20200725_184102.jpgBibliaóra 2020. július 29.

Textus: Máté 24,23-51.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Az Emberfia eljövetele

Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme itt a Krisztus, vagy ott, ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék   -   ha lehet  -  a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mint ahogy a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a dög, oda gyűlnek a saskeselyűk.  Ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, akik összegyűjtik az Ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt áll. Bizony mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem ismeri. Sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Noé napjaiban történt úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert mint azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Azt pedig jegyezzétek meg: Ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem engedné, hogy betörjön a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

Az okos és a gonosz szolga

Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön! Bizony mondom néktek, hogy egész vagyona fölé fogja rendelni azt. De ha az a szolga gonoszul ezt mondja szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdi, a részegekkel pedig együtt eszik és iszik: Megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyen nem is gondolja. Ketté vágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: Ott lesz majd sírás, és fogcsikorgatás!

Kedves Testvéreim! Szép, hosszú Igét kaptunk mára. Jól átgondolva, imádkozva olvassuk. Ne az emberi fantáziánkat engedjük szabadjára Jézus visszajövetelével kapcsolatban, mert az tévútra vinne. A leglényege az, amit Ő itt mondott: Vissza fog jönni! Ahogy az APOSTOLI HITVALLÁSBAN imádkozzuk: Felment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján. Onnan jön el ítélni élőket és holtakat! Ez hitkérdés! Az Ő órája másként járt, mint az emberek órája, ezért a: Bizony mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik -  mondatot is, jól kell érteni!

1.Ahogyan a Noé napjaiban történt…! Milyen szép és szemléletes példát mondott Jézus visszajövetelével kapcsolatban. A vesztükbe rohanó emberek magatartása mennyire közömbös volt a Teremtő iránt Noé idejében. Nem kérdezősködtek, nem féltek, ahogy látták, amint építette a bárkát egy istenfélő ember és családja. Mindenki gúnyolódott, és csak legyintettek. Egy bolond becsavarodott Isten szavára,  -  mondták. Tervezték inkább a maguk jövőjét a Mindenható nélkül. Ment az élet a maga „rendjén”, a bűnben.  Ezért a „rendért” kellett jönnie az árvíznek. Noé pedig szorgalmasan dolgozott, Nem tett fel kérdéseket Istennek, hogy: Miért? Hogyan? Mikor? Hitt Isten szavának és dolgozott becsületesen. Szíve mélyén érezte, tudta, hogy a bárka elkészülte és az ítélet végrehajtása között összefüggésnek kell lennie. Mint ahogy volt is.

Hithősünk örök példa az Isten egyházának, és azon belül minden egyes hívő embernek. A világ nagyon el tud merülni a földi élet gondjaiban, vagy éppen örömeiben. Annyira, hogy elfeledkezik a jövőről. Sokszor még Isten gyermekét is fenyegeti ez a veszély. Úgy gondolom, hogy ez a világjárvány is egy ilyen nagy figyelmeztetés, megállj parancs, és vigyázzatok tehát, mert…! Ezért kaptuk most mi is ezt a tanítást, üzenetet. Noé engedelmessége követőket vonz maga mögé, hogy minél többen eljussanak a „bárkába”, a megtartatás örök otthonába.

2.Boldog az a szolga…! Az Úr Jézus úgy beszélt a boldog szolgáról, hogy az hű is, okos is. Gazdája elment, de nem feledkezett meg arról egy pillanatra sem, hogy az ő ura vissza fog jönni. Tudta, miért tette azt, amit tett. Örömöt jelentett neki a tisztességes munka, és örömöt szerzett vele másoknak is. A távolléte alatt úgy dolgozott, mintha el sem ment volna. Akiket rábízott az úr, azokról gondoskodott, minden munkáját becsületesen végezte el. Mindent szeretettel cselekedett. Jutalmat kapott ez a szolga, amikor rendet, tisztaságot, megelégedettséget, békességet látott a hazatérő gazda. Ez a jutalom a „felszabadítás” volt számára. Minden vagyona felett való rendelkezés. Micsoda különbség a két szolga között. Az egyik boldog, mert „tisztességet nyert”, a másik pedig „megsemmisült”. Eljátszotta azt a lehetőséget, melyet felkínált neki is ugyanúgy földi ura.

Kedves Testvéreim! Minden ember kapott a Gazdától feladatot. Te is, én is. Nem mindegy, hogy evilági ittlétünket miként éljük le. És most ne is azon meditáljunk, hogy a gonosz szolga hol rontotta el? Sokkal inkább a boldog szolga szabályai szerint éljünk. Nagy baj az, ha az ember csak akkor teszi oda magát a munkába, ha ott van a főnök. A feladatok mind különbözőek. Ez nem baj. Sőt, az egyik kiegészíti a másikat, vagy a tizediket is. A Krisztus teste tagokból áll. Kéz, láb, szem, stb. És a Fej, a Fő, Ő maga! A lényeg: Az Úr, a mi nagy Gazdánk azt akarja, hogy az élet egy-egy pontján, ahol vagyunk, Ő helyette, az Ő nevében, az Ő erejével, áldássá legyünk azok számára, akiket ránk bízott az Isten. Akkor élhetjük át igazán a BOLDOG SZOLGA állapotot. Ne csak a szánkkal, hanem a szívünkkel is imádkozzuk az ismert éneket: Már szolgád lettem Jézusom, Ki értem áldozál. Más Uram nincsen, jól tudom, mert bűnből kihozál! (467. dics.)

Ajánlott ének: 467. dicséret versei                             Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

  

 

 

Szerző: Battyányi  2020.07.28. 22:53 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20200720_181058.jpgBibliaóra 2020. július 22.
Textus: Máté 22,23-33.
A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Kérdés a feltámadásról

Ugyanazon a napon szadduceusok is mentek Hozzá (Jézushoz), akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték Őt: Mester! Ezt mondta Mózes: Ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. Végül aztán meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek felesége volt? Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Amikor a sokaság ezt meghallotta, álmélkodott tanításán!

Kedves Testvéreim! Legelőször 2020. április 1-én „találkoztunk” ezen az új formátumú bibliaórán. Mindenki az otthonában kapta az írott szöveget. Így vártuk a Szentlélek életünket formáló áldásait. Azóta sokkal többen „csatlakoztak” hozzánk. Akkor még a Lukács evangéliumát olvastuk, és arra a napra a Luk.20,27-39 verseket kaptuk olvasmányul. A címe ez volt: Kérdés a feltámadásról! Nem szeretnék belekaszálni a korábban mondottakba, de ami akkor igaz volt, az most is igaz. Így olvassuk az Igét, és a gondolatokat, melyeket most, július 22-én adott az Úr lelkünk táplálására.

1,Akik azt mondják, hogy nincs feltámadás! Jézus korában a sadduceusok társadalmilag és vallási szempontból is a „felső tízezerhez” tartoztak Izraelben. De ők sokkal „felvilágosultabbak” voltak, mint mindenki más. Az ő művelt ismereteikbe nem fért bele a feltámadás elfogadása. Az észnek ez a magasabbrendűsége látszott meg azon a kitalált kérdésen is, amelyet feltettek Jézusnak. Kinek a felesége lesz….? Erre a kérdésre nekik már megvolt a feleletük is, csak provokálni akarták az Urat. Az ő feleletük egyértelmű volt. Egyik férfié sem lesz az asszony, hiszen nincs feltámadás! Pál apostol is valami ilyen sadduceusi ferde gondolkodást, és hitet vett észre a korintusi gyülekezetben. Elbizonytalanodást, kételyt, amit rendbe kellett tenni. Az első korintusi levél 15 része a feltámadás csodájáról és áldásáról szól. Különösen sokat mond nekem mindig a 19 és 20 vers: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül! Sajnos, ennek a sadduceusi gondolkodásnak a 21. században is óriási területe van a földön, és még a keresztyén gyülekezeteken belül is fellelhetők az ezzel kapcsolatos kérdőjelek. Nem jól van ez így!

Kedves Testvérek! Gondoljunk az előbb idézett Igére: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban….! Aki a KIS JÉZUS születését megünnepli, csodatételein ámul. Imádkozik is Hozzá, hogy szeresse, gyógyítsa meg, őrizze életét és családját. Aki nagypénteken sír, mert átérzi Jézus szenvedését. Aki keresi a másik emberrel való közösséget a templomban és buzgón énekel, de itt megreked a hite, arra az emberre az idézett Ige első része vonatkozik csupán! Szánalomra méltó. Mint a húsvéthajnali szereplők, akik még nem élték át a csodát. Ámde Krisztus feltámadt…!  A feltámadás öröme, békessége, újjáteremtő ereje teszi, teheti teljessé a hívő ember életét. Kálvin János reformátorunk így írt erről: „Krisztus halála a bűnt törölte el és a halált oltotta ki, feltámadása az igazságot szerezte meg és az életet állította fel, úgy azonban, hogy erejét és hatását a halál csak a feltámadás jótéteménye által közölhette velünk. Ennélfogva Pál azt állítja (Róma 1,4.), hogy Krisztus a feltámadása által bizonyíttatott meg Isten Fiának lenni, mivel égi hatalmát akkor mutatta ki először, amely hatalom istenségének tüköre és hitünknek szilárd támasza!”

2.Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Amikor az Úr Isten elhívta Mózest, hogy szabadítsa ki népét az egyiptomi fogságból, ezt a kijelentést hallotta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! (II. Mózes 3,6.) Ezzel azt jelezte az Úr, hogy ők már Nála vannak, Vele élnek. Ő az élők Istene! És különben is: Az Isten Országában nem a földi élet „megszebbített”, vagy „kifényesített” folytatása következik, hanem valami egészen más. Ismerni fogjuk egymást, de mint az angyalok. Az Ige ezt mondja: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta az Isten a Lélek által! (I. Kor. 2,9-10.) A sadduceusok mindent tagadtak e tekintetben. Tévelyegnek, mert felületesek. Amit látnak, megfognak, az van csak. Mennyivel nagyobb, több az Isten kijelentése, és az Ő hatalma!

Kedves Testvéreim! Sokszor énekeljük ismert énekünket: Tévelygésben ne hagyd én lelkemet. Éltem, ha fogyva-fogy, és a halál ahogy jön már felém. Megváltóm, ments Te meg, kétségtől engemet. Nálad, hogy üdvömet meglássam én! (466. dics.) Szükségünk is van erre az imádságra, mert a Sátán szeretne elbizonytalanítani ebben a nagy kérdésben. Kaptunk értelmet az Úrtól, melyet nem győzünk elégszer megköszönni. Ez Isten ajándéka. De önmagában kevés arra, hogy a valóság teljességét befogadja. Szükséges hozzá a hit ajándéka is, amit kegyelemből ad az Úr. Az lehet igazán a boldog, és kiegyensúlyozott lelkületű ember, aki Isten hatalmát meglátja a fűszálban, a vírusok felett való győzelmében és a minden értelmet felülhaladó, felfoghatatlan, mégis elfogadó csodájában, a feltámadásban. Kérjük alázatos szívvel, hogy ezt a hitet erősítse bennünk életünk minden napján!

Ajánlott ének: 421. dicséret versei                          Szeretettel. Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.07.22. 23:04 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20200711_150633_bibliaora_2020_07_15hoz.jpgBibliaóra

  1. július 15. Textus: Máté 21,12-17

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus megtisztítja a templomot

Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és ezt mondta nekik: Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik. Ti pedig rablók barlangjává teszitek!

A templomban vakok és sánták mentek Hozzá, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók meglátták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: Hozsanna a Dávid Fiának!  -  haragra lobbantak, és így szóltak Hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak dicséretet? Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát!

Szeretett Testvérek! A rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején beindult egy keresztény/keresztyén óvoda egyházközségünk területén Békásmegyeren, az úgynevezett Ökumenikus Mustármag Óvoda. Nemsokkal később Általános Iskola is létesült. A kicsi óvodásokkal ismertették a templomokat. Egyszer meglátogatták a mi csillaghegyi református templomunkat is. Itt nem láttak képeket, szobrokat, nem kötötte le őket a látvány, ezért hangosan beszélt minden gyerek, nagy volt a zsibongás. Az óvónéni aztán csendre intette őket, és azt mondta: ITT LAKIK A JÓISTEN! Síri csend lett. Ez a régi emlék villant fel bennem a mai Igét olvasva. Kérjük Urunk áldását, hogy ma is, minket is tanítson.

1.Az én házamat imádság házának nevezik! A keresztyén ember nem azt a Jézust ismeri, aki asztalokat borít fel. Sokkal inkább a „fájdalmak férfiát” látjuk magunk előtt. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki!  (Ésa. 53,7.) Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig! (Fil. 2,7.) Ezért ne is akadjunk el azon az indulaton, melyet itt leírt Máté, és a többi evangélista, hanem mind e mögött, valami sokkal értékesebbet láttasson meg a Szentlélek. Jézus félő szeretetét a szent ügy iránt. Az Isten tiszteletét, az istentisztelet tisztaságát gyalázták meg ezek a kereskedők, bazárosok. Ahol imádkozni lehetett bárkinek, ott ezt lehetetlenné tették. Az ISTENIMÁDÁST FELVÁLTOTTA A PÉNZIMÁDÁS! Jézus ezért lépett fel olyan keményen. Másképpen nem történhetett volna meg, ami ezután következett.

Kedves Testvéreim! Mit jelent nekünk az ISTEN HÁZA? Most, a karantén idején zárva voltak templomaink. Még jó, hogy a technika eljuttatta az Igét istentiszteleten keresztül a családokhoz, magános személyekhez. Mégis milyen hála volt az én szívemben is, hogy pünkösd ünnepén már a templomban úrvacsorázhattunk. Megnyílt az Atya házának ajtaja. Ott tehettük le bűneinket, mint ahogy a tékozló fiú is vallott, amikor hazaért: Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz! (Luk.15,18.) A jeruzsálemi templomban nem akkor kezdődött a „rendkívüli helyzet”, amikor Jézus odament rendet csinálni, hanem sokkal előbb. A felfordulást a bűn okozta. De, ahova Jézus bemegy, onnan a bűnnek távoznia kell. Ez a csere, ez a fordulat mindig felfordulással jár.

  1. Gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak dicséretet! Jézus messiási próféciáját töltötte be, amikor a templomot megtisztította. Most már lehetett jönni pogánynak, bárkinek imádkozni. De jöttek a betegek is, vakok, sánták, akiket meggyógyított. Gyermekek is megjelentek, akik Hozsannát kiáltottak. Kérték a segítséget Jézustól. Hittel, gyermeki szívvel áldották Őt. Milyen csodálatosan értékes lehetett mindaz, ami azon a napon történt? Szamárháton jött az Úr Jézus Jeruzsálembe, az alázatosság jelén. A prófécia beteljesedett. A templom megtisztult. A gyermekek dicsőítették, a főpapok és írástudók pedig haragra lobbantak. Mindez úgy együtt. Ahol az Úr munkálkodik, ott az ellenség, a Sátán is minden cselt bevet, hogy keresztbe tegyen.

Ha jól belegondolunk az egész virágvasárnapi eseménysorozatba, minden Isten terve szerint történt. És nem az számít, hogy igavonó állaton érkezett Jézus, hanem az, hogy mit hozott. A TISZTULÁST! A templom újbóli felszentelését. Hiszen a gyógyítás és gyermeki magasztalás is hiteles pecsét volt erre. Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől! (I. Ján. 1,7.)

Kedves Testvérek! Megint egy „mustármagos” emlékemet írom le. Az Általános Iskola tanulói a heti tanulást mindig áhítattal kezdték. A békásmegyeri-ófalu katolikus templomába jöttek a diákok. Mi lelkészek felváltva végeztük a szolgálatokat. Emlékezetes maradt bennem, amikor a sok gyerek hangosan mondta az Úr imádságát. Még mindig a fülemben cseng a tiszta gyermekhang. Mert Tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké! Ámen. (Máté 6,13.) Jézus nem véletlenül mondta: Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába!  (Máté 18,3.)

3.Otthagyta őket, kiment a városból! Milyen szomorú valóság ez. A haragra lobbant előkelőséggel most nem szállt vitába az Úr. Döbbenetes dolog történt, ami sokkal elgondolkoztatóbb. Szó nélkül elment Betániába. Így is mondhatnánk. Kiment az életükből. Heródes királynak sem mondott egy szót sem, amikor nagypéntek reggelén a vádolók odavitték, hogy mondjon ítéletet felette. Az mutatványt várt az Úrtól, de semmit sem kapott. Csodát sem. Lejárt az idő!

Kedves Testvérek! Mai Igénk utolsó mondatát is tudatosan íratta le a Szentlélek Máté evangélistával. Hogy mi, akik ma olvassuk az üzenetet, értsünk belőle. Hogy soha ne történjék meg az, ami akkor ott a jeruzsálemi templomnál történt. Hogy keménységünk, kételkedésünk, közömbösségünk miatt elhagyjon minket. Mentsen meg attól a mindenható Isten, hogy kimenjen az életünkből Jézus. Vagy, hogy kizárjuk mi magunk Őt. Mert ha ez történik, és nincs hozsanna, segíts most kiáltás, akkor bármink, bárkink lehet, mégis kárhozatosan egyedül maradunk. Ez pedig maga a pokol!

