Bibliaóra - 2021. február 10.
Textus: János ev.9,18-23.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
A meggyógyított vak kihallgatása és kiközösítése
A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amig oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, és azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született, de hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú, majd ő beszél önmagáról. Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja Őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: Nagykorú, tőle kérdezzétek meg.
Szeretett Testvéreim! A múlt héten Isten Lelke azt erősítette meg számunkra, hogy Jézus a világ világossága. (Ján. 8, 12.) A mai napon pedig már jól benne vagyunk egy olyan csodatörténetben, amikor is az Úr egy vak fiatalembernek adta vissza szeme világát, hogy „élvezze” a világosságot, sőt higgyen a világ Világosságában. Úgy kezdődött a történet, hogy a tanítványok megtudták erről az ifjú koldusról, hogy vakon született, és ezért megkérdezték Jézust: Mester, ki vétkezett: ez, vagy szülei, hogy vakon született? Ő így válaszolt: Nem ez vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy láthatóvá legyenek rajta Isten cselekedetei! (Ján. 9,2-3.) Mi emberek mindig mindennek a visszáját látjuk. Ahogy Reményik Sándor írta egyik versében: „A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A színéből is -- valamit!” Sajnos, rosszul közelítjük meg a dolgokat, helyzeteket. Úgy, mint ezek a tanítványok. Olyan jó, hogy Urunk egészen másként értékelt mindent. Erre a vak emberre is volt gondja. Meggyógyította, Isten hatalmas cselekedete lett láthatóvá rajta. E csodatörténet alapján kimondhatjuk mi is hittel, igaz meggyőződéssel, hogy nincs értelmetlen, célnélküli élet ezen a földön. Minden feleslegesnek, károsnak ítélt rosszban, akár emberek, akár helyzetek vannak mögötte, az okok mellett célt is kell látni. Ennek a világjárványnak az okait már kutatják, sok mindenre rá is jöttek, de a célt valójában az Úr Isten fogja kijelenteni és bebizonyítani. De mi most nézzünk a mai Igére. Milyen tanítást, figyelmeztetést ad nekünk Urunk? A tükörben mit mutat Jézus?
1.A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt! A Szentírásban sok helyen olvasunk arról, hogy a vak jelzőt használja Jézus, amikor a farizeusokkal, írástudókkal/írástudókról beszél. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Máté 15,14.) Ezt elsősorban lelki értelemben mondta, de mint a történetben olvasható, még testi vonatkozásban sem fogadták el a valóságos gyógyítást. Pedig ezt a koldust is sokszor láthatták, valószínű, adtak feleslegükből is valamit. De hogy ez a csoda megtörténhetett, azt semmiképpen nem akarták tudomásul venni. Homályos volt a szemük, mert a homályos volt a szívük.
Drága Testvérek! Előfordul az minden emberrel, hogy valamit keres, és még akkor sem veszi észre, ha kiböki a szemét. Aztán később, egy pillanat alatt ott van az a kulcs, telefon, vagy valamilyen számla, netalán a szemüveg. Komolyabbra fordítva a szót, sajnos vannak a mi életünkben is olyan dolgok, helyzetek, melyek a felszínen vannak, mégsem látjuk meg. A vakság, ha nem kezeli az ember tudatosan, rossz utakra visz. A laodiceai gyülekezet is felfuvalkodóvá lett, mert többek között nem vette tudomásul azt, hogy vak. A gyógyulás érdekében ajánlotta nekik Jézus Jánoson keresztül: Végy gyógyító írt, hogy bekend a szemedet, és láss! (Jel. 3,18.) Ebben a mi történetünkben maga Jézus készíti el a gyógyító írt, a vaknak csak annyi volt a dolga, hogy elment a Siloám tavához, és megmosdott. Kérjük el a tisztánlátás ajándékát Urunktól, hogy Őt lássuk mindig az Ő dicsőségében, de ugyanakkor meglássuk azt a felebarátunkat, akinek szüksége van, aki téves úton jár, aki segítségre szorul. NE VAKOSKODJUNK!
2.Hogy ki nyitotta meg a szemét azt sem tudjuk! Azért, hogy tisztázódjon ez a csodatétel, az írástudók valahonnan elővezették a meggyógyított ifjú szüleit. Arra is gondolhattak ezek a főzsidók, hogy a szülök majd egyből azt fogják mondani, hogy nem is volt vak. Akkor pedig Jézus nem is tett semmi csodát, csak valami „rémhírt” terjesztett, és magát akarta ünnepeltetni. De a szülők nem voltak hajlandók ezt a hazugságot állítani. Bármennyire is féltek a főpapoktól, a tényt nem hallgathatták el, de a Gyógyítóról, Jézusról és az Ő erejéről nem mertek szólni egy szót sem. Nem voltak készek a bátor hitvallásra.
Szeretett Testvérek! Itt valójában mindenkinek örülni kellett volna. Hatalmas dolog történt. Egy vakon született ember láthatott. Ehelyett görcsben vannak még a szülök is. Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: Sokszor mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint ezek a szülök. Családban, közösségben, az egész társadalomban. Örülni kellene, mert átéltük Isten csodáját, a megváltástól kezdve a hétköznapokban megtapasztalt, sokirányú csodákért, és mi nem merjük elmondani, mert félünk. Pedig: Nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem……! (II.Tim. 1,7.) Legyünk bátor bizonyságtevők!
3.Nagykoru, tőle kérdezzétek meg! A szülők háttérbe akartak maradni ebben a „kényes” kérdésben. És valóban a fiúk már nagykorú volt. Magának kellett vállalni a felelősséget. És ő el is mondta az igazságot. Még nem volt „érett” a hite, de nem alakoskodott. Így olvashatjuk tovább a történetet, amint vallott a gyógyult: Hogy bűnös-e, azt nem tudom. Egyet tudok: vak voltam, és most látok! (Ján. 9,25.) Ki is közösítették a zsidók, amiért így nyilatkozott. Ezután találkozott Jézussal, és teljes, igaz hitet kapott Tőle.
Kedves Testvéreim! Nem „kész hívőnek” születtünk. Sőt, vakon, bűnben, az Írás szerint. De az Úr keresésünkre jött/jön, és ebből az állapotból biztosította a gyógyulást. Onnan indulhat meg a megismerés, növekedés, megszentelődés.
Ajánlott ének: 86. zsoltár versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
