn elfogyott a bor idő előtt. Mária elmondta ezt Jézusnak. Mire Jézus ezt felelte: Nem jött még el az én órám! (Ján. 2,4.) Később megtette a csodát és a vizet borrá változtatta. Mindig, mindent a legjobb idő szerint időzített.
Kedves Testvérek! Őszintén megvallhatjuk, hogy Jézus „órájával” sokszor nem értünk egyet. Kéréseinkre hamar szeretnénk választ kapni, természetesen úgy, ahogyan azt mi elgondoltuk. A Lélek gyümölcse között ott van a TÜRELEM magatartás is, amit sajnos sokszor a türelmetlenség indulata vált fel. Idegeskedünk akkor is, amikor nyugodtaknak kellene lennünk. Kérjük a segítséget imádságban, de nem jön a válasz. Elfeledkezünk arról, hogy az Ő ideje még nem jött el! Van, amikor csak magunk akarjuk rendezni zűrös életünket, és türelmetlenségünkben még több bajt hozunk magunkra. A mostani állapot nehéz próba mindenki számára. Sok ima hangzott el azért, hogy múljon el ez a járvány és könyörüljön rajtunk az Úr. De az Ő órája másként jár a szabadításra. Ne türelmetlenkedjünk!
3.Ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett, - titokban! Jézus sem maradt el az ünnepről. Megkapta a „felső” jelzést. Részt akart venni a hálaadásban. Az Atya sok áldását Ő is megköszönte. Magamutogatásával mégsem akart kitűnni. Úgy volt jelen (egy ideig) ezen a lombsátoros ünnepen, mint aki csak figyelt, vizsgált, de még nem akart színre lépni. Pedig már sokan keresték.
Drága Szeretteim! Mindent az Úr tanácsa, vezetése szerint cselekedni. Erre az állapotra kellene eljutni. Keresztyén életünknek két nagy pillére van. Első az: Jézus Krisztus megváltottjai vagyunk/lehetünk kegyelemből, hit által. Örök életünk biztos a kereszt által! A második pillér: Az Ő követése, engedelmesség, gyümölcsözés. Segítsen a Szentlélek erre a felismerésre és szolgálatra!
Ajánlott ének: 227. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