Ajánlott ének. 61. zsoltár versei                                 Szeretettel. Deák Zoli (bácsi)

 

 

 

   

Szerző: Battyányi  2020.07.14. 19:20 Szólj hozzá!

k_hid_20200622_153234.jpgBibliaóra

  1. július 8.Textus: Máté 19,16-26.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A gazdag ifjú

Odament Hozzá (Jézushoz) valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő így válaszolt neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat! Az ifjú erre azt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? Jézus így szólt hozzá: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és köves engem. Amikor meghallotta az ifjú ezt a beszédet, elszomorodva távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy be az Isten országába. Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges!

Kedves Testvérek! Most egy ismertebb történetet adott elénk Isten olvasmányul.  Ezen keresztül akar tanítani, nevelni, hitet ébreszteni szívünkben, vagy erősíteni azt. Sajnos legtöbbször az marad meg az emberben, ha végig olvassa ezt a párbeszédet Jézus és egy fiatalember között, hogy a gazdagok nem jutnak be a mennyországba. De ez rám/ránk nem vonatkozik, mert nem vagyok/vagyunk olyan gazdagok. Az Ige mindig mindenkinek szól, alázat és elmélyülés kell hozzá, és akkor a Szentlélek személyes üzenetet ajándékoz az olvasónak. Tegyük ezt mi is!

1.Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Elgondolkoztatott ez a szép kérdés. Volt egy fiatalember, akit érdekelt az üdvössége. A legjobb helyen kérdezett. Jézusnál, Aki mennynek és földnek Ura. A Mester megszólítás a tiszteletadás kifejezése, de nem a mély meghajlás alázata. Van benne valami olyan „öntudat”, hogy ő a legjobb úton halad erkölcsben, tisztaságban, a parancsolatok megtartásában az örök élet felé. Jézustól azt várja, hogy jó cselekedeteire üsse rá a pecsétet, mint RABBI, és akkor kipipálhatja ezt is: Az örök élet is az enyém!

Valóban örvendetes az, hogy egy ifjú érdeklődött az örök élet felől. Sajnos nem jellemző ez fiataljainkra, de még az öregjeinkre sem. Sokkal inkább a világ dolgai azok, amik lekötik a figyelmet. A halált követő időre kevesen gondolnak. Sőt, elhessegetik az emberek ezt a témát, ha valahol előjön. Pedig ezt a kérdést mindenkinek meg kellene hallania, és minél előbb felelni is rá: Hogy állsz az üdvösségeddel? Ezt nemcsak evangélizációk alkalmával lehetne feltenni a jelenlévőknek, hanem mindig. Most a járvány terhe is megálljt parancsolt. Nézz magadba! Te is közte lehettél volna annak a közel 600 magyarnak, akiket elvitt az ismeretlen kór. Az Úr Jézus mindent megtett, hogy „elnyerjük” az örök életet. Ezt nekünk „csak” hittel lehet fogadnunk. Ez az, amit Pál apostol így írt le: Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék! (Ef. 2,8-9.) A gazdag ifjú itt tévedett nagyot.

2.Ha tökéletes akarsz lenni…! Már előbb, a HEGYI BESZÉD tanításában elhangzott az a mondat, hogy: Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes! (Máté 5,48.) Ez a teljesség fogalma, mely az Úr Isten kizárólagos tulajdonsága. Jézus mégis ezt mondta ennek a gazdag embernek az örökélet kérdésében, hogy szabaduljon meg az akadályoktól, a sok pénztől, földi vagyontól, mert ez zárja el az utat, ez tenné lehetetlenné őt a teljes odaszántságban, Jézus engedelmes követésében.

Azt a tanulságot vonhatjuk le ebből a magunk számára, hogyha igazán akarjuk Urunkat követni, akkor le kell tenni olyan dolgokat, amik akadályként ott vannak Jézus és mi közöttünk. A nagy EGOT, a főnöki széket, a „jobban tudom” „nekem van igazam” lelkületet. Vagy ahogy az Ige tanít: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára! (Luk.9,62.) Ez mind azt jelenti, ha valóban az Úr mellett döntöttünk, akkor nem részlegesen leszünk elkötelezettek, és nem félig-meddig járunk Vele, hanem teljes odaadottsággal. És ez már a „tökéletesség” (lenne)! Kérjük alázatosan, hogy segítsen ebben az Úr!

3.De Istennél minden lehetséges! Miután szomorúan, lehorgasztott fejjel elment a gazdag ifjú, mert nem tudta magát teljesen átadni Jézusnak, a tanítványok megrendültek. Félve kérdezhették: Akkor ki üdvözülhet? Ez nyomta a szívüket. Az Úr pedig mondta az evangéliumot, a jó hírt. Az Isten szeretete mindent felül ír. Az ember mindent elrontott, rendbe kellett tenni a megváltást.

Drága Testvéreim! Valóban bezárult az Éden kert kapuja, amikor Ádám és Éva elkövette a bűnt, és engedetlen lett. Azóta bárki, bárhogyan erőlködik, igyekszik, vezekel, nem nyílik meg az örök élet kapuja. Embereknél ez lehetetlen! És ez szól mindenkinek. Szegénynek éppen úgy, mint a gazdagnak. Nemcsak a gazdagság a kizáró ok! Híres és hírhedt embereknek. Tudósnak, államférfinak, az egyszerű pórnépnek. Neked és nekem. De ahogy a kizártság mindenkié, ugyanúgy az evangélium is az. Az üdvösségbe való bemenetelnél a mindent lehetségessé tevő kegyelem alázatos és boldog elfogadása az egyetlen lehetőség az üdvösségre. Igen, mindenki kívül maradna, mert: A bűn zsoldja a halál! De: Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban! (Róma 6,23.) Egyedül Ő tudja megláttatni velünk rászorultságunkat, szívünk büszkeségét, az akadályokat, minden bűnünket. LEHET HOZZÁ MENNI, mert: Amint vagyok, nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át! Hadd bízza lelkem Rád magát: Fogadj el Jézusom! Hálával és köszönettel énekeljük, imádkozzuk ezt az éneket!

Ajánlott ének: 460. dicséret versei                            Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

 

Szerző: Battyányi  2020.07.08. 09:23 Szólj hozzá!

templomado_20200530_145336-effects.jpgBibliaóra 2020. július 1.

Textus: Máté 17,22-27.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról

Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de harmadik napon feltámad. Ekkor nagyon elszomorodtak.

Jézus megfizeti a templomadót

Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? De igen, felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte és így szólt: Mit gondolsz Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot, vagy adót: fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Miután így felelt: Az idegenektől, Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. De, hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!

Kedves Testvérek! Mai igeszakaszunkban két különböző tanításra figyelhetünk. Az egyik, egy pedagógiai felkészítés, a másik pedig egy gyakorlati feladat teljesítése. Gondolkozzunk el az Igén, és tegye mindnyájunk számára személyes üzenetté a Szentlélek Isten.

1.Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik! Ezt a bejelentést az Úr Jézus háromszor is megtette tanítványai számára. Jézus nem árult zsákbamacskát. Amikor valaki szalmaláng lelkesedéssel követni akarta, az Úr annak az embernek azt mondta: A rókának barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania! (Máté 8,20) Ne álmodozzon senki! Most pedig legközelebbi munkatársait készíti fel a változhatatlanra. Emberek kezébe adják és megölik. Ez a mondatrész jut el a tudatukig. A „de harmadik napon feltámad” ezt már nem érzékelik. Így történhetett meg, hogy húsvét hajnalán ezért nem hittek az asszonyoknak Jézus feltámadásáról. Tamás hitetlensége is ezt a „nemhallást” igazolta. És bizony, az emmausi tanítványok is nagyon elakadtak ott, hogy Urukat keresztre feszítették és meghalt. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt! (Luk. 24,21.) Így panaszkodtak az ismeretlen útitársnak. Mai, első igeszakaszunknak is ez az utolsó mondata, hogy: Ekkor nagyon elszomorodtak. Szelektálva vették, értették, hallották azt, amit Jézus mondott.

Drága Szeretteim! Az Úr Jézus Krisztus tudatosan, az Atya akaratának engedelmeskedve jött közénk a földre EMBERKÉNT, és vállalta, végezte el megváltásunkat. Neki sem volt könnyű, mert a Gecsemáné kertben belerázkódott küldetése súlyába, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te! (Máté 26,39.) És végül ki is mondta: Elvégeztetett! (Ján. 19,30.), Megtörtént a váltság! Ezért a kegyelemért hálát adva, mi most még azon gondolkozzunk el, hogy miként halljuk, vesszük az Igét? Válogatva, hangulatunk szerint? Sok keserűségtől, csalódástól szabadulnánk meg, ha a „teljes üzenetet” fogadnánk el, és tennénk a magunkévá. Amikor nagy bajban vagyunk, csak azt halljuk, hogy: Az Úr megsebez, összezúz? Azt már nem fogja fel a szívünk, amit tovább mond az Ige: De be is kötöz!? Keze meg is gyógyít!? (Jób 5,18.) Vagy azon siránkozunk nagypénteken, hogy: halálra adatott bűneinkért… És itt vége van.  Nem örvendezünk húsvétkor: És feltámasztatott megigazulásunkért!? (Róma 4,25.) Testvéreim, az Úr háromszor is bejelentette szenvedését, halálát és feltámadását. Hányszor kell még elmondania, hogy mindent tisztán és világosan értsünk? Ha a TELJES IGÉT halljuk, abban benne van sokszor az elmarasztalás, nem szeretem dolgok, koronavírus, megtérésre hívás, de benne van a megbocsátás áldása, a felemelés, az örök élet ajándéka is. A szomorúságon át juttasson el Urunk az igazi örömre, vagy ahogy mondani szoktam: A keresztyén derűre!

2.A ti mesteretek nem fizet templomadót? Gondolkozzunk el ezen a kis történeten, melyen belül ez a kérdés elhangzott. A zsidó vallás törvénye szerint minden férfinek, aki betöltötte a 20. évét, templomadót kellett fizetni. Ez kötelező volt. Az Úr Jézus ezt a dolgot is másként látta, mint minden más törvényt. A szombattal, evéssel-ivással, böjttel kapcsolatos parancsok betartásával is mindig vitában volt a betű embereivel. Jézus az Isten országának rendjében élt. Annak teljes szabadsága hatotta át egész lényét. Itt nincs vám, nincs adó. A király sem szed vámot hozzátartozóitól, csak az idegenektől. Ez így van jól. A szabadság erre hatalmazza fel Isten gyermekeit, hogy ennek ne legyen kötelező ereje! De Urunk azt is tudja, hogy Ő most a földön jár. Nem akart megbotránkoztatni senkit. Mennyei hatalmával megtette a csodát, és a hal szájából előkerült az ezüstpénz, a templomadó összege. Alázatát látjuk abban, hogy ezt a pénzt el is küldte az adószedőknek.

Kedves Testvérek? Mit tanulhatunk meg mi ebből az eseményből? Mindenek előtt és mindenek fölött azt, hogy szabadságra hívott el minket Urunk! Hogy bármilyen földi törvénnyel szemben: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek! (Ap. csel. 5,29.) Ha ezt jól gyakoroljuk, akkor nem gond, teher, nyüg, elmismásolás az egyéb terhek, adók befizetése. Kékkeresztes barátaimtól sokszor hallottam, hogy nem úgy bocsájtották el őket Dömösről, hogy többé soha nem szabad inni! A hitre jutott szabadult sokkal inkább mondhatta: Szabad nekem nem innom! Az egyszerű legátus is megkérdezte a gyülekezet pásztorát, amikor ott szolgált: Tiszteletes úrnak is kell perselypénzt adni? A lelkész így válaszolt: Nem kell fiam, hanem szabad! Ezt a szabadságot adta Jézus minden Benne hívő számára. Jó tudni azt mindenkinek, aki Jézust követi, hogy Ő, szabadságával nemcsak a templomadót fizette meg, hanem ennél sokkal többet. A golgotai kereszten kifizetett, megfizetett minden árt, hogy mi, a Tőle kapott szabadságunkkal jól, és becsületesen élhessünk. Ezért is Övé a dicsőség!

Ajánlott ének: 469. dicséret versei                               Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

 

Szerző: Battyányi  2020.07.01. 08:51 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20200331_090834.jpgBibliaóra - 2020. június 24.

Textus. Máté 15,29-39.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság ment oda Hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és Ő meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a sánták járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izrael Istenét. Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük, éhesen pedig nem akarom őket útnak engedni, nehogy kidőljenek útközben. Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot? Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és valami kevés halunk. Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, és a halakat, hálát adott, megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral. Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokon és gyerekeken kívül. Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadan vidékére.

Kedves Testvérek!

Többek késérére folytatjuk a közös elmélyülést Isten Igéje mellett. Amíg nem nyitja ki az Úr teljesen a templom kapuját, hogy a bibliaórákon is együtt lehessünk, addig a kapott üzenetet mindenki a maga csendességében élheti meg. Kérem a Szentlélek segítségét, adjon bölcsességet, hogy amit általam küld kinek-kinek Jézus Krisztus, azt vegye és fogadja Isten bátorító, vigasztaló, megújító, hitet erősítő, vagy hitet ébresztő szavaként. Mindig mondjunk egy fohászt, mielőtt elmélyülünk a leírtakban.

1.Ő meggyógyította őket! Mai üzenetünk első nagy öröme és hálája, hogy Jézus meggyógyította azokat, akiket Hozzá vittek. Olyan sokszor hallottuk már ezeket a csodadolgokat. Sajnos, annyira ismerősök ezek a JÉZUSTETTEK, hogy átfutunk rajtuk. Pedig, ha belegondolunk, hogy micsoda öröm lehetett annak a némának és szeretteinek, hogy beszélni tud, aki eddig csak a kezével kommunikált.  El tudja mondani, hogy mit érez a szívében. Hogy érthetően, szavakkal is dicsérni tudja Istent! Vagy a csonkák, bénák, sánták. Tudnak dolgozni. A másikat átölelni. Nincsenek kiszolgáltatva többé senkinek. Szabad emberek lettek. A vakok pedig látnak! Nem kell örökös sötétségben élniük. Lett nappaluk és éjszakájuk. A botorkálás időszakának vége. Gyönyörködhettek Isten csodálatos világának. Közös volt ott az öröm, a hála, Isten dicsőítése. Átélték, megtapasztalták Jézus Krisztus hatalmát és erejét.

Testvéreim! A Biblia egésze arról beszél, hogy az első bűn következtében az ember erre a némaságra, bénaságra, sántaságra és vakságra született. Kicsi gyermekeinket olyan „tisztának” látjuk, pedig igaz, amit Dávid vallott Istennek: Lásd én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem! (Zsolt.51,7.) A kicsi oroszlánkölyök is milyen aranyos. Lehet simogatni. Még a tenyeréből is etetheti az ember. De magában hordozza a ragadozó, vad természetét.  A laodiceai gyülekezetnek ezt íratta Jézus Jánossal: De nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas, és a szegény, a vak és a mezítelen! (Jel. 3,17.) Az Úr ezt a diagnózist állapítja meg ma is. Amíg nem történik meg a „gyógyítás”, a megtérés, az újjászületés, addig kiszolgáltatottak vagyunk. Ahogy egyik énekünk mondja: „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad!” (467. dics,) De, ha már könyörült az Áldott Orvos, és mozog a kéz, a láb, ha nincs többé némaság, hanem szól a száj, és láthatja az ember a bajbajutottat, a segítségre szorulót, siet is könnyet törölni, sebeket bekötni, akkor már nem marad el a dicsőítés. Tegyük mi is ezt, mert mindez a hívő ember számára feladat és küldetés.  Ebben a történetben is példát mutat erre Megváltónk, Jézus Krisztusunk.

2,Szánakozom a sokaságon…nehogy kidőljenek útközben! Mit érzünk ki ebből a címből, mondatból, amit itt olvastunk most? Azt, hogy Jézus Krisztus a mi egész életünk MEGVÁLTÓJA, és minden dolgunkra figyel. Ezért megnyugodhat a mi sok mindenért háborgó szívünk. Jézus szeretete átöleli minden gondunkat. Felzaklatott a járvány ismeretlensége és pusztítása. Aggódtunk/aggódunk nagyon sok mindenért, ami velünk, körülöttünk történik. Nehezen találjuk meg a békét, biztonságot szívünkben. Pedig csak jobban oda kellene bíznunk magunkat kegyelmes Urunkra. Mi is történt ott a hegyen, miután imádkozott? Jött a sokaság betegekkel. Jézus evangelizált, hirdette a megtérés evangéliumát. Aztán diakóniát gyakorolt, gyógyított. Emberek gyógyultak testükben, és újultak meg lelkükben. Mehetnének már haza három napi együttlét után, de Jézus nem akarja, hogy valaki is kidőljön az úton. És ekkor csodát tett, 4000 férfit, asszonyokat és gyermekeket jóllakatott. Az egész emberre, testére, lelkére gondja van az Úrnak! Érdemes ilyen Gazdára hagyatkozni. A Csendes Percek című kis könyvecskében, ma reggel az alábbi üzenetet kaptam, melyet megosztok Veletek Testvéreim. Az Ige ez volt: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És az Isten békessége….meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban! (Fil.4,6-7.) Kiemelek néhány mondatot a magyarázatból: „…Én is sokszor aggódom. Gyakran a legrosszabbtól tartok. Aggódom, hogy sohasem lesz elég erőm legyőzni a bűnöket…, céljaim sohasem teljesednek be. Egy hatalmas lelki fegyverhez folyamodhatok, az imához. Imáim ereje messze túlmutat a sajátomon. Isten mennyei erővel tölti el elmémet és szívemet. Az imádságban megpihenhetek. Békével ajándékoz meg!” (Eddig az idézet válogatása)

Testvéreim! Jó kezekben lehetünk. Nemcsak szánakozik, hanem megszán az Úr!

