Bibliaóra 2020. július 22.
Textus: Máté 22,23-33.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Kérdés a feltámadásról
Ugyanazon a napon szadduceusok is mentek Hozzá (Jézushoz), akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték Őt: Mester! Ezt mondta Mózes: Ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül aztán meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek felesége volt? Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Amikor a sokaság ezt meghallotta, álmélkodott tanításán!
Kedves Testvéreim! Legelőször 2020. április 1-én „találkoztunk” ezen az új formátumú bibliaórán. Mindenki az otthonában kapta az írott szöveget. Így vártuk a Szentlélek életünket formáló áldásait. Azóta sokkal többen „csatlakoztak” hozzánk. Akkor még a Lukács evangéliumát olvastuk, és arra a napra a Luk.20,27-39 verseket kaptuk olvasmányul. A címe ez volt: Kérdés a feltámadásról! Nem szeretnék belekaszálni a korábban mondottakba, de ami akkor igaz volt, az most is igaz. Így olvassuk az Igét, és a gondolatokat, melyeket most, július 22-én adott az Úr lelkünk táplálására.
1,Akik azt mondják, hogy nincs feltámadás! Jézus korában a sadduceusok társadalmilag és vallási szempontból is a „felső tízezerhez” tartoztak Izraelben. De ők sokkal „felvilágosultabbak” voltak, mint mindenki más. Az ő művelt ismereteikbe nem fért bele a feltámadás elfogadása. Az észnek ez a magasabbrendűsége látszott meg azon a kitalált kérdésen is, amelyet feltettek Jézusnak. Kinek a felesége lesz….? Erre a kérdésre nekik már megvolt a feleletük is, csak provokálni akarták az Urat. Az ő feleletük egyértelmű volt. Egyik férfié sem lesz az asszony, hiszen nincs feltámadás! Pál apostol is valami ilyen sadduceusi ferde gondolkodást, és hitet vett észre a korintusi gyülekezetben. Elbizonytalanodást, kételyt, amit rendbe kellett tenni. Az első korintusi levél 15 része a feltámadás csodájáról és áldásáról szól. Különösen sokat mond nekem mindig a 19 és 20 vers: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül! Sajnos, ennek a sadduceusi gondolkodásnak a 21. században is óriási területe van a földön, és még a keresztyén gyülekezeteken belül is fellelhetők az ezzel kapcsolatos kérdőjelek. Nem jól van ez így!
Kedves Testvérek! Gondoljunk az előbb idézett Igére: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban….! Aki a KIS JÉZUS születését megünnepli, csodatételein ámul. Imádkozik is Hozzá, hogy szeresse, gyógyítsa meg, őrizze életét és családját. Aki nagypénteken sír, mert átérzi Jézus szenvedését. Aki keresi a másik emberrel való közösséget a templomban és buzgón énekel, de itt megreked a hite, arra az emberre az idézett Ige első része vonatkozik csupán! Szánalomra méltó. Mint a húsvéthajnali szereplők, akik még nem élték át a csodát. Ámde Krisztus feltámadt…! A feltámadás öröme, békessége, újjáteremtő ereje teszi, teheti teljessé a hívő ember életét. Kálvin János reformátorunk így írt erről: „Krisztus halála a bűnt törölte el és a halált oltotta ki, feltámadása az igazságot szerezte meg és az életet állította fel, úgy azonban, hogy erejét és hatását a halál csak a feltámadás jótéteménye által közölhette velünk. Ennélfogva Pál azt állítja (Róma 1,4.), hogy Krisztus a feltámadása által bizonyíttatott meg Isten Fiának lenni, mivel égi hatalmát akkor mutatta ki először, amely hatalom istenségének tüköre és hitünknek szilárd támasza!”
2.Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Amikor az Úr Isten elhívta Mózest, hogy szabadítsa ki népét az egyiptomi fogságból, ezt a kijelentést hallotta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! (II. Mózes 3,6.) Ezzel azt jelezte az Úr, hogy ők már Nála vannak, Vele élnek. Ő az élők Istene! És különben is: Az Isten Országában nem a földi élet „megszebbített”, vagy „kifényesített” folytatása következik, hanem valami egészen más. Ismerni fogjuk egymást, de mint az angyalok. Az Ige ezt mondja: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta az Isten a Lélek által! (I. Kor. 2,9-10.) A sadduceusok mindent tagadtak e tekintetben. Tévelyegnek, mert felületesek. Amit látnak, megfognak, az van csak. Mennyivel nagyobb, több az Isten kijelentése, és az Ő hatalma!
Kedves Testvéreim! Sokszor énekeljük ismert énekünket: Tévelygésben ne hagyd én lelkemet. Éltem, ha fogyva-fogy, és a halál ahogy jön már felém. Megváltóm, ments Te meg, kétségtől engemet. Nálad, hogy üdvömet meglássam én! (466. dics.) Szükségünk is van erre az imádságra, mert a Sátán szeretne elbizonytalanítani ebben a nagy kérdésben. Kaptunk értelmet az Úrtól, melyet nem győzünk elégszer megköszönni. Ez Isten ajándéka. De önmagában kevés arra, hogy a valóság teljességét befogadja. Szükséges hozzá a hit ajándéka is, amit kegyelemből ad az Úr. Az lehet igazán a boldog, és kiegyensúlyozott lelkületű ember, aki Isten hatalmát meglátja a fűszálban, a vírusok felett való győzelmében és a minden értelmet felülhaladó, felfoghatatlan, mégis elfogadó csodájában, a feltámadásban. Kérjük alázatos szívvel, hogy ezt a hitet erősítse bennünk életünk minden napján!
Ajánlott ének: 421. dicséret versei Szeretettel. Deák Zoli (bácsi)
