A járvány kezdete óta most először tartottunk presbiteri gyűlést, ahol átbeszéltük a történteket és igyekeztünk meghatározni a közeljövő feladatait a járványhelyzettel kapcsolatban. A nehézségek ellenére úgy láttuk, hogy az elmúlt időszakot tekintve is van miért hálát adni Istenünknek.
Március 15-én tartottuk (akkor már félházzal) az utolsó templomi istentiszteletet a karantén előtt. Megemlékeztünk az ünnepről és tervezgettük, milyen óvintézkedések lesznek szükségesek. Hétfőn, március 16-án megérkezett Református Egyházunk kérése, a gyülekezeti alkalmak szüneteltetéséről. Hálásak vegyünk Istennek, hogy presbiterek és gyülekezeti tagok összefogásával már a következő vasárnap elindulhatott az igehirdetés közvetítése. A levelező listán és a közösségi oldalunkon is tudtuk hirdetni a lehetőséget. Beszereztük a közvetítéshez szükséges eszközöket, és a közvetítést folyamatosan javítottuk a jobb minőség érdekében. A templomban élőben a lelkész családja hallgatta az istentiszteletet, így nem a teljesen üres padoknak kellett beszélni. De nagy ajándék volt a testvérek „beköszönése” a Facebookon, amely jelezte, hogy közel és távol a Lélek által mégis együtt tudunk lenni. Többen, egészén távol lakók is bekapcsolódtak az online alkalmakba. Különösen kezdetben csak a felcsatlakozó eszközöket tekintve sem fértünk volna el a templomban, de nem tudjuk pontosan hányan ültek egy-egy televízió, számítógép, okostelefon előtt. A youtube csatornánk nulláról száz feliratkozóig bővült. Néhányan telefonon közvetítették az internetről az igehirdetést azoknak, akik nem használnak internetet. Deák Zoltán nyugdíjas lelkészünk rendszeresen küldött (és küld ma is) a szerdai újszövetségi igéről magyarázatokat, ezt egyik presbiterünk eljuttatta az idősebb gyülekezeti tagnak, és elhelyeztük a Facebook oldalon is.
Húsvét előtt nagy fejtörést okozott az elmaradó úrvacsora kérdése. Szokatlan, soha korábban elő nem forduló helyzetben kellett megtalálni a teológiai szempontból is helyes megoldást. Nagyjából hasonló eredményre jutottunk, mint amit egyházunk vezetése ajánlott, és annak megfelelően jártunk is el. Az előzménynélküliség miatt, az úrvacsora (otthoni) vételének minden tekintetben helyes rendje érdekében egy online videós tanítás készült, illetve egy pontos leírás az előkészületekhez. Így lehetősége lett mindazoknak az úrvacsorával élésre, akik vágytak rá. Örülünk, hogy pünkösdkor már a templomban is úrvacsorázhattunk!
Hálás vagyok Istennek a presbitertestvéreknek a szolgálatkészségéért is, hogy amikor újra nyithattuk a templomot, akkor jöttek, együtt gondolkodtak és szolgáltak minden vasárnap azért, hogy emberileg mindent megtéve, biztonságosan lehessünk együtt. Megalkottuk az óvintézkedéseket, amelyek segítségével vigyázhatunk egymásra.
A presbitérium Istennek adva hálát, külön határozatban is megköszönte a gyülekezeti tagok, és nem gyülekezeti tagok adományait, amellyel a karantén alatt is segítették egyházközségünk működését! Átutalással érkezett perselypénz, egyházfenntartói hozzájárulás és Isten dicsőségére szánt adomány.
A folyamatosan hirdetett igében és a szolgálatokban is megtapasztaltuk a nehéz időszak alatt Isten hálaadásra indító gondoskodását. Elmondhatjuk Sámuellel együtt: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!” 1Sám 7,12
Battyányi Géza