Ajánlott énekek: 66. zsolt. 1, és 269. dics. versei.    Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.06.23. 20:27 Szólj hozzá!

Címkék: református Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20191110_152323.jpgBűnbánati áhítat - 2020. május 28.
Textus: Máté 9,9-17. - A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus elhívja Mátét

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte Őt. Amikor azután Jézus asztalnál ült a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és együtt ültek az asztalnál Vele és tanítványaival. meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Ő pedig, amikor ezt meghallotta, igy szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívogassam, hanem hogy a bűnösöket!

Jézus tanítása a böjtről

Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi, és a farizeusok böjtölünk, a Te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhatnak-e a lakodalmasok, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped. A bor kiömlik, a tömlő is elpusztul. Hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad!

Kedves testvérek, barátok, ismerősök, rokonok! Mint már tegnapelőtt jeleztem, ez a mostani írás a legutolsó, amit a karanténi időben küldtem/küldök el sokaknak lelki épülésre, a hit erősítésére. A veszélyhelyzetet oldják. Minden valószínűség szerint hamarosan visszaáll a régi rend. Alkalmainkat megtarthatjuk. Nekem is más feladatom lesz, szabadon mozoghatok. Köszönöm a visszajelzéseket.

De most nézzünk az Igére! Milyen „eledelt” kínál nekünk Isten Lelke a mai napon?  Két különböző történet áll előttünk. Figyeljünk először Máté elhívására.

1.Kövess engem! Az felkelt és követte Őt! Nagyon egyszerűnek látszik Jézus hívása, és Máté engedelmessége. Mintha ez olyan nagyon természetes lett volna. Az, hogy „kinézte” magának Jézus ezt az embert, azt hamarabb megértjük és elfogadjuk. De jött a templomban imádkozó vámszedőért is, aki csak ennyit tudott mondani: Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Lukács 18,13.) Vagy jött azért a Zákeusért, aki minden vagyonát a vámszedő asztalnál csalással szerezte. Ő hallhatta az Úrtól a feloldozást: Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket! (Lukács 19,10.) Jött, és jön ma is a bűnösökért. A betegekért. Azokért, akik nem érzik magukat jól a bőrükben. Hangzik a hívása most is a Bibliából, az igehirdetésekben, az élet különböző helyzetein keresztül. Hiszem, hogy még e mostani veszedelmes járványban is benne van az Úr hívása. Nagyon messze került az ember Teremtőjétől és Megváltójától. Egy NAGY MEGÁLLJ történt az elmúlt hónapokban minden vonatkozásban. Vajon okulunk-e belőle? Merjük-e azt tenni, amit Máté tett: Az felkelt és követte Őt!

Nyilvánvalóan nem könnyű ez a döntés. A vámszedőnek sem volt egyszerű, egészen biztos, még ha annak látszott is a leírtakból. Sok álmatlan éjszakája lehetett. A pénz nem elégítette ki. Érezte az emberek megvetését, amiért a római hatalomnak szolgált. A sok csalás is leterhelhette a lelkét. Szerencsétlennek érezte magát. És ekkor jött Jézus. Őt szólította meg. Neki mondta: Kövess engem! Mi mást tehetett volna? Mindent otthagyott, és az Úr tanítványa lett.

Kedveseim!  A keresztény/keresztyén élet titka az, hogy az Úr Jézus megszólítja az embereket. Kegyelemnek nevezzük ezt a hívást! Ez ma is valóság. Lehet a megszólított szegény, vagy gazdag, férfi, vagy nő, akárki. Aki Őnélküle élt, vagy él, azt keresi meg. Az életeket akarja rendbe hozni, és Önmagához kapcsolni. Ez az új élet! Vele járni, Benne élni a legcsodálatosabb ajándék. Van belső békesség, biztonság, boldogság, még a megpróbáltatások idején is. És ez az állapot akkor lesz egészen teljessé, amikor örökké Krisztussal lehetünk! Micsoda távlat, előrelátás, reménység ez!?! Igent mondasz-e a hívásnak?

2.Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára! Az Úr Jézus arról szólt itt az Igében, hogy Ő nem megkötözni akarja követőit, hanem szabadságot ad nekik. Pál apostol is ezt az igazi, felszabadult szabadságot élte meg, amikor erről írt a korintusi gyülekezetnek. Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épít! (I.Kor. 10,23.) Jézus az akkori életből hozott magyarázatok arra, hogy miért nem böjtölnek  tanítványai. A násznép képét hozta fel példának. A képmutató böjt, önmagunk megcsalása.

 Ő nekünk is olyan korszakot hozott el, és biztosított, amely az öröm, a lelki ráhagyatkozás, és a reménység időszaka. Mindennek forrása a Benne való hit. És ez a hit a körülményektől függetlenül is tud hálás lenni, jó szívvel szolgálni, Istent dicsőíteni. Mindenkit ledermesztett ez a vírus, de aki Krisztustól ezt a szabadságot megkapta, az alázatosan ki tudta/tudja mondani: Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál! (Róma 8,28.) Ez a hitbizonyosság valóban tudja, hogy élő Ura van. Igéje és Szentlelke által pedig velünk van minden napon! Az Ő jelenléte, tanítása, váltságműve annyira új, hogy nem fér bele a vallásosság régi kereteibe. Így vált egyházi nyelvünkben a régi ruha és a régi tömlő, a megújulás gátját jelentő dolgok jelképévé. Teljes megújulásra van szükség, hogy az új, amit Jézus hozott, igazán kiteljesedhessen. A régiek elmúltak! A halál korszaka véget ért. Ne foltozgasd kedves testvérem a régit, fogadd el teljesen az újat. Ez nem azt jelenti, hogy a régi mindenestől rossz, de hasznavehetetlen akkor, ha nem járja át teljesen Jézus Krisztus irgalmas szeretete! Isten Szentlelke ebben a bizonyosságban erősítsen meg mindnyájunkat!

Ajánlott énekek: 234. és 467. dicséret versei              Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

Az Úr adjon áldott, vírusmentes pünkösdi ünnepeket!

Jézus Krisztus őrizzen meg, és legyen velünk mindenkor!

Szerző: Battyányi  2020.05.27. 01:58 Szólj hozzá!

20190914_145904.jpgBűnbánati áhítat - 2020. május 27.
Textus: Máté 9,1-8. - A Bibliaolvasó kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus meggyógyítja a bénát

 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, vittek Hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál fiam, megbocsáttattak bűneid. Erre néhány írástudó így szólt egymás között: Ez Istent káromolja. Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben?  Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! -  Vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? Hogy pedig meglássátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: Kelj fel,  -  így szólt ekkor a bénához  -,  vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket, és dicsőítették Istent, Aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Kedves Testvérek! Tegnapi Igénkben azt olvastuk, hogy a gadaraiak azt kérték Jézustól, hogy menjen el tőlük. Milyen szomorú, amikor Jézusnak hátat fordítanak az emberek. De ahogy a hajó újra visszatért a keleti oldalra, hamarosan vittek Hozzá egy bénát, és kérték, hogy gyógyítsa meg. Az Úr először a lelkét tette rendbe. Ez a jézusi csoda sokak számára érthetetlen, sőt megbotránkoztató volt. Jézus elbeszélgetett mindeközben a jelenlévőkkel. Azután testi betegségéből is meggyógyította a bénát, és saját lábán, egészségesen mehetett haza. Két gondolatot szeretnék kiemelni és erősen aláhúzni mai Igénkből, és ezek legyenek mindnyájunk számára tanulságosak, és hitünket erősítők.

1.Jézus látta hitüket…! Az igazi hit kézzelfogható, gyakorlati valóság! Néhányan vittek Jézushoz hordágyon egy béna embert. Így írta az Ige: Amikor Jézus látta hitüket! Az igazi, élő hitet látni lehet. A hit nemcsak egy belső rajongás Isten felé, nem lelki élvezet csupán, hogy az Övé lehetek, hanem tetten érhető valóság. A belső szobára természetesen szükség van. És azokra az alkalmakra is, ahol közösen lehetünk hallgatói az Úr kijelentésének. Ott lehet igazán feltöltődni. A dicsőítés sem maradhat el senki életéből! Mindez hozzátartozik a hívő élethez. De a hitet láttatni is kell. Nem hivalkodva, magunkat mutogatva, mint ahogyan tették ezt, és teszik ma is a mindenkori farizeusok, hanem csendesen, egyszerűen, emberségesen. Mégis, hogyan? Ahogy itt a történetben is láttuk. Abban a gondos igyekezetben, amivel mindenáron segíteni akartak egy szenvedő embertársukon barátai. Miből látszik tehát az, hogy hisz valaki Jézusban? A szeretet valamilyen konkrét cselekedetéből! Aki úgy teszi a jót, hogy nem vár viszonzást. Aki Istennek való engedelmességet lát abban, ha elesett felebarátját felsegíti. Aki adja a pohár vizet a szomjazónak. Ahogy az Ige beszél erről, a közeli napokban olvashattuk is: Minden jó fa jó gyümölcsöt terem! Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket! (Máté 7,17 és 20.) Vagy ahogy máshol mondta Jézus: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsöt….! Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! (Ján. 15,16-17.) Akik ilyen lelkülettel élnek, azok mindent elkövetnek, időt nem sajnálnak, saját bajukat háttérbe helyezik csak azért, hogy segíthessenek. Ebben a magatartásban válik láthatóvá a hit. Ez az életvitel az Isten tisztelete, és az emberszeretet egysége!  Talán a közelünkben is élnek ilyen emberek, testvéreim?! Lehet, hogy még a házból sem kell kimenni, hogy megtaláljuk őket. Legyen jó szemünk, és szerető szívünk a segítségnyújtásra.

2.Megbocsáttattak bűneid! Igen nagy jelentősége van életünkben a hitből való hálaadás gyümölcseinek. Ezt Jakab apostol is aláhúzta levelében, amikor ezt írta: Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. (Jakab 2,26.) De még van ennél fontosabb is! Ez pedig az, hogy az Úr Jézus először a lelket tegye rendbe, gyógyítsa meg. Ő a bajok gyökerénél kezdte a gyógyítást. Ezt a sorrendet nehezen érti meg az ember. Ezek a segítők, „mentősök” is csalódhattak az első pillanatban, amikor nagy nehezen odaértek az Áldott Orvos elé, és nem a talpra-állítás csodálatos mondatát hallották, hanem először a bűnbocsánatról beszélt Jézus. Mert Ő tudta igazán, hogy ezt kell tennie. Feloldotta, megtisztította bűneitől. És utána már nyugodtan mondhatta: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza!

Kedves Testvéreim! A bűnbocsánat a legszükségesebb és legértékesebb ajándék, amit kaphat az ember. A többi mind, az ráadás. Ahogy Jézus mondta: De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek! (Máté 6,33.) Ha közvéleménykutatást végeznének az emberek között, és azt kérdeznék: Mi a legfontosabb egy ember életében? Ezer féle választ adnának. Nem tudom, hány ezrelék, vagy százezrelék tenné az első helyre a bűnbocsánat ajándékát? Pedig Jézus Krisztus ezért jött le a földre emberként. Ezért áldozta fel az életét. E nélkül a megkegyelmezettség nélkül bénák vagyunk, mint a történetben szereplő ember. Jézus bűnbocsánata nélkül szaladva is lemerevedett, tehetetlenségre ítéltek vagyunk. Programokat lehet csinálni, ha nem szól bele a vírus, de amíg nem tudatosodik bennünk, hogy Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, addig nem lehet teljes békességünk, örömünk. A hálaadás gyümölcsei is ízetlenek maradnak. Egy-egy úrvacsoraosztás alkalmával, amikor a bűnbocsánat hirdetésnél mondom az Igét: Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől! (I. János 1,7.) Melegség fut rajtam keresztül. Megadta az Úr újra, most is, a bűnbocsánat ajándékát,  -  ezt élem át. Szólt az Úr és az Ő szava lehetett számomra is ír, s gyógyító erő. Jézus Krisztus hatalma, újjászülő kegyelme elevenítette meg az életemet. Ugyanezt élheti át mindenki, aki alázatos, kitárulkozó, gyógyulni akaró lelkülettel közeledik az élet Urához.

Nagy ajándék, ha látható a hitünk. Ha mások észreveszik, és nem mi dicsekszünk vele, mintha a mi érdemünk lenne. De még nagyobb ajándék, és ezt kegyelemnek hívják, hogy Isten megbocsátotta bűneinket Krisztus érdeméért! Ezzel a boldog tudattal készüljünk most pünkösdkor is az Úr asztala elé!

Ajánlott énekek: 512. és 396. dicséret versei              Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

Szerző: Battyányi  2020.05.27. 01:43 Szólj hozzá!

Címkék: templom református evangélizáció gyülekezeti kirándulás Deák Zoltán

20190704_202238.jpgTextus. Máté 8,23-34
2020. május 26 - A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:
Jézus lecsendesíti a tengert!

Amikor beszállt a hajóba (Jézus), követték Őt tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek Hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De Ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, kishitűek? Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és egészen csendes lett a tenger. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek Neki?

Jézus meggyógyít két gadarai megszállottat!

Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak, annyira, hogy senki sem tudott miattuk végig menni azon az úton. És egyszerre felkiáltottak. Mi közöd hozzánk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt kínozz minket? Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, azért ezt kérték Tőle az ördögök: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba. Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a szakadékon át a tengerbe zuhant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból.

Kedves Testvérek! Pünkösd hetébe léptünk. Most három alkalommal „bűnbánati áhítat” cím alatt olvashatjuk azokat a gondolatokat, melyeket Isten Szentlelke által az Ige kijelent számunkra. Pünkösdvasárnap pedig úrvacsorával is élhetünk, már a közösségben, a templomban. Ez azt jelenti, hogy megszűnt a szigorú karantén állapot. A bibliaórai alkalmakat is hamarosan megtarthatjuk. Együtt lehetünk. Ezeket a mostanság leírt gondolatokat el lehet ismét mondani „élő szóban”. Azoktól a testvérektől viszont el kell köszönni, akik különböző okok miatt nem jöhetnek a közösségbe. Keressék a lehetőséget lelkük erősítésére a rádió, TV, internet segítségével. Hála legyen Istennek, sok „táplálékot” biztosít az Úr. De most nézzük az üzenetet, mit mond személy szerint neked/nekem a Szentlélek?

1.Ő pedig aludt! Az evangéliumok arról tájékoztatnak bennünket, hogy az Úr Jézus három éven át, szakadatlanul tanított, gyógyított, hirdette az Isten országát, és kérte az embereket, hogy térjenek meg Istenhez. Nem kímélte magát, nem volt soha zárva az ajtaja. Nem volt hivatalos órája. Éjjel is fogadta a Hozzá közeledőt. Nem csoda hát, hogy egy alkalommal, amikor a galileai tengeren ment hajójuk a másik part felé, Ő elaludt. Nagyon fáradt lehetett.  Ugyanakkor, nagy vihar támadt, és a tanítványok nem bírtak a természeti erőkkel. Pánikba estek. Megijedtek. A nyugodtan alvó Jézust felébresztették, és kérték a segítségét. Jézus pedig hitüket kérte számon. Mit féltek kishitűek? Még most sem ismertek igazán? Még mindig nem tudjátok, hogy ki vagyok én?  Majd parancsolt a tengernek, a szeleknek, és egyszerre csend lett. Az emberek csodálatát váltotta ki mindaz, amit láttak és megtapasztaltak. Nagy hatalmú ez az Úr!

Testvéreim! Az élet hajójában töltjük földi időnket. És ebben vannak időszakok, amikor minden kedves, sikeres. Lehet gyönyörködni a naplementében, a családi összetartozásban, áldások sokaságában. De vannak nehéz órák, hónapok, esetleg évek is, amikor ezt a vihar-állapotot éli át az ember És ez érvényes minden emberre. Kérdés az, hogy a tanítvány, a hívő ember, te, vagy én hogyan éljük meg a „hajóban” eltöltött időt?!? Tudjuk-e, hogy a túlsó parton,   -  amely felé tart élethajónk   -  két hajóállomás van. Az egyik az üdvösség állomása, a másik a kárhozaté. Melyik kikötő felé evezünk? Nagyon fontos, hogy a hajónkban ott legyen Jézus. Csak így lehet a viharokat átvészelni békességben. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy alszik, és nem figyel reánk. Mint most ennél a nagy járványnál is. Sajnos sokan mondták is: Hol van Isten? Alszik? Lehet Hozzá kiáltani. Van hatalma lecsendesíteni a tengert, megszüntetni a bajt. Nem csodálkozni kell az Ő hatalmán, erején és szeretetén, hanem alázatos szívvel elfogadni azt.

