Bibliaóra - 2021. március 17.
Textus: János ev. 15,12-17
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Aki Krisztusban marad, megmarad a szeretetben
Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtotokra adtam. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsötök, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Kedves Testvéreim! A János evangéliuma 15 fejezetében csak Jézus mondatait olvashattuk. Talán ez az egyetlen ilyen rész az evangéliumokban. Nem volt benne tanítványi közbe-kérdezés, belebeszélés. Semmilyen magyarázó, narrátori összekötő szöveg, vagy helymeghatározás. Egyedül az Úr szava szólt. A halálra készülő Megváltó csodálatos beszéde hangzott a kis „kiválasztott” csapathoz ezekben az utolsó órákban. Ebből kaptunk most mi is a mai napra egy kis „csomagot”, melyet szabad kibontani, és ezért az ajándékért hálát adni. Tegyük ezt örömmel, elgondolkozva azon, amit adott számunkra Urunk. Mert nekünk is mondta/mondja. Ha pedig még nem éltük át Jézus kijelentésének ezt az átformáló erejét, szabad kérni, hogy tudatosítsa bennünk. Mit mondott/mond Jézus?
1.Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Mivel Jézus isteni és emberi természettel rendelkezett, az Ő megváltó szeretete felülírhatatlan. Ember nem tudott és nem tud úgy szeretni soha. Mégis az Úr Jézus nagyon magasra tette a lécet az övéi számára, amikor ezt mondta. Ma igy mondanánk ezt: Maximalista volt Jézus. Példa erre az irgalmas samaritánus története. Ott önmagáról beszélt. Ő volt az, aki megszánta a nyomorultat, lehajolt érte, és nem hagyta ott az úton. Biztos helyre vitte. Ez olyan szeretet, amely soha el nem fogy! Az Atya és Fiú szeretete. Ő előbb szeretett minket! (I. János 4,19.) Erre lehet építeni. És Jézus azért kérte ezt tanítványaitól, mert a szereteten keresztül lehet a leghitelesebben élni a krisztusi életet. A szép szó, a határozott hitvallástétel is szükséges, amit tovább kell adni, de szeretetben járni, dolgozni, tanulni, élni, az az igazi. A pünkösd utáni első jeruzsálemi gyülekezet igyekezett ezt a mércét megélni, és vonzóvá tenni ezt az életformát. Nem véletlenül mondták rájuk a világ fiai: Furcsák ezek az emberek, de nagyon szeretik egymást!
Testvéreim az Úrban! Ma hogyan él a Krisztus népe a maga gyülekezetében vagy otthonában, akár munkahelyén? Vonzó-e a mi krisztuskövető életünk azok számára, akik még nem ismerik az Urat? Ha az „igazmondó tükörbe” nézünk, úgy gondolom, nagyon sokan ezt a rövid imát mondhatnánk el: Légy irgalmas nekem bűnösnek! (Lukács 18,13.) És ez a tudat sokszor elkeserít. Az ördög sugallja: Nem is vagy igazán hívő! De nem szabad teret engedni az ilyen gondolatoknak. Sokkal inkább arra kell gondolni, amit Jézus mondott: Én szerettelek titeket! A mi szeretetünk csapongó, de az Övé örök! Ha ez a tudat mindig bennünk van, akkor ebből a forrásból mindig lehet meríteni. Meg lehet újulni. Aki pedig még nem élte át az Ő megváltó szeretetét, kérje még ma, nehogy késő legyen!
2.Többé nem mondalak titeket szolgáknak! Jézus itt barátainak nevezte a hűséges munkatársakat. Nagy tisztesség és méltóság ez. A világ Ura ilyen jelzővel tüntette ki tanítványait. A szolga minden gondolkodás nélkül azt a parancsot teljesítette, amit gazdája mondott. Nem kérdezett vissza, nem rágta át a tennivalót, hanem tette a dolgát. A Bibliában sok helyen olvasunk Isten szolgáiról, a munkavégzést is szolgálatként említi az Írás, de minden „szolga” be volt avatva a tennivalókba. Az Úr mindig elmondta, hogy mit, miért kell végrehajtani. A sáfár bizalmasabb feladatokat kapott, mint a szolga. A barátnak pedig még ennél is „nagyobb rangja” volt. Ez nem komát, havert jelent, hanem megbízható munkatársat.
Drága Testvéreim! Kérdezzük meg önmagunktól, hogy minket vajon hogyan szólítana meg Jézus? Érvényes lenne/lehetne ránk ez a mondat: Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak….? Nagy tisztesség ez, ugyanakkor bizalmi ügy is. És ha visszalapozunk János evangéliuma elejére, ott még ennél is értékesebb üzenetet olvashatunk. Akik pedig befogadták (Jézust), azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében! (Ján. 1,12.) Gyermekek, fiak, leányok, és így örökösök lehetünk a kegyelem által, ha hiszünk Benne.
3.Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki…! Isten szeretetén alapszik a kiválasztás. Jézus a tizenkét tanítványt is személyes megszólítással hívta el. Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz! (Luk. 5,10.) Ezt mondta Simon Péternek, de András, Jakab és János is a választottak között volt: és mindent otthagyva követték Őt! (Luk. 5,11.) Lévinek (Máténak) ezt mondta: Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte Őt! (Luk. 5,27-28.) A többi tanítványt egy imádkozással átvirrasztott éjszaka után hívta a különleges szolgálatra: És kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett! (Luk. 6,13.) Nem veregethette saját vállát egyikük sem, mondván, hogy „én jól választottam”, mert az ő elhatározásukat megelőzte az Úr döntése.
Kedves Testvéreim! Azért lehetünk/vagyunk krisztuskövető emberek, mert a mi IGEN MONDÁSUNK előtt Ő már kiválasztott minket. Nem a mi „Krisztus elfogadásunk” jelentette az új élet kezdetét, hanem hit által akkor tudatosodott bennünk, hogy lehet másként is élni. Van mennyei Atyánk, él a mi megváltó Krisztusunk, és a Szentlélek élővé teszi az üzenetet. Ezért lehet gyümölcsöt teremni, melynek ízét nem mi adjuk, hanem az Úr. Lehet buzgón, de nem önző módon imádkozni, és kéréseinket az Úr elé vinni. Döntésére mindig jól döntsünk!
Ajánlott ének: 235. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)