  1. Mi közünk hozzád Isten Fia? A másik történet a gadarénusok földjén történt. Két ördögtől megszállott embert gyógyított meg az áldott Orvos. A bűn erejének megszállottságában élők fájdalmas kiáltása ez: Mi közünk Hozzád…? Nekik valóban nincs közük Jézushoz. De Jézusnak van köze hozzájuk! Ez az evangélium. És meggyógyítja a beteg embereket, kiűzi belőlük az ördögöket.

Aki ezt a csodát már átélte, annak feladata lesz, hogy elmondja: Jézusnak van köze hozzád testvérem! Ahogyan vitték a húsvéti örömhírt az asszonyok Jézus feltámadásáról, úgy kell vinni, elmondani másoknak, sokaknak, hogy Jézus szeret téged és meg akar gyógyítani minden nyomorúságtól, Ha a bűn még fogva tart, akkor is VAN SZABADULÁS! Ahogy a gadaraiakat meggyógyította, úgy mindenkinek lehet esélye. Ezen belül felvállalja gondjainkat, segít hordani terheinket. Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad….! (II.Tim. 2,13.)

  1. Kérték, hogy távozzék el…! Milyen szomorú, hogy a túlsó parton azt kérték a városbeliek Jézustól, hogy menjen el tőlük. Nem a két gyógyult emberért adtak hálát Istennek, hanem a disznóikat sajnálták. Nekik nem az volt a fontos, hogy ezután nem kell rettegniük a megszállottak zaklatásaitól. A saját hasznuk úszott el. Csak ennyit láttak mind abból, amit történt ott a tenger mellett. A bűnöktől, ördögtől megszabadító Úr nem kellett nekik.

Sajnos, ilyen az ember. A sajátját sajnálja, az igazi értéket pedig nem becsüli, sőt elutasítja. Ma is tesz csodákat a Mindenható. Kijelenti önmagát ezer formában, hogy észrevegyék/észrevegyük. De ha nem az jön be, amit szeretnénk, amit mi kérünk, akkor jobb, ha elmegy. Ne legyen ez így!

A Szentlélek kitöltetésére emlékezünk most pünkösdkor. Kérjük a magunk számára is a Szentlélek erejét, áldását. Soha ne tartozzunk azok közé, akik távozását, és nem eljövetelét kérik.

Ajánlott énekek: 370. és 463. dicséret versei              Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)  

Szerző: Battyányi  2020.05.27. 01:21 Szólj hozzá!

Címkék: templom református pünkösd evangélizáció Csillaghegy Deák Zoltán

20200423_165609_virag_04_26ra_magnolia.jpg„Mindeddig megsegített minket az Úr!” 1Sámuel 7,12

A Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközségben 2020. május 24-től kezdve tartunk újra nyilvános istentiszteleteket, amelyeket közvetítjük is. Csak a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek lesznek nyilvánosak, minden más alkalom vagy online kerül megrendezésre, vagy az eddigiekhez hasonlóan felfüggesztve marad. Pünkösdkor úrvacsorázunk a templomban, az úrvacsorai jegyek kiszolgáltatásának biztonságos módjáról a szolgáló presbiterekkel május 24. vasárnap után egyeztetünk. A szolgáló presbiterek számára kiegészítő segédlet készült.  Az istentiszteleteket az alábbi biztonsági intézkedésének betartásával valósítjuk meg.
A vasárnapi istentisztelet látogatásának szabályai a koronavírus járvány idején:

1, Kérjük a templomlátogatókat, hogy csak egészségesen jöjjenek az istentiszteletre!

2, A templomban a szájat és az orrot eltakaró eszköz (például orvosi maszk, sál, kendő) viselése szükséges!

3, A templomban és az udvaron is tartani kell a 1,5 méter távolságot egymással, így a kézfogás, ölelés, stb. egymás között sem lehetséges. Érkezéskor és távozáskor is tartsuk a 1,5 méter távolságot egymás között.

4, Érkezéskor használjuk a kézfertőtlenítő folyadékot! Ha van saját, hozhatunk magunkkal.

5, Befizetéskor az iratmissziós asztalnál is tartsuk egymással a távolságot és ne akadályozzuk a többiek mozgását. Ha lehetséges, az egyházfenntartói hozzájárulást átutalással oldjuk meg.

6, A templomban a presbiterek útmutatása alapján foglaljuk el a helyet.  Jellemzően az első sor két szélére ülünk, a második közepére, és így tovább. Természetesen családtagokra nem vonatkozik a távolságtartás szabálya.

7, Kérjük, hogy ha van saját énekeskönyv, hozzuk magunkkal és abból énekeljünk. Az énekeskönyv énekei okostelefonra is letölthetők, éljünk ezzel a lehetőséggel is!

8, Amennyiben nem feltétlenül szükséges, kerüljük a mellékhelyiség használatát. Használata esetén az ott elhelyezett fertőtlenítő folyékony szappannal mossunk kezet.

9, Az istentisztelet végén a biztonságos távolság tartásával és a torlódás elkerülésével távozzunk a templomból.

Budapest, 2020. május 21., az egyházközség elnöksége:

Battyányi Géza lelkipásztor és Veres Sándor gondnok

Szerző: Battyányi  2020.05.23. 15:40 Szólj hozzá!

Címkék: református presbiter Csillaghegy Covid-19

2014-05-04_deak_zoltan_1.jpg

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!  -  Mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.  Textus: Máté 7.1-6.

Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert eltapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket!

A képmutató ítélkezés

Kedves Testvérek! Akárhányszor kerül is elém ez a mai igeszakasz, mindig egy régi temetés jut eszembe, egy idős asszony temetése. Ordasi szolgálatom idejére nyúlik vissza a dolog. Több, mint 50 éve történt. Ebben a kis faluban mindenki ismert mindenkit. Ez a néni volt Ordas boszorkánya. Egyedül élt, csak távoli rokonai voltak. Senki, és semmi nem tetszett neki. Belekötött az emberekbe, feljelentette szomszédjait. Rettegett tőle a falú. Néhányszor meglátogattam, de nekem is mindig panaszkodott, és rosszakat mondott mindenkiről. Minden jó szó olyan volt számára, mint a falra hányt borsó. Reformátusnak keresztelték, és amikor meghalt, nekem kellett eltemetnem. Többen is izgatottan kérdezték tőlem: Most miről fog prédikálni tisztelendő úr? Nem voltam könnyű helyzetben. Sokat imádkoztam, hogy ne szégyenüljek meg. Az Úr Lelke ezt a mondatot hozta elém: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! A kísérő történet pedig az volt, amikor a farizeusok és írástudók Jézushoz vittek egy parázna nőt, akit megakartak kövezni. Az Úr pedig azt mondta szelíden, szeretettel ennek a felajzott társaságnak, hogy: Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ! (Ján. 8,7.) Mindenki ledobta a földre a követ, és elment. Jézus is azt mondta ennek az asszonynak: Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz! (Ján. 8,11.) Így végződött a temetés: Nagyobb az Isten a mi szívűnknél! ( I.Ján. 3,20.)

Kedves Testvérek! Ilyen ítélkezős volt az emberi szív 2000 évvel ezelőtt, 50 éve, és sajnos ma is így van ez. Mélyítsen el a Szentlélek Isten ennek a bűnnek a felismerésére, és kérjük Tőle a szabadítást. Három pontban vizsgáljuk meg közelebbről ezt az Igeszakaszt, melyet az Úr szívünkre akar helyezni.

1.Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Ha a bűnöket kellene felsorolni, nagyon sokak listájáról lemaradna az ítélkezés bűne. Ennek nincs következménye, semmiféle törvény nem bünteti.  Nyugodtan lehet megbántani másokat, sebeket ejteni. Nagyon könnyen pálcát tör az ember a másik felett, ha az másként gondolkodik, vagy mást cselekszik. Az idősek elítélik a fiatalokat, mert tiszteletlenek, erkölcstelenül élnek. Bezzeg a mi időnkben ez nem így volt, mondják/mondjuk. Ítélkeznek a politikusok. Kígyót, békát mondanak egymásra. A munkatársak sem kímélik egymást. Hamar készen van a „vélemény”, ha a másik nem ugyanazt fújja. Mint ez a most reánk nehezedő koronavírus, vagy még ennél is sokkal jobban, az „ítéletkimondás” megfertőzte a világot. Egyszer jobban fellobban, máskor talán kevésbé tapasztalható, de eltüntetni, kiirtani emberi erővel ezt nem lehet. Ítélgetünk, mert hiányzik a Szeretet. Az a Szeretet, Aki kijelentette Önmagát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ennek a Szeretetnek, vagyis, Istennek fordított hátat az ember. Kizárta az életéből. A hívők is nagyon sokszor azért buknak el ebben a bűnben, mert lelkileg legyengülnek. Az ó-ember sokszor előbújik bennünk. Nem felfele nézünk, és ebből fakad az ítélgetés. De az a jó, és ez mindig kegyelem, hogy visszamehetünk, és megerősödhetünk az Úrban. És akkor felragyog a Krisztus, és világossá válik, hogy nekünk is meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt. És az ítélet nem bűntető, elutasító, hanem felmentő, és üdvösséges lesz. Ezért nem ítéltetnek el Isten gyermekei. Erre a hittudatra kell/kellene eljutnia mindenkinek. Akkor nem lenne annyi megsebzett lélek.

2.Jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát! Akit „megoperált” az Úr, akinek a szemében már nincs gerenda, az segítségére lehet a szálkásnak. És ez keresztényi/keresztyéni feladat és szolgálat a javából. Igenis, meg kell látni a másik baját, bűnét, nyomorúságát, és amint az irgalmas samaritánus tette, -   nem magas lóról, hanem mellé térdelve   -   be kell kötni a sebeket, és szemgyógyító írral megkenni a vakoskodó szemet. Ez a szálka lehet tüske is. Ugye milyen rossz érzés az, ha egy hajszál, vagy egy bogár kerül a szemünkbe? Vagy egy vasszilánk? Hát még a tüske? Van, aki egy életen át nem tud szabadulni tőle, és ezzel a fájdalommal megy a sírba. Ezt kell észre venni a gerendától megszabadult testvérnek. De ez a közeledés kizárólag a Krisztustól kapott szeretetből történhet. Engem meggyógyított az Áldott Orvos, segíteni szeretnék. Csak igy szabad, de így kell is közeledni a másikhoz. Mondhatom bátran: Gyere barátom, nem kell félni. Lehet, hogy egy kicsit fájni fog, de velem már megtette ezt az Úr. A csipesz most is az Ő kezében van, én csak asszisztálok. A dicsőség ezért a gyógyításért is az Övé! SDG!

3.Gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé! Sokak számára nehezen érthető ez a mondat. Miért mondhatta ezt Jézus? Ha a jeruzsálemi templom megtisztításának történetére gondolunk, közelebb kerülünk a megértéshez. Ott is olyan dolog történt, hogy a szent dolgokkal összekeveredett a profán, a hétköznapi, a bűn. Jézus ezt nem hagyta. Az igaz, hogy az Úr evangéliuma ebbe a világba érkezett. Az is igaz, hogy az Úr még a bűnt is magára vette, hogy megmenthesse a bűnös embert. Átok-fára került. Tanítványainak is azt mondta: Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek tehát okosak…! (Máté 10,16.) De az Ő üzenetének, örömhírének méltó helye az Úr előtt fejet és térdet hajtó, Őt szerető alázatos szív. A lélek értékeit    -   az Igét   -   nem szabad gúny tárgyává tenni olyan közegben, ahol azt bepiszkítják. A „kincs” érték. És ahogy vigyázunk a szemünkre, védjük a gerendától, szálkától, úgy kell védeni a kincset is. Erre kér, és erre tanít az Úr Jézus Krisztus. Vegyük a szívünkre tanítását!
2020. május 20.

Ajánlott énekek: 395. és 466. dicséret versei           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.05.20. 20:53 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20190908_104117_deak_zoltan.jpgBibliaóra

Textus: Máté 5,27-32. Bibliaolvasó Kalauzunk napi Igéje az Újszövetségből:

Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.

Kedves Testvéreim!

Vasárnap óta Jézus „HEGYI BESZÉD”-ét olvassuk az Újszövetségből. Vannak benne könnyebben emészthető tanítások, de vannak olyanok is, amelyekre azt mondjuk, hogy lehetetlenség megtartani. Sőt még olyan parancs is elhangzik benne,  -  mint amit a mai Igében olvasunk,  -  amelytől szinte  megijedünk. Olyan kemény. Jól kell látni az üzenetet, elkérni Istentől a világosságot, és akkor a Szentlélek megérteti velünk a nehéz eledelt is. Az Úr Jézus nem félszemű és félkarú emberek között akart/akar szolgálni. Éppen az élet, és ezen belül a házasélet szentségét és tisztaságát akarta védeni ezzel a radikális tanítással.

Sokan mondhatnák, hogy ez az Ige nem vonatkozik rájuk. Ők már idősek, magányosan élnek, nincsenek kitéve ilyen kísértésnek. Érvényes viszont, hogy a vágy, a rossz kívánság, a mohóság bűne mindenkor előjöhet idősben, fiatalban, és máris megszólított lehet az Ige által. A mai ószövetségi igeszakaszban is éppen erről olvashatunk. Ábrahám és Lót külön váltak a vándorlásban, mert a szolgáik összevesztek. Ábrahám felajánlotta Lótnak, hogy válasszon területet. Lót az üde, bő termő részre nézett, és azt választotta. Ahogy az Ige írta: Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Olyan volt az, mint az Úr kertje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának…! (I. Mózes 13,10-11.) A rossz kívánság hova is vezetett? Sodomához, és Gomorához. Ő ugyan kegyelmet kapott az Úrtól, de a felesége meghalt.

 A csillaghegyi református templomban május 3-án arról szólt az igehirdetés, hogy a Teremtő a teremtést REND SZERINT végezte el. És ennek a rendnek befejező alanyaként megteremtette a férfiembert, majd pedig „hozzáillő társ” került mellé, a nő. Ez a rend valós akkor is, ha sokan tagadják. Igen, igy szólt az Ige: Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté! (I. Mózes 2,24.) Itt, és ekkor indult el földi útján az emberpár boldogsága. Ettől az időtől él a szerelem, és az együttélés, amit ma házasságnak nevezünk. Isten így adta/adja a gyermekáldást, és a családi otthon melegét. Az Úr Jézus ezt a kapcsolatot védte, amikor ezt a kemény tanítást mondta.

1.Aki kívánsággal tekint egy asszonyra…! A „legszentebb férfiember” sem mondhatja el, hogy nem vétkezett legalább kívánság szintjén a hetedik parancsolat ellen: Ne paráználkodj! Nyilván így vannak ezzel az asszonyok is, ezt ők jobban tudják. A házasságot először mindig a „kívánó pillantás” veszélyezteti. A szemünkkel látunk, a szem viszi tovább a vágyat az agyba és a szívbe. Ezért mondja Jézus a radikális megoldást. De igazából még ennél is többet mond, mert többre van szükségünk. Arra, hogy lelki szemeink, és a szívünk tisztuljon meg. Ha engedjük, hogy Jézus megtisztítsa testünket-lelkünket, akkor változhat meg külső nézésünk is. Ezért tudatosan küzdeni, harcolni kell mindenféle „mellé-nézéstől”, kétértelműségtől, bizalmaskodástól. Figyelmeztet az Ige: Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz! (Jakab 1,15.) Mindenfajta kísértéssel kapcsolatban érvényes az Úr szava! Káintól kezdve, Dávidon át, Anániás és Szafíra esetéig mennyire beigazolódott: Hová vezet az az út, amikor saját vágyai után megy valaki, és nem az igazi Út-ra, Jézus Krisztusra figyel? A nyomorúságba, a kiábrándultságba, a halálba. Ezért kapjuk mi is a féltő szeretettel mondott mondatokat, mert ezen keresztül is a végső haláltól, a gyehennától akar megszabadítani a kegyelem Ura.

2.Jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül…! Azzal kezdtem mai bizonyságtételemet, hogy az Úr Isten megteremtette az emberpárt. Hiánytalanul megkaptak mindent testükben-lelkükben. Nem is volt addig semmi baj, amíg el nem buktak. Engedetlenek voltak a parancsnak. És akkor kezdődött a bűn büntetése.  Az Éden-kerti bukástól kezdve, a golgotai kereszthalálon át egészen a mai világvírusig azt tapasztalhatta/tapasztalhatja az ember, hogy a bűnt bünteti Isten.  „Faragás” történik. Olyan dolgokat élünk át, ami fájdalmas. Jeremiás próféta a fazekas munkájáról szólt, aki kedve szerint forgathatta a korongot. Így szólt az Úr: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint   az agyag a fazekas kezében. Megtörténik, hogy kimondom egy népről, vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom…! (Jer. 18,6-8.) Jób is beszélt a faragásról: Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak! (Jób 5,18.) Jézus amikor a szőlőtő és szőlővessző példáját mondta, ott is a vesszők lemetszéséről és megtisztításáról beszélt. A megtisztítás is lehet fájdalmas egy ideig.  A szőlősgazda azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi. És amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen! (Ján. 15, 1-2.) Áldott ajándék.

Kedves Testvéreim! Nagyon kemény eledelt kaptunk ma. De ezt is meg lehet emészteni. Ha túllátunk a betűn. Ha annak a Jézus Krisztusnak a személyét látjuk, Aki önmagát adta értünk, hogy ezeken a fájdalmas „időszakokon” átmentsen bennünket. Ezt kínálja fel. Ennek lehetőségéért adjunk hálát!         

Ajánlott énekek: 300. és 338. dicséret versei            Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

 

Szerző: Battyányi  2020.05.13. 00:16 Szólj hozzá!

Címkék: templom Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

20190908_104117_deak_zoltan.jpgBibliaóra
Textus: Máté ev. 3,1-12.

Bibliaolvasó Kalauzunk újszövetségi napi Igéje:

Keresztelő János
Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa!” Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Maga János teveszőr ruhát viselt, dereka körül bőrövet, tápláléka pedig sáska volt, és erdei méz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. És amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: Ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de Aki utánam jön, erősebb nálam: Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel”.Kedves Testvérek!Keresztelő (Bemerítő) Jánost a keresztény/keresztyén világ úgy tartja számon, mint az Ószövetség utolsó prófétáját. Néhány napos korában édesapja Zakariás, így énekelt és imádkozott: Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által….! (Luk.1,76-77.) A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben. (Luk. 1,80.)

Beteljesedett a régi prófécia, melyet a Teremtő mondatott Ézsaiással: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek”! (Ézsaiás 40,3.) Ezt a feladatot kapta, és végezte János. A legfontosabbat mondta. Nem is tehetett mást, hiszen erre indította a Szentlélek. Térjetek meg…! Később, Jézus is ezzel a mondattal kezdte munkáját. Az igazi megtérésre hívó Ige, mindig Isten különös kegyelmének a jele!

1.Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa! Feltehetjük az első kérdést mindjárt az elején, hogy kiktől kérte ezt János? Mindenkitől. Úgy olvastuk az Igében, hogy kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea, és a Jordán egész környéke. Tehát mindenki. Második kérdés: Honnan, és miből kell megtérni? Egyszerű a válasz: A BŰNBŐL. Az Istentől való elszakadt állapotból, a hamis önbiztonságból, a lázadásból, a közömbösségből, a más istenek előbbre helyezéséből. Harmadik kérdés: Miért kell megtérni? Nagyon leegyszerűsítve azért, mert közel van már az Isten országa! Ő előtte kell megállni mindenkinek.

A mai ember sem szívesen hallja/hallgatja ezt a felszólítást. Még sokszor mi magunk is azzal áltatjuk magunkat, hogy egy kis „mellékvágány” belefér az életutunkba. Majd rendbe tesszük a dolgot. Ez pedig nem fog menni! Az igazi megtérés azt jelenti, hogy teljesen új irányt vesz az életünk. A jó szokások, kegyeskedési formulák, a Biblia sokszoros elolvasása, adakozás stb. nem egyenlő a Krisztusban megajándékozott élettel. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre! (II. Kor .5,17.)  A döntés, a felszólításra való igen mondás arról szól, hogy az élet, és nem a halál útján akarunk járni! Ezt a lehetőséget pedig maga az Úr készítette el kegyelemből. És ebből az új életből fakad/fakadhat a gyümölcs.

2.Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt! Keresztelő János nem volt a nagy szavak embere. Amikor meglátta az előkelőségeket, keresetlen szavakkal szólt hozzájuk. Viperák fajzata! Nem sértegetni akarta őket, hanem megrázni. Azért szólt keményen, és emlegette a fejszét és szórólapátot, mert így próbálta őket felébreszteni alvó lelki állapotukból. Isten haragszik a bűnre, és megbünteti azt. Ha nem lesz változás, ha nem követi a megtérést a jó gyümölcsök termése, nem volt igazi az odaszánt élet, és akkor jön a fejsze. Közel már az Úr. Megrostálja az embereket. Az ocsú, a pelyva aláhull, nem marad fenn a rostán.

Testvéreim! Nagyon radikális dolgok történtek/történnek napjainkban egész Földünkön. Mintha a hatalmas Úr kiáltott volna bele ebbe a világba: Térjetek meg, és teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Nagyon elfordult az ember Istentől. Noé napjaiban, a Bábel tornya építésekor, Sodoma és Gomora esetében is láthatta mindenki, hogy a teremtő Isten elmarasztaló ítéletet is tud hozni, ha a szív kemény marad. Gondolkozzunk el ezen, és imádkozzunk a változásért!

3.Aki utánam jön, erősebb nálam! Egy történet jelent meg előttem. Egy gazdaember nem talált már három éve termést a fügefáján. Megkérte vincellérjét, hogy vágja ki ezt a terméketlen fát. A vincellér azt kérte: Adjon a gazda még egy esélyt a fának. Ő újra körül ássa, megtrágyázza, meg tesz érte mindent. Ha nem lesz akkor sem gyümölcs, akkor rászolgál a kivágásra. (Lukács 13,6-9.)

Keresztelő János erre a „Vincellérre” Jézusra mutat, Aki „tovább küzd” a lelkek megmentéséért. Ez a kemény ember az Úr Jézussal kapcsolatban, ugye, milyen szerény?! Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem! Minden időkre példamutató ez az alázatosság. Tudta ő, hogyan lehet bátor, szókimondó azok felé, akik csak a kemény szóból értenek, ha értenek, de Jézus Krisztusra mindig felnézett. Tudta, hitte, hogy a végső elrendeződés az Ő kegyelméből történik.

Hála az Úrnak, van, amit mi még Keresztelő Jánosnál is tisztábban láthatunk. Ő úgy látta Jézus munkáját, hogy hamarosan jön az ítélet tüzével. Mi viszont azt élhetjük át, hogy Vincellérként még mindig vár. Várja a megtérést, várja a hálaadás gyümölcseit, és leborulásunkat. Csak ne legyen senki számára késő!

                                                                                  Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.05.05. 22:37 Szólj hozzá!

Címkék: templom református Csillaghegy Deák Zoltán

DeákZoltán_0879.jpgBibliaóra - 2020. április 29.

Textus: Efézus 6,5-9.

Bibliaolvasó Kalauz újszövetségi napi Igéje:

Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek az Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, tudván, hogyha valaki valami jót tesz, azt vissza fogja kapni az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Ti pedig urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, tudván, hogy él a mennyekben az Úr, Aki nekik is, nektek is Uratok, és Aki nem személyválogató!

A szolgák és uraik intése.

Kedves Testvéreim!

Pál apostol több levelében is rendezte a gyülekezet tagjainak egymáshoz való jó viszonyulását. Így az efézusiak mellett a kolossébelieket is a Krisztushoz méltó magatartásra nevelte. (Kol.3,22-25.) Timóteusnak és Titusznak is írt a helyes hozzáállásról hívő és hívő között, legyen az szolga, vagy úr. Még Péter apostol is foglalkozott levelében ezzel a kérdéssel, mert nem volt olyan egyszerű a szolga/rabszolga, vagy a gazda helytállása, gyülekezeten belüli, együtt-szolgáló élete. Mai Igénk a rabszolgákról, és gazdáik hitbeli kapcsolatáról szól.

Hogy mikor kezdődött a rabszolgaság „intézménye”, azt nehéz lenne megmondani. De azt tudjuk, hogy Józsefet, Jákób fiát, már izmaelita kereskedők vásárolták meg, akit később rabszolgaként adtak el Egyiptomban. És József történetéből az derült ki, hogy kitűnőre vizsgázott. Isten akarata szerint élt. Amikor megkísértetett, nem engedett a csábításnak. (I.Mózes 39,10.) Hűséges maradt Teremtő Urához. Sok keserű pirulát kellett bevennie, míg Egyiptom második embere nem lett. De magas méltóságában sem felejtette el, hogy ő Isten szolgája/rabszolgája. Ezért tudott megbocsátani testvéreinek is, akik őt gonosz módon kiszolgáltattak, és pénzért eladtak. Nem büntetett, hanem megbocsátott. Ezt mondta testvéreinek, így olvassuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa! (I.Mózes 50,20.) Bárcsak így gondolkozna a mai világ embere, és nem fizetne a rosszért a még rosszabbal. Nagyon jó lenne, ha az Úr, ebben a mi mostani nehéz állapotunkban eljuttatna arra a felismerésre, hogy nagyobb odafigyeléssel, segítségnyújtással kell/kellene embertársainkra figyelnünk. Könyörüljön rajtunk a Mindenható!  

Egy rabszolgaleányról is olvasunk a Bibliában, aki Istenbe vetett hittel tudott forgolódni a szíriai hadvezér házában, miután elhurcolták a zsidókat országukból. Köztük őt is. Ez a leány nem duzzogott, nem átkozódott, amiért ilyen sorsra jutott. Nem Isten ellen lázadozott, hogy miért engedte meg ezt az állapotot, amelybe került, és vele együtt honfitársai. Alázattal fogadta el a próbatételt. Isten iránti szeretete arra indította, hogy segítsen földi gazdáján, aki bélpoklos volt. Ahhoz a prófétához, Elízeushoz irányította, aki megkapta azt az ajándékot Istentől, hogy ismerhette a gyógyulás lehetőségét. Meg is gyógyult a hadvezér. (II. Kir. 5 rész.) A rabszolgalányt nem említette később a Biblia, de ez nem is fontos. A lényeg, hogy ő is, mint József, szeretetben és megbocsátásban volt gazdag.

Még egy rabszolga-gazda kapcsolatról szeretnék szólni. Onézimusz és Filemon kapcsolatáról. Pál apostol írta a levelet hívő testvérének Filemonnak. Onézimusz elszökött a gazdájától. Őt szeretné megmenteni az apostol. Így írt: Kérlek pedig téged az én fiamért, akit fogságomban szültem…! (Filemon 1,10.) Nem úgy kapná már vissza, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint testvért. Ők már egyek a Krisztus megváltásában.  Így kellene nekünk is látni egymást. Ebben az önző, összezavart, csak magunkért élő világunkban, erre a Krisztusért, és általa embertársainkért végzett megélt szeretetre, és szolgálatra lenne igazán szükség.

Eszembe jutott egy jézusi példázat. Egy pásztornak száz juha közül elveszett egy báránya. A kilencvenkilencet biztonságba helyezte, és elindult megkeresni a századikat. És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében…! (Luk.15,5.) Ennek a pásztornak üres volt a válla. Nem az aggódás, félelem, bizonytalanság rakodott rá. Nem a kincses zsákok, dicsőség érmei foglalták el a helyet. Üres volt a szolgálatra, a bárányka megmentésére.

 Az Úr megkérdezi most tőled/tőlem azt, hogy mi van a mi vállunkon?  Van-e hely rajta az elveszett számára? A rabszolga, vagy ura számára, akin segíteni kellene? Vagy tele vagyunk félelemmel, türelmetlenséggel, mert nem látjuk az alagút végét?! Mennyi terv szállt el a semmibe világviszonylatban az elmúlt hónapban? Ember tervez, Isten végez! Gondoljunk arra, és ez erősítsen mindnyájunkat, hogy Jézus Krisztus megüresítette magát, hogy a mennyben készítsen nekünk helyet. De ugyanakkor az üres vállán is legyen helyünk hivatásunk betöltése érdekében. A nagy kérdés, és egyben feladat is, amivel újból és újból szembesül a Krisztus Anyaszentegyháza közösségileg, és egyénileg: Üres-e az a váll? Akinek üres a válla, annak szabad a szíve!  Az tudja felvenni az elveszettet, mert ő maga is felvétetett egykor a kegyelem által.

Szolgák, engedelmeskedjetek földi uraitoknak….! Urak ugyanígy bánjatok velük…! A ti Uratok nem személyválogató! Isten nem a társadalmi formát változtatta meg az első században. De megváltoztatta, és megváltoztatja a szívet. A helyes hozzáállást tudja biztosítani. A megtért ember számára már nem számít többé, hogy szolga, vagy szabad. Mai nyelvezettel: beosztott, vagy főnök, munkavállaló, vagy munkaadó. Akinek feladatot adtak, az tudja, hogy kötelezettsége van. Aki pedig még feljebbről kapta a megbízást, attól is számon kéretik, hogy milyen „szolga” volt?! Aki így él, annak életét megáldja az Úr Isten, feljebb is emelheti. Nem érdemből, hanem kegyelemből. Jó tudni és hinni: Az egyes ember, és a társadalom életében valóságos változást csak a mi Urunk ajándékozhat. A történelem során a sok ….IZMUS időszakkal nem lett más a világ. Az emberi erőlködés kevés. Megtérésre van szükség!!                                    

                                                                 Szeretettel:  Deák  Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.04.29. 08:38 Szólj hozzá!

deak_zoltan_2018_januar.jpgBibliaóra 2020. április 22.
Textus: Ef. 4,1-16

Bibliaolvasó Kalauz napi Igéje:

Az elhívatáshoz méltó élet és hit nagykorúságában és egységében

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: Éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel, és türelemmel. Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek. Ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: Felment a magasságba, fogságba vitt foglyokat, ajándékokat adott az embereknek. Az pedig, hogy felment, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt a föld alsó részeibe? Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindeneket. És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul, és tanítókul, hogy hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, arra a nagykorúságra amelyben elérjük a Krisztus teljességét. Mert azt akarja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak, és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különböző kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Kedves Testvérek! Bőséges Ige-anyagot kaptunk a mai napra, ezért én most csak azt szeretném Számotokra is aláhúzni, ami engem igazán elgondolkoztatott. Ezért ne Ige-magyarázatot várjatok.

Mindenek előtt,    -   egészen röviden,   -    nézzük meg a 2000 évvel ezelőtti Efézust. A város az akkor ismert világ öt legnagyobb városa közé tartozott. 200.000 ember lakott itt, többnyire pogány népek, de voltak köztük zsidók is. Pál apostol a második térítői útján járt itt először, a harmadikon pedig három évet töltött az ott létrejött gyülekezetben. Testvérek találtak egymásra. Később Pál fogságba került, akkor írta ezt a levelet. Az első három rész a keresztyén életre szóló elhívásról szól, a további fejezetekben   ennek az elhívásnak a mindennapi életbe való átültetését tette hangsúlyossá. Mit vár Isten az embertől? Ő irgalmas szeretetét kiárasztotta híveire. Az efézusaiakra. De mi is megkaptuk! Ezt nem nagyképűségből mondom, hanem szent meggyőződéssel mondhatjuk együtt. Nem cselekedeteink által lehetünk Jézus Krisztus követői, hanem a kegyelem által választott ki Ő. Jócselekedeteink csak a hála gyümölcsei lehetnek, azt viszont várja is tőlünk Urunk. Mai Igénkben is erre kapunk tanítást és megerősítést.

Három gondolat foglalkoztatott engem ebben a fentebb írt bibliai szakaszban.

  1. Szeretetben és egységben élni. 2. Hivatásunkat jól betölteni. 3. Épülni és növekedni a hitben.

1.Szeretetben és egységben élni. Olvasva az efézusi levelet, olyan sok szépet és jót írt le Pál ezekről az emberekről. Ahogy az első részben szembe tűnik az elismerő kijelentés: Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről, és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, nem szűnök meg hálát adni értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban! (Ef. 1,15.) Mai Igénkben pedig mintha valami elmarasztalást éreznék. Mintha szükségük lenne ezeknek az embereknek is arra, hogy bátorítsák őket. Pál úgy kért, hogy közben rámutatott arra a SZERETETFORRÁSRA, Jézus Krisztusra, Aki ebben a szeretetgyakorlásban megtudja újítani az életeket. Alázat, szelídség, türelem kell az igazi szeretet betöltéséhez. Viseljétek el egymást szeretettel. A „viseljétek” szót Károli Gáspár az eredeti görögből az elszenvedni szóval fordította. Nem olyan egyszerű ez. Az Úr segítsége nélkül igazán nem megy. Látunk erőfeszítéseket. Ebben a nehéz helyzetünkben mintha jobban összezártak volna az emberek. Egységesebbek. Köszönjük is meg Istennek, mert úgy érzem, hogy ez a humánumnál már több. Itt a Szentlélek munkálkodik!

2.Hivatásunkat jól betölteni! Jézus követőinek ez az egysége nem jelenti azt, hogy egyformák is lennének a hívő emberek. Nem vagyunk klónozottak. Ellenkezőleg: Olyan közös életet jelent ez az állapot, amelyben a hívők különböző sajátosságaikkal szolgálják elsősorban Istent, de szolgálják egymást is. Az Úr saját jótetszése szerint adta ajándékait az embereknek, hogy azokkal hűségesen munkálkodjanak. A jézusi példázatban sem egyformán kapták a talentumokat a szolgák. Ott jön elő a baj, amikor valaki nem akarja magát vállalni. Más, több, bölcsebb akar lenni, mint amire az Isten megteremtette. Pál is ezért írja: És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul… E különböző ajándékok sokaságában mutatkozik, vagy mutatkozhatna meg Krisztus dicsősége. Ezért, ahol vagyunk, amire elhívattunk, amire most a lehetőségeink engedik, ott legyünk kitartóak, türelmesek, hűségesek.

3.Épülni és növekedni! Mindig voltak és lesznek ezután is kiskorúak Jézus Krisztus nagy gyülekezetében. Mindenki így kezdte az új életben való járást. Az efézusiak is. Pál ezért írta, hogy segíteni kell az elakadtakon. Nem lehet mindig csak tejet inni. Kell a keményebb táplálék is. A „kicsik” könnyen sodródnak. Vigyázni kell! Ebből a gyerekes állapotból az által emelkedhetik ki az ember, hogy növekszik Abban, Aki a Fej, a Krisztusban. Csak így töltheti be az egyes hívő Isten akaratából a maga helyét az egyház közösségének élő testében. Nem tudjuk, miért van rajtunk ez a nagy veszedelem!? De talán azért is, hogy mélyebben nézzünk magunkba. Bátrabban nézzünk felfelé, és valóságosan növekedjünk a kegyelemben, és Jézus Krisztus ismeretében! (II. Péter 3,18.)

                                                                                                      Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.04.21. 20:38 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

400_deak-zoltan.jpgTextus: Lukács 24,50-53

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták Őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és áldották az Istent!

 

Kedves Testvérek!

Elmúlt nagypéntek ünnepe. Mint mindig, megrázta szívünket az Úr Jézus halálának valósága. Érettünk, miattunk, és helyettünk ment a golgotai keresztre, hogy mi ne az örök halálba vesszünk bűneink miatt, hanem az Ő áldozatát elfogadva, életet, és egykor örök életet nyerjünk.

De átélhettük a húsvét csodáját is. Az Atya Isten hatalmas erővel kihozta szent Fiát a sötét sírból. A követ elhengerítette. Boldogan énekelhettük, a KÁRPÁT MEDENCE református népe,    -   még külön mi csillaghegyiek is,  -  igaz, csak mindenki a maga otthonában, bezártan, de mégis szabadon: Krisztus feltámadott! Kit halál elragadott. Örvendezzünk, vigadjunk….! (185. dicséret.)

Egyházi naptárunk szerint még nem érkeztünk el a mennybemenetel ünnepéig. Jézus feltámadása és földről való távozása között 40 nap telt el. Ez idő alatt többször, több helyen jelent meg az Úr. 1. A zárt ajtók mögött (karanténban lévő) tanítványainak, akiket így köszöntött: Békesség néktek! (Ján. 20,19.) Bezárt otthonainkban ebben az évben, ezt a köszöntést hallottuk mi is?  2.  A kételkedő Tamás hitét megerősítette, amikor ő olyan hitetlenül szólt: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem kezemet az oldalára, nem hiszem! (Ján. 20,25.) Ez a kemény férfi eljutott a leborulásig. Én Uram, és én Istenem! (Ján. 20,28.)  Nem voltunk-e „tamáskodók” az Úr hatalmát illetően, amikor hallottuk nap, mint nap a híreket, hogy mennyi embert vitt már el ez a vírus?  Jézus szelíd hangját felfogta-e a fülünk, és főleg a szívünk: Boldogok, akik nem látnak, és hisznek?! (Ján. 20,29.) 3. A tétovázó tanítványoknak megjelent akkor is, amikor azok halászni mentek, hogy „elüssék az időt”. Megtöltötte a hajójukat halakkal. Így írja az Ige: Kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt! (Ján. 21,6.) Hatalmát igazolta. Gondoskodott róluk. Tudjuk, hisszük, hogy minket is lát, ismer, és velünk van ebben a nehézségünkben? Nem kell, nem szabad aggodalmaskodnunk! Sokkal inkább jó szívvel, hálával, örömmel énekelni: Ne aggodalmaskodjál! Nézz Istenedre fel! Lehetne még eseményeket sorolni, hogy mi történt a negyven nap alatt, de nekünk most a mai napra szóló üzenetet kell megértenünk.

Bibliaolvasó Kalauzunk ezt a fent olvasott négy rövidke versszakot jelölte ki olvasmányul. A címe: Jézus mennybemenetele! Ez volt az a pillanat, amikor az Úr Jézus „elszakadt” tanítványaitól. Az előző negyven nap sem volt már olyan, mint a halála előtti három év. De ezután testi szemeikkel többé egyáltalán nem láthatták Őt. És ez azóta is így van. Testi szemünkkel mi sem láthatjuk az Urat.

Mégis, örömmel tértek vissza a tanítványok Jeruzsálembe. Elgondolkoztam ezen a mondaton. Miért nem szomorkodtak? Örülni akkor szoktunk, ha olyan valaki megy el tőlünk, akit nem nagyon kedvelünk. Aki kifáraszt minket sok beszédével. Akiből csak a panasz árad, és minket is elkeserít. De, akit szeretünk? Annak a távozása fáj, elszomorító. A tanítványok mégis örültek. Mert áldást kaptak. Jézus úgy emelkedett fel a felhők közé, hogy közben áldotta őket.

Nagy jelentősége volt az Ószövetségi időben   -   de még Jézus korában is   -   az áldásnak. Sajnos, mi nem vesszük komolyan. Csak egy áldást szeretnék kiemelni a Szentírásból. Mózes mondta ezt: Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? (V. Mózes 33,29.) A Nébó hegyén mondta ezeket a szavakat. Különös szépség árad ebből az áldás-sorozatból. Tudta, hogy Isten rendelése őfelőle az, hogy itt kell meghalnia, és nem mehet be Kánaánba. Áldásra emelt kezekkel búcsúzott. Minden törzs számára külön mondott Igét. A befejező mondat volt a fentebb írt idézet. Az áldásban mindig szeretet van. Mózes áldásában is. Ha az eltelt negyven évre gondolt volna, amelyben vándoroltak, annak keserűségeire, nem tudott volna úgy búcsúzni, mint ahogyan most tette. Nem volt benne semmi elmarasztalás. Pedig mennyi fájdalmat jelentett neki a sok elégedetlenség, zúgolódás. Nem gondolt a bántásokra, amit a zsidók okozott számára. Csak a legjobbat, legszebbet kívánta népének. Tiszta szívből megbocsátott mindenkinek.  Nem volt benne senki felé semmilyen fenntartás, vagy elmarasztalás. Őszintén szolt az áldás.

 Az Úr Jézus áldását, amit mennybemenetelekor mondott, még ennél a mózesinél is sokkal tisztábbnak, szeretetteljesebbnek érzem. Pedig Őt még sokkal több és nagyobb meg nem értés, megaláztatás érte. Neki még a kereszthalált is el kellett szenvednie. Lukács szűkszavúan írta ezt: Megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük. Még jó, hogy ez az evangélista az Apostolok cselekedeteiről írott könyv elején sokkal bővebben írt a mennybemenetel előtti percekről. Ott olvasunk a megbízatásról,   -   ahogy Máté evangéliumában is erről olvasunk más szavakkal,   -   és akkor ott kapták a tanítványok, és a mindenkori tanítványok, mi is, a Szentlélek ígéretét, Akit Maga helyet küld, ad, hogy velük/velünk legyen mindörökké.

Siettek vissza a tanítványok Jeruzsálembe, a templomba. Isten védelmét keresték. Tudatosan néztek az „ég felé”,  ahogyan látták ők Jézust felmenni a mennybe. Ez a tudat imádkozóvá tette őket. Áldották az Istent.

Kedves Testvérem! Isten megkérdezi tőled/tőlem, hogy hova nézünk? Merre jár a szemünk és szívünk? Az ég felé nézünk-e, vagy „földre nézők” vagyunk? Isten megkérdezte egyszer Káintól is: Miért horgasztod le a fejed? (I. Mózes 4,6.) Ismerjük a történetet, mi történt azután. Mentsen meg Isten ettől a lehorgasztott, elcsüggedt lefelé néző szemlélettől. Sokkal inkább tegyük azt, amire Isten Lelke bátorít, biztat, kér: Nézzünk felfelé, és áldjuk az Istent, Akinek áldásából élünk!                                                                                                      
Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.04.15. 23:04 Szólj hozzá!

Címkék: református Csillaghegy Bibliaóra Deák Zoltán

400_img-3319_dz.jpgNe félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézsaiás 43,1)

 Kedves Testvérek! Gyermek koromból emlékszem az egyik szomszédunkra, aki arra volt büszke, hogy egy évben egyszer, nagypénteken elment a templomba. Csodálkoztam azon, hogyan bírja ki az év többi ünnepeit, vasárnapjait, templom, és közösség nélkül?

 A mi templomaink kapuit is be kellett zárni. Most érthetjük igazán, hogy milyen nagy áldás volt, amikor mehettünk. Ugyanakkor azért is hálát kell(ene) adni, hogy van rádió, TV, internet, okos telefon, mely eszközök a szerte-szét élő embereket összehozzák az Ige köré, és mint „lelki gyülekezet” együtt magasztalják Istent.

Egy jól ismert, sokak számára „új életet adó” isteni kijelentésről gondolkozzunk el az idei nagypénteki ünnepen. Mert a: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! „aranymondás” ilyen. 

Az Úr akkor mondta ezt először Ézsaiás prófétán keresztül választott népének, amikor a 70 évi babiloni rabság után Izrael fiai visszaindulhattak hazájukba. Vége lett a nagy nyomorúságnak. Még Círus perzsa király szívét is arra indította Isten, jóakaróvá tette, hogy segítsen az „ellenségnek.” Átélhette, és megtapasztalhatta a választott nép a megváltatás csodáját. Bűnbánattartás után, tiszta lappal lehetett újra kezdeni az életet. Eszükbe juthatott, amit Isten már régen is mondott nekik: Ismerlek benneteket. Ti hozzám tartoztok, enyéim vagytok! Megnyílt a kapu hazafelé.  Nagyon nehéz feladat várt rájuk, mert otthon minden romokban hevert. A jeruzsálemi templomot, a várost, az egész országot kellett újjáépíteni. De hallották a biztatást: Ne félj! Sajnos, voltak, akik nem vették komolyan a lehetőséget. Babilonban maradtak és rabszolgaként haltak meg.

1.Az újszövetség népe számára újra hangzik ez a mondat. De nekünk már Jézus Krisztus mondja ezeket a szavakat. Mindig jó hallani, benne elmélyedni. De nagypénteken, ott a kereszten látva Jézust, azt az üzenetet egészen a szívünkbe hatolva hallani, hogy megváltottalak, még nagyobb hálára és köszönetre kell, hogy indítson. Fizette értünk az árt! Igen a megváltás megtörtént. Az Úr kimondta ott a kereszten, hogy „Elvégeztetett!” (Ján.19,30.) Ez azt jelenti: Megváltottalak! Máté evangélista így írt Jézus Krisztus haláláról: „A többiek pedig ezt mondták: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse? Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét! (Máté 27,49-50.) Miért volt olyan különleges ez a kiáltás? A fájdalomtól? Én többet érzek benne. A kivégzést vezető százados is többet hallott egyszerű kiáltásnál. Számára nemcsak hallhatóvá, hanem láthatóvá lett ez a kiáltás. Összeolvadt magával a Kiáltóval. Jézus elengedte önmagát. Maradéktalanul átengedte életét az Atya akaratának. Teljességgel felvállalta az elveszett ember állapotát. Megváltottalak! Hiszed-e testvérem, hogy ezt neked is mondja az Úr? Hogy teérted is meghalt, és neked ezáltal életet biztosított?

2.Neveden szólítottalak! Ő ismer és szeret. Nevén szólítja az övéit. A néven szólításnak nagy jelentősége volt a múltban. A Biblia is sok helyen ír erről. Három újszövetségi példára figyeljünk. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadnál kell megszállnom.” (Luk. 19,5.) Ez a megszólítás az új élet nyitánya volt. Másik példa: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Ap. csel. 9,4.)  Itt is néven szólítás történt. És követte egy hosszú, odaszánt Pál apostoli életút. A harmadik példa: Mivel mi nagypénteken nem cövekelünk le, a húsvéti gondolatok is felszínre kerülhetnek. A neveden szólítottalak nagypénteki üzenetnek ott látjuk a folytatását, ahol a halott Jézust kereső Mária Magdolnát nevén szólította a feltámadott Jézus! Mária! Ő visszafordult, és akkor világosodott meg benne minden.  Akkor látta meg a Urát, és ismerte fel igazán. Személyes megszólítás volt ez. Élő Jézus Krisztusa lett.

Testvéreim! A NEVEDEN HÍVTALAK isteni kifejezés nagyon személyhez szóló bátorítás. Ezt csak így szabad érteni és elfogadni. Amit érettem, érettünk megtett az Úr Jézus kereszthalálával, annak bennem, bennünk kell meglátszani. Ez a csoda akkor lesz nyilvánvalóvá, amikor a néven szólított meghallja az Ő szavát. Elhiszed-e, hogy ismer téged Jézus, tudja a nevedet is!?  Megfordultál-e, amikor szólt hozzád, vagy elengedted a füled mellet? Vigyázz, nehogy úgy járj, mint azok a zsidók, akik a babiloni fogság után nem mentek vissza hazájukba!

3.Enyém vagy! Az előbbi példánál maradva, úgy gondolom, át tudjuk érezni Mária Magdolna magányát a néven szólítás előtt. Az angyalok sem tudták megvigasztalni. Elhagyatottnak érezte magát, míg az Úr fel nem rázta magányából. De Illés próféta is a bizonytalanságot élte át, amikor futott Jezábel királyné elől. Maga alatt volt, és kimondta: Elég! Nem bírta elviselni helyzetét. Meg akart halni. És Isten ekkor ezt mondta neki, ha nem is ezekkel a szavakkal, hogy: Te az enyém vagy! Enned kell, innod kell, mert van feladatod, amit el kell végezned. A 38 évig betegségben szenvedő bénának sem volt embere, senkije. Egyedül Jézus mondhatta neki: Te az enyém vagy! „Íme egészséges lettél, többé ne vétkezz!” (Ján.5,14.) Tudod testvér, hogy Kié vagy? Ki vésett fel a tenyerébe? Szabad ezen elgondolkozni mindig, de különösen most nagypénteken.

Úgy kezdődött mai Ige-mondatunk, hogy: Ne félj! Én most bizonyságtételem végére hagytam. Ez a két súlyos szó, keretet ad az üzenetnek. Nekünk is ezt mondja az Úr, mert a bizonytalanság, bezártság, veszély, összeszorítja a szíveket.  A Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében olyan csodálatosan írták ezt le reformátoraink. Miért nem kell félnünk, és micsoda egyetlen vigasztalásunk?  Az: Hogy testestől, lelkestől, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett…..!  Senki, és semmi nem szakíthat el az Ő szeretetétől. Még a koronavírus sem!

Ezért volt nagypéntek, hogy ezt minél többen hittel, igaz meggyőződéssel elfogadhassák és elmondhassák. Legyél ott Testvér te is, az Urat dicsőítők sorába!  Úgy legyen!                                                                              Deák Zoli (bácsi)

Szerző: Battyányi  2020.04.09. 15:57 Szólj hozzá!

Címkék: Csillaghegy Nagypéntek Deák Zoltán

urvacsora.jpg„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek” 1Kor 11,23

A járványhelyzet miatt a húsvéti ünnepek alkalmával nem tudunk a gyülekezet közösségében a templomban úrvacsorázni. Ebben a helyzetben lehetőségünk van a házi úrvacsorára, mint rendkívüli megoldásra egy rendkívüli helyzetben. Nincs, nem is lehet gyakorlatunk ebben a részben új formában, ezért szükséges, hogy előre felkészüljünk az ünnepi úrvacsorákra.

A felkészülés egyrészt a leírt tájékoztatóban, másrészt a hétfő este 18.00 órától a szokásos csatornákon (Facebook és Youtube) közvetített Bibliaiskolai előadásban valósul meg.  Az előadás címe: „Mit hiszünk az úrvacsoráról?” Természetesen később is elérhető marad.

A tájékoztatót a Káté mintájára kérdés-felelet formájában fogalmaztam meg. Amennyiben további kérdések merülnének fel, itt lehet feltenni >>>

Miért fontos a református keresztyén hívő számára az úrvacsora?

Konfirmációkor azt fogadjuk, hogy úrvacsorával rendszeresen élő egyháztagok leszünk, és ez nem véletlen. Az úrvacsora, mint látható ige, kifejezi az evangélium üzenetét: Jézus Krisztus váltsághalála által elnyertük bűneink bocsánatát és az örök életet. Az úrasztalához járulás (bűnbánattal, hitvallással) emlékeztet bennünket arra, hogy bűneink ellenére is Isten gyermekei vagyunk És emlékeztet arra, hogy a Szentlélek által erőt kapunk ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedjük az életünkben. Az úrvacsora református hitünk megélésének nélkülözhetetlen eleme.

Melyik napokon fogunk úrvacsorázni?

Házi úrvacsorára a nagypénteki és a húsvétvasárnapi istentisztelethez kapcsolódva kerül sor. Mindkét istentisztelet 10.00 órától kezdődik. Mivel a házi úrvacsora ebben a formában a közvetített liturgiához kötődik, egyházunk rendje szerint csak ezzel lehetséges a megvalósítása.

Református hitünkkel nem ellentétes ez a házi úrvacsorai gyakorlat?

A házi úrvacsora gyakorlata korábban is létezett. Leggyakrabban beteg úrvacsora alkalmával fordul elő, hogy a lelkész háznál, egy család, és általában a jelenlevők számára kiszolgáltatta a szent jegyeket.
Nagycsütörtökön este, Csillaghegyi gyakorlatunkban is a gyülekezeti teremben az asztalt körül ülve mindenki maga vette el az odakészített szent jegyeket az asztalról.
Hitünk szerint az úrvacsora nem attól érvényes, hogy a templomban vesszük magunkhoz, és nem attól, hogy az egyházi szolga (lelkész) kezéből vesszük el, hanem attól, hogy az úrvacsorázó hit által találkozik Jézus Krisztussal. Krisztus valóságos jelenléte nem a jegyek által (kenyér és bor), nem a lelkész kimondott szavai által, hanem a Szentlélek által valósul meg, és hit által élhetjük át a vele való találkozást.
Az úrvacsora szempontjából fontos a jó rend, ezt most az biztosítja, hogy a lelkész ugyanúgy vezeti a liturgiát, mint tette templomi, vagy házi közösségben.  Az ismert körülmények miatt helyileg nem tud ugyan együtt lenni azokkal, akikkel hit által Krisztusban mégis egy közösségben van.

Ki élhet otthon az úrvacsorával?

Mindazok, akik a templomban is úrvacsorázhatnak. Egyházunk rendje szerint konfirmált református egyháztagjaink élhetnek az úrvacsorával.

Mit jelent a gyakorlatban most a Házi úrvacsora?

A templomból a már ismert módon közvetítjük az ünnepi igehirdetést, majd az úrvacsorai liturgiát is. Mint a korábbi vasárnapokon, most is csak a lelkészcsalád lesz a templomban, ott fognak úrvacsorázni.

Otthon kövessük együtt a liturgiát vezető lelkésszel a szertartást: Imádkozzunk vele, mondjuk vele a bűnvalló imádságot és az Apostoli hitvallást, valamint válaszoljunk a feltett úrvacsorai kérdésekre, - pont úgy, mintha az istentiszteleten lennénk. Amikor a szent jegyek kiosztására kerül sor (a lelkész mondani fogja) vele együtt fogja meg a családfő a kenyeret, törje meg és adja oda azoknak, akik templomi istentiszteleteken is úrvacsoráznának. Miután lenyeltük a kenyeret, a bor következik: akár  közös pohárból, akár külön pohárból vesszük magunkhoz a bort, lehetőleg a családfő adja mindenkinek. Általánosságban úgy járjon el, ahogyan a lelkész az istentiszteleten szokott. (Nálunk két lelkész osztja jegyeket, de szükség esetén egy gyülekezeti tag is segítségére lehet a lelkipásztornak a templomban is.) Családfő alatt biblikusan a férjet, apát értem. Ez egy ideális állapot, de ha másként van az életünkben, nem jelent akadályt. Előfordul, hogy a férj/apa nem konfirmált református, illetve, hogy nincs is jelen a családban. Ilyenkor természetesen az a felnőtt, személy végzi ezt a szolgálatot, aki konfirmált református. Egyedül, vagy családtagokkal, függetlenül korától, és családi állapotától, minden konfirmált református élhet az otthoni úrvacsora lehetőségével. Másik lehetőség, hogy az előkészített jegyeket mindenki maga veszi el, - ahogyan azt nagycsütörtökön is gyakoroltuk.

Milyen előkészületet igényel a református hívőktől a házi úrvacsora?

Egyrészt ugyanolyan lelki felkészülésre van szükségünk mint máskor: kapcsolódjunk be a nagyheti esti alkalmakba (bibliaiskolai tanítás és áhítatok).
Másrészt most a technikai előkészületeket is otthon kell elvégezni. Szerezzünk be kenyeret és bort, keressünk alkalmas helyet a lakásban, ahol zavartalanul együtt lehetünk, készítsünk elő tányért a kenyérnek, pohárt/poharakat a bornak.
Terítsünk meg az istentisztelet kezdete előtt méltó módon. Szeleteljünk fel az úrvacsorázók számának megfelelően kenyeret úgy, ahogyan a templomban is szoktuk. Nyissuk ki és töltsük ki a bort.
A kenyér fajta tekintetében nincs előírás, válasszunk tetszés szerint. Bármilyen bort választhatunk.

Csak borral lehet úrvacsorázni?

Az úrvacsora egyik jegye a bor. Ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha valaki gyógyult alkoholista, vagy olyan gyógyszert szed amely mellett egyetlen (fél)korty bort sem ihat. Ilyenkor szőlőlével érdemes helyettesíteni a bort.

Kell otthon úrvacsorázni, vagy lehet?

A Házi úrvacsora lehetőség, mégis mindenkit buzdítok, hogy éljen vele.

A járványhelyzet után is lehetőség lesz a Házi úrvacsorára?

Az úrvacsorának ez a formája csak addig marad érvényben, ameddig nem tudunk újra a templomban úrvacsorázni. Akkor minden tekintetben visszatérünk a korábbi rendhez.

2020 Virágvasárnapján
Battyányi Géza református lelkipásztor

Szerző: Battyányi  2020.04.04. 22:23 Szólj hozzá!

Címkék: templom református úrvacsora Csillaghegy

400_img-5600-email.jpgDeák Zoltán nyugdíjas református lelkipásztor bizonyságtétele a 2020. április 1-i újszövetségi igaszakasz alapján.

Kedves Testvérek!

Most, ebben a megpróbált helyzetünkben, nem találkozhatunk, hogy közösen hajoljunk meg Istenünk előtt. A Bibliát a KALAUZ szerint olvassuk, mindenki a maga otthonában. Úgy éreztem, és ezt az érzést valószínűleg a Szentlélek adta, hogy a kapott gondolatokat megosszam Veletek. Így együtt épülhetünk, erősödhetünk hitünkben szerdán, amikor a bibliaórákon   -  akár a gyülekezeti teremben, akár Rómaifürdőn  - dicsérhetjük Istenünket, és elkérhetjük az erőt a mindennapi teendőkre. Még azok a Testvérek is bekapcsolódhatnak ebbe a rövid „együttlétbe”, akik ritkán, vagy eddig talán még egyszer sem vettek részt a közös alkalmon. Ami késik, nem múlik! Április 1-i Igénk a Luk. 20,27-40-ben olvasható. (Mindenki olvassa el.)     

Kérdés a feltámadásról!

Testvéreim! Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, a zsidó nép vezetőségén belül két nagy csoport volt: A farizeusok, és a szadduceusok. Most ez utóbbiakra figyeljünk, mert az üzenet velük kapcsolatos. Teológiájukban, vallási felfogásukban elutasították az angyalok és démonok létezésének hitét. Ugyanúgy a feltámadást sem fogadták el. Emiatt sok vitájuk volt a farizeusokkal.
Az Írás szerint Jézushoz mentek ezek az emberek, majdnem, hogy lehetetlen kérdéssel. A kérdés nem életszerű, inkább mondva-csinált volt. Kinek a felesége lesz az az asszony a feltámadáskor, a „túlvilágon,” akinek hét férje volt? Jézust ezzel a kérdéssel tőrbe akarták csalni. Ez a csoport minden bizonnyal azért nem hitte a feltámadást, mert az nagyon érthetetlen. Hát bizony, ezt emberi ésszel nem is lehet felfogni.

Számtalan temetésen tapasztaltam, hogy mekkora különbség van a hívő gyászolók, és a nem hívő gyászolok között. Az egyik oldalon kétségbeesés, kilátástalanság és reménytelenség, vagy közöny, keménység tapasztalható. Ugyanakkor a másik halotti csoportból a könnyek mellett sugárzik a hálaadás, a reménység az elhunyt felől, hogy a legjobb helyre távozott. A Teremtő egyik kezéből a másikba tette, és így a mennybe emelte.

Abban a válaszban, amit Jézus mondott a szadduceusoknak, bennünket is tanít valamire. Arról, hogy ne az „emberi eszünkkel” próbáljuk elképzelni, hogy miként lesz majd ODAÁT? A feltámadás fiaira egészen más világ vár, mint amilyenben most itt a földön élünk. Ennek a világnak a fiai nősülnek, és férjhez mennek….Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének,  Izsák Istenének, és Jákob Istenének mondta. Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az Ő számára mindenki él!

Mire kell alapítanunk tehát a feltámadás reménységét és bizonyosságát? A mai Ige szerint arra, hogy az ősatyákkal, Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal olyan közösségre lépett a Teremtő, akik felett nem győzhetett a halál. És ha Isten a mi Istenünk is, akkor velünk kapcsolatban is éppen annyira igaz, hogy Ő, nem a holtak Istene, hanem az élőké. És egyszer: Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé!  ( II. Kor. 5,10.) Nem mindegy, hogy hogyan állunk oda.

Csókay András agysebész főorvos, -  aki a sziámi ikrek szétválasztásánál az orvosok csoportvezetője volt,  -  a közelmúltban a egyik TV műsorban arról beszélt többek között, hogy a mi földi életünk ideje az örökkévalóság viszonylatában öt perc. A többi „időt” Istennel, vagy Isten nélkül töltjük el. Ő hisz ebben. Örömmel vallott erről. Felvetődik tehát bennünk is a kérdés: Mi lesz velünk, veled, velem a halál után?

Mert most, ha nem is vagyunk a fertőzöttek között, de igenis fel kell tennünk a kérdést magunknak, mi lesz azután, ha meghalunk? Sokan ezzel a kérdéssel egyáltalán nem akarnak foglalkozni. Ezekben a nehéz időkben azonban senki nem dughatja homokba a fejét. Nagy felkiáltó jel, ami most van!!

A babiloni fogságban kemény idők jártak a zsidó rabokra. Az uralkodó király aranyszobrot készíttetett, és azt a törvény szerint mindenkinek imádni kellett. A zsidóknak is, akiknek egy Istenük volt. Aki a törvényt megszegi, azt a tüzes kemencébe kell vetni! Így szólt a parancs. Volt három ember, Sidrak, Mésak és Abednegó, akik nem térdeltek le, és nem imádták ezt a szobor-istent. A király nagy haragra lobbant amikor megtudta ezt. Van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? (Dániel 3,15.) A három férfi hittel vallotta: Van nekünk Istenünk, Akit mi tisztelünk. Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből….De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük…! (Dániel 3,17-18.)

Így vagyunk az Úr Isten kezében, mint ez a három ember. Csak nem ennyire élesben. Láthatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Az egész Földgolyót befertőzte a koronavírus. Pánik helyett most azt kell sokszor ismételni mindnyájunknak imádságként: Előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér! Ez biztonságot és belső békességet kell, hogy jelentsen. És közben arra gondolni, abban megerősödni, hogy EGY A SZÜKSÉGES DOLOG! Ez pedig az őszinte Ráhagyatkozás. Jézushoz menekülni. Meglátni, átélni, most különösen is ebben a böjti időben, hogy mit vállalt értünk Jézus Krisztus? Nem azért, mert megérdemeltük, nem is azért, mert olyan „jók” voltunk, sőt sokkal inkább megszomorítottuk az Ő szerető szívét. Meghalt a kereszten, hogy jóvátehetetlen adósságunkat kifizesse. Feltámadt, hogy mi is feltámadhassunk, és örökké Vele lehessünk.

Nem az a kérdés, amit a szadduceusok kérdeztek Jézustól, hanem az, amit így mondott az Úr: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él. És aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha! Hiszed-e ezt? (János ev.11,25-26.)  Ámen.                                             Szeretettel: Zoli (bácsi)

 

 

Szerző: Battyányi  2020.04.01. 18:04 Szólj hozzá!

Címkék: templom református Deák Zoltán

Hittanos napközis tábor
2016. június 27. hétfő - július 1. péntek

Jelentkezés a táborba >>>

20150622_103138.jpg

Hittanos napközis tábor - naponta 9.00 órától 17.00 óráig

Csillaghegyi református templom gyülekezeti terme és udvara
1039 Budapest, Vörösmarty utca 2.

Címe: Az igazi hős - Ábrahám

Kiket várunk?
Önálló óvodásokat és kisiskolásokat

Mi történik?
Biblia történet megismerése és játékos feldolgozása két korcsoportban
Szép gyermekénekek megismerése
Közös játékok
Délután népi játékok és énekek
Délután kézműves foglalkozások
Közös kirándulás a kalandparkba
Tízórai (gyümölcs) ebéd és uzsonna
Pénteken záróműsor szülőknek
Pénteken szülőkkel közös szeretetvendégség

Költségek?
7.000 Ft/fő, testvérkedvezmény 1000 Ft/fő + 1.100 Ft/fő Planetárium belépő 
(hittanosaink, gyülekezeti tagok gyermekei unokái számára)
Támogatást szívesen fogadunk, egyedi kedvezmények igényelhetők

Hogyan segíthet?
Minden segítőnk önkéntes. Konyhai segítség, esti takarítás, sütemény felajánlás komoly segítség. Meg fogjuk köszönni.

Hogyan jelentkezhet?
Szabari Erika hitoktatónál, vagy a gyülekezet e-mail címén: csillaghegyiref@t-online.hu

Online jelentkezés itt >>>

Szeretettel várjuk!

További táborok 2016-ban:
2016. június 20. Hétfő - június 24. Péntek: Ifjúsági hét - i7
2016. július 3. Vasárnap du. - július 8. Péntek: Családi tábor Balatonszárszón

Szerző: Battyányi  2016.05.29. 13:52 Szólj hozzá!

Címkék: tábor gyermekprogram Hittan tábor

Ifjúsági hét - i7
2016. június 20. Hétfő - június 24. Péntek

 

Jelentkezés lap >>>

20150620_153244.jpg
A programok között szerepel közös főzés, sok kirándulás (pl. Libegő, kilátó, túra, esetleg Bringó hintózás, stb), és kerületünk polgármesterével találkozás az irodájában. Nagyjából az előző évihez hasonló jellegű és hangulatúra tervezzük a hetet, és további ötleteket is szívesen fogadunk. Kötelező részvételi díj nincs, önkéntes hozzájárulást, támogatást elfogadunk.
A 2015-ős programról (jelenleg működik a link) itt van információ, és a képeket is meg lehet nézni itt!

20150620_161547.jpg

Szerző: Battyányi  2016.05.29. 13:44 Szólj hozzá!

REFORMÁTUS MAGYAR KERESZTYÉNEK VAGYUNK

 

gyulekezeti_nap_2016_plakat.jpg

Jelentkezési lap >>>
Gyülekezeti napunkat Tahitótfaluban rendezzük meg a Sion Hegye Református Konferenciaközpontban, mert ott több hely és lehetőség van arra, hogy a közösség együtt lehessen a többféle program során. Szeretettel hívjuk a gyülekezet apraját és nagyját, a családosokat és az egyedül élőket egyaránt! Különösen is számítunk hittanosainkra és családjaikra!


A program 9.00 órától sok közös énekléssel, áhítattal és gyermekfoglalkozással kezdődik, majd bizonyságtétellel, rövid bevezető előadással és csoportos beszélgetéssel folytatódik ebédig. A gyermekek az éneklésük és bibliai történet feldolgozásuk után saját foglalkozásukkal folyatják a programot. A közös ebédet követően népi játékok (pl. kézi hajtású körhinta) várják a kisebbeket.

fakorhinta.JPG

A nagyobbak vidám és komoly vetélkedőn, sportversenyen vehetnek részt. Mivel június 4-i a nemzeti összetartozás napja, egy térképen tervezzük megjelölni, hogy honnan jöttünk, hol vannak a gyökereinek. Terveink között szerepel még egy rövid történeti előadás lehetősége is az érdeklődőknek, további közös éneklések és egy kis táncház is. 17.00 óra körül indulnánk vissza.
A nap központi témája az identitás, arra fogunk válaszokat keresni, kik vagyunk, honnan jöttünk, s hová tartunk. Még a gyermekek története is beillik majd e sorba.

Technikai kérdések


Részvételi díj
A konferencia központ használati díja az ebédet is beleértve 2000 Ft/fő. A résztvevőktől az ebédhez kérünk hozzájárulást: felnőttenként 1000 forintot, a gyermekekként 500 forintot, harmadik (és további) gyermektől semmit.  Természetesen a csecsemők és ebédet nem kérő gyermekek után nem kell fizetni. A többit (a népi játékokat is) a gyülekezet költségvetéséből fedezzük. Ehhez a harmadik kerületi önkormányzattól közösségi célra kapott támogatást is felhasználunk.
Utazás
Az utazást egyénileg próbáljuk megoldani, de ha ez nem lehetséges, akkor valamilyen közlekedési eszközt is igénybe fogunk venni. Kérem, hogy jelezzék, van-e még szabad hely az autóban, illetve, hogy kiknek van szüksége segítségre az utazáshoz!
A konferenciatelep itt található >>>


Jelentkezés, ötletek, felajánlások
Az ebéd megrendeléséhez és a programok lebonyolításához is nagyon fontos, hogy ismerjük a létszámot. Kérem, hogy akik szívesen vesznek részt ezen a nagyszerű programon mielőbb jelentkezzenek az iratmissziós asztalnál vasárnap, vagy az internetes jelentkezési lapon! 
További ötleteket, felajánlásokat is szívesen várunk és fogadunk!
Remélem, találkozunk június 4-én, a Sion hegyén, Tahiban!
Áldás, békesség!

Battyányi Géza lelkész

 

Szerző: Battyányi  2016.05.29. 13:37 Szólj hozzá!

Címkék: csillaghegy gyülekezeti nap Csillaghegy

Evangelizációs sorozat a Lukács evangéliuma 10,25-37 alapján.

  1.       Magabiztos arc (Luk. 10,30)
  2.       Közömbös arc Luk. (10,31-32)
  3.       Felszabadult arc Luk. (10,33-35)

 

3. Felszabadult arc (Luk. 10,33-35.)

Kedves Testvéreim!

Olyan arcokat mutatott fel a Szentlélek Isten az előző estéken, melyekben magunkra ismerve felkiálthattunk: „Ím nagy Isten, most Előtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol a földi határon.”(345. dics.) Megrázó, veszedelmes helyzetben van az ember Isten nélkül. Élet-halál kérdését mutatta fel az Úr. Igen, ebben a fényben jól láthattuk, hogy merre visz a széles út, és milyen óriási nagy baj éri azt az embert, aki azon jár lefele haladva. Mindegy, hogy valaki erős, magabiztos, aztán majdnem agyonverik, és félholtan elhagyják. Vagy csak közömbös, önző, magával törődő ember, és szívtelenül, helyesebben új szív nélkül siet el mások mellett. Nagyon mélyen lenni, vagy a felszín körül Jézus Krisztusnak hátat fordítva rossz irányba menni, teljesen egyet jelent Isten előtt. Mindkét állapot a halálba, a kárhozatba visz

Az 1960-as években Ordas községben szolgáltam. A Duna partján fekszik ez a kis falu, Bács megyében. A tizenkét évi ottlétünk alatt több vízbefulladtat is kifogtak a halászok. Volt, amikor megtalálták a hatóságok a hozzátartozókat. Olyankor elvitték az elhunytat. Ha nem sikerült felkutatni senkit, akkor nekem kellett elvégezni a temetési szolgálatot. Tragikus sorsok. Általában nem lehetett megállapítani, hogy miért történt a haláleset. A lényeg: A nagy, mély víz kioltotta az életeket. Az ordasi kisbíró, 40 év körüli ember, egyszer, egy esős éjszaka után, reggel, ki akart menni kapálni a falu határába, a földjére. Útközben rosszul lett, elájult, és arccal beleesett egy 10 centiméternyi pocsolyába. Később valaki rátalált. Halott volt. Megfulladt. Megdöbbenéssel vette tudomásul mindenki ezt a szerencsétlenséget. Azért mondtam el testvérek ezt a máig is emlékezetembe vésődött tragédiát, mert nem csak a mély vízbe, hanem a kanálnyi vízbe is meg lehet fulladni. A legbűnösebb, a legtávolabb lévő, a legagyonvertebb ember, meg az Isten közelében toporgó, jól szituált, kegyeskedő ember, egyaránt megmentésre szorul, és ha ezt nem fogadja el, elpusztul! Bele hal a bűnbe, mert aBűn zsoldja a halál!” (Róma 6,23.)

Ma este a harmadik arcot mutatja fel a Szentlélek Isten, a felszabadult arcot. Teljes pompájában ragyogtatja fel előttünk azt a kegyelmet, csodát, amit megtapasztalhat, átélhet minden bajbajutott, aki segítségért kiált. A mi történetünk olyan embert állít elénk most, „aki úton volt”. Az én hitem azt mondatja velem, hogy itt más volt az útirány. A mondat pontosan így hangzik: „Egy samaritánus pedig, aki úton volt, amikor odaérkezett hozzá, és meglátta, megszánta!” Az ő magaviselete örvendetes meglepetés. Az óriási nagy különbség itt az, -  az előzőkhöz képest, - hogy nemcsak látta a beteget, hanem megszánta. A Károli fordítású Bibliában így olvassuk ezt: Könyörületességre indult. A szívéből fakadó, de felülről kapott szeretet mozdította ezt az embert könyörületre.

Egészen biztos, hogy céltudatosan beszélt Jézus a kérdező írástudónak a felebaráti szeretetről, amikor a samaritánust említette, mint megmentőt. A szerencsétlenül járt ember ugyanis zsidó volt. A zsidók és samaritánusok között pedig évszázadokra visszanyúló ellentét feszült. A zsidók lenézték a samáriaiakat, mint gyülevész, alacsonyabb rendű népet. Azok viszont gyűlölték emezeket, ahogyan a kisebb és elnyomottabb nép utálni szokta a hatalmasabbat. A mi felszabadult arcú emberünk sokkal inkább tehette volna azt, amit a pap és lévita. Miután meglátta, vehette volna a nyúlcipőket, és még be is magyarázhatta volna magának, hogy ez egy zsidó, semmi köze hozzá. De nem ezt cselekedte!

Elgondolkozhatunk azon is testvéreim, hogy ez a samaritánus, aki úton volt, mintha csak úgy céltalanul ment volna. Belemélyedhetünk abba a meglátásba, mintha sokszor Isten útja, vagy cselekedete is ilyen céltalan és értelmetlen lenne ebben a világban, vagy a mi egyéni életünkben. Az ember sokszor felteszi a kérdést, mi célja van ennek, vagy annak, miért van ez, vagy amaz? Mégis megrendítő az az összhang, ami Urunk munkájában, tetteiben van. Egy bizonyos idő után, - talán hónapok, vagy évek telnek el közben,  -  egyszer csak felismeri a lélek, milyen jól illenek össze a fogaskerekek Isten tervében. Amit mi rossznak, feleslegesnek, hiábavalónak, lehetetlennek képzeltünk el, azt a mi mennyei Gazdánk csodálatosan összerakta, és számunkra a legjobbat, az igazán szükségeset valósította meg.

Igen, nagy ajándéka Isten kegyelmének, hogy léteznek ilyen felszabadult emberek ma is, mint amilyen volt ez a samaritánus. Akik már átélték a csodát. Akiket a mélyből kiszabadított az Úr. Ahogy Jézus Krisztus mondja: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!” (Ján. 8,36.) Nem köti már gúzsba többé az ördög a megtért szív engedelmességre átadott életét. Sokkal inkább azt kérdezi ez a dobogó, hús szív szüntelen: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Az Ige, mindennapi kenyérré lesz, erős táplálékká, amely képessé teszi a felszabadult életet arra is, hogy segítsen a másikon. Itt már nem is ő cselekszik, hanem a benne lakozó Krisztus. Ahogy Pál apostol ezt le is írja: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem!” (Gal. 2,20.) Vagy így: „Mindenre van erőm abban, (a Krisztusban), aki megerősít engem!” (Fil. 4,13.)  Szabad, nem tovább menni, elsietni, elfutni, szabad nem közömbösnek maradni, hanem minden előítéletet félre téve lehajolni, és segíteni.

Hogyan segített ez a samáriai? „Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt saját barmára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked!” Gyógyító erő volt a borban, amit emberünk ennek a félholtnak a sebeire öntött. Visszatért belé az élet. Az olaj hűsítette testének égő sajogását. Talán ki tudta mondani a feleszmélt beteg: Megmentett ember vagyok, és ezt egy idegennek köszönhetem. De még ennél is többet kapott. Nemcsak életmentés történt, nem csak elsősegélynyújtás, hanem tökéletes gondoskodás. Hogy teljesen egészséges legyen. A beteget ölbe véve feltette szamarára. Maga gyalog ment, és vigyázott, hogy a másik le ne essék a barom hátáról. Így mentek a vendégfogadós házába. A samaritánusnak, ennek a felszabadult arcú embernek volt szeme, volt szíve, volt, ideje, és még volt pénze is, az igazi felebaráti tett gyakorlására.

Gondolhatunk egy másik, megható történetre is, amikor egy szerencsétlen béna embert akart négy másik ismerőse Jézushoz vinni, hogy meggyógyítsa őt. Hitték, hogy az Úrnak van hatalma és ereje minden nyomorúság megszüntetésére. Oda vitték a bénát ágyastól, ahol tanított a Mester. De olyan sokan voltak a hallgatok, lehetetlenség volt bejutni a házba. Hiábavaló volt minden kérés, hogy engedjék be őket, mert beteget hoztak Jézushoz. Nem mozdult senki. Akkor a hit leleményességével, vállalva a kockázatot, megbontották a ház fedelét, és kötélen engedték le betegüket az Áldott Orvos elé. Tudták, hitték, hogy nem fognak megszégyenülni. Mindent egy lapra tettek fel. Jézus szeretetében, irgalmában, hatalmában hittek és bíztak. És az Úr ezeknek az embereknek HITÉT LÁTVA gyógyította meg a béna lelkét és testét, az egész embert tetőtől talpig, mindenestől. Jézus Krisztus kiemeli ezeknek az embereknek a cselekedetét. Volt bennük odaszánás, bátorság, idő, segíteni akarás, könyörület. Ilyen felszabadult arcokat, ilyen hit és lélek-gyümölcsöket szeretne látni ma is a mi Megváltónk, amihez természetesen hit, bizalom, és szeretet szükséges.

Az igazi szeretet nem állít fel határokat. Nem azt mondja: Egy bizonyos ideig elmegyek, de tovább nem. Ezt mutatja fel Jézus az irgalmas samaritánusról szóló példázatban. Milyen jó, hogy nemcsak magabiztos, és közömbös arcú embereket lehet látni, olyanokkal találkozni, ilyenek között élni. Vannak felszabadult, boldog arcok, akik, ha botladozva is, kereszteket cipelve is, de Isten kiválasztott és elhívott gyermekeiként, Isten dicsőségét szolgálva élik az életüket. Azt mondja az Ige: „Akik pedig befogadták (tudniillik Jézust), azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében!” (Ján. 1,12.) És ezek az Isten gyermekei remélem testvérem, hogy te is, én is teremhetjük Urunk segítségével a gyümölcsöt. Lehetünk irgalmasok, mert mi is irgalmasságot nyertünk.

Három arcot láttatott meg a Szentlélek ezeken az esti alkalmakon. Ha mind a három arc ismerős volt, ha magunkat láttuk is a tükörben, nem baj. Sőt, az a jó! Csak nagyon komolyan tudomásul kell venni azt, hogy segítségre van szükség.  A segítség pedig közeledik. Jön, már itt van, már hallani a kopogtatását. „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz!” (Jel, 3,20.) Mert valójában, amikor Jézus elmondta ezt a példabeszédet az írástudó embernek, saját magáról beszélt. Ő jött erre a veszélyekkel teli, Jeruzsálemet Jerikóval összekötő útra, hogy mindenkit, aki rossz irányba halad és bajban van, megmentsen. Ezt mondja a Biblia nagyon tisztán, világosan: „Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor!” (Jer.32,39.) Igen, a mi irgalmas samaritánusunk nem más, mint a mi Megváltó Jézus Krisztusunk. Aki minden bűnből, bajból, betegségből megszabadított. És kész arra, hogy akik még a Jerikóba tartó veszélyes úton járnak, azokat is megmentse. Ez a drága evangélium. Ez az igazi örömhír!

És most térjünk vissza az Úr Jézus és az írástudó beszélgetésére. Jó feleleteket hallott Jézus ettől az embertől. Mindent tudott valójában, csak egyet nem tudott, azt, hogy KI AZ ÉN FELEBARÁTOM? A példabeszédből világossá vált előtte ez is. Jézus pedig nagyon gyakorlatiasan, határozottan ezt mondta neki: „Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj!”

És kedves testvéreim, ez a mindenkori megoldás. Azt mondja az Úr Jézus Krisztus, hogy amint Őt küldte az Atya ebbe a világba, úgy küldte Ő is az Ő tanítványait. Azt jelenti ez, hogy amiként Ő irgalmas samaritánusként szertejárt, és magára vette mások terhét, hordozta a mi nyomorúságunkat, ugyanúgy, ugyanazon indulattal kell szertejárnia az Ő megváltottjainak is a jelenvaló világban. Közületek testvéreim, aki azt akarja, azt szeretné, hogy a: ”Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután” (Mt. 25,21.) elismerése és dicsérete fogadja őt a mennyei dicsőség kapujában, az adja át szívét Jézusnak! És ajánlja oda valóságosan egész életét az Isten iránti engedelmességre,  -  Akinek mindent köszönhet  -  ugyanakkor  az emberek felé való szolgálatra.

Az irgalmasság gyakorlása a világban tapasztalható mérhetetlen szenvedés, fájdalom, nyomorúság enyhítése. Az irgalmas ember sebeket kötöz egy sebeket ejtő, könyörtelen világban. Jézus Krisztus egész földi élete erre mutatott példát. De csak azok lehetnek irgalmasok, akik kegyelmet nyertek. És azt a csodát is átélhetik, hogy másoktól kapnak irgalmat, amikor ők szorulnak arra.

Hadd mondjak még egy szép bibliai példát erről a minden értelmet felülhaladó kegyelemről és irgalomról. „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad. De ha meghal, sokszoros termést hoz!” (Ján. 12,24.) Ezzel a képpel Jézus a saját sorsát szemléltette. Vállalta az emberré-lételt, a jerikói útra való jövetelt, vállalta a földbevetést, az elhalást, vagy helyesebben, a meghalást. Mindazért, hogy élet, életek szülessenek. Hogy legyen bő termés, gyümölcs. Harminc, hatvan és százannyi. Ebbe a szeretetkapcsolatba vonja be az Úr a hívőket. A választottakat. Az átadott életűeket. Remélem, hogy téged is,és engem is, kedves testvérem! Valóban kész vagy-e átadni Isten rendelkezésére nemcsak sok mindent, hanem mindent?! Aki alárendeli magát Krisztus uralmának, az a testvér  -  bárki legyen is az  -  a Lélek gyümölcsinek termésével mindig felülmúlja önmagát, és az Úr sokkal gazdagabbá teszi.

A kegyelem így függ össze az irgalommal. A kegyelem az Isten és ember közötti viszony helyreállítása. Mint ami akkor történt példázatunkban, amikor a samaritánus színre lépett. „Mert megjelent az Isten kegyelme minden embernek!”, mondja az Ige. Az irgalom gyakorlása pedig az ember és ember közötti viszony szeretetben való elrendezője. Gondoljuk csak el testvérek, hogy milyen óriási szükség lenne erre az irgalomra testvér és testvér között, egyház és egyház között, népek és népek között. Ha gyakorolná ezt a világ akármilyen apró szinten, más lenne az élet. De a kegyelem, a kegyelem Urának elfogadása nélkül ez nem megy. Ezért halljuk ezt a bíztatást, bátorítást is: „Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid. 4,7.) Ő ezt munkálja, felajánlja, de erőszakkal senkire nem erőlteti. A döntés és a felelősség a miénk. A tied testvérem! A kegyelem alatt élő embert pedig bevonja az Úr az irgalom gyakorlásába. És ez az irgalmas cselekedet, életforma mindig visszamutat és rámutat a megnyert kegyelemre.

Minden ember nyomorúságán nem tudunk segíteni. De akit Isten elénk hoz, azért már felelősek vagyunk. Vajon van-e erre látásunk, és a meglátáson túl szerető szívűnk, kinyújtott kezünk, és időnk a bajbajutott megsegítésére? Sokan erre talán azt mondják bizonytalanul, félénken, és nagy szerénységgel: Alkalmatlan vagyok én. Nincs már erőm, elfáradtam. A családomban kell helyt állnom, az is nagy teher. Én ilyen szolgálathoz nem értek. Sok valós, és elképzelt kifogást felhozhat mentségül akárki. Szeretett testvéreim! Valóban különbözőek vagyunk mindnyájan, és különböző ajándékokat kaptunk Urunktól. De nézzük meg kívülről ezt a mi szép csillahegyi református templomunkat. Ahány terméskő, az annyiféle. A mester, úgy illesztette ezeket a köveket egymásra, kicsit, közepeset, nagyot össze-vissza,  -  közben minden bizonnyal faragott is rajtuk,  -  hogy olyan templom formálódjék ki, mint amilyenben mi is gyönyörködhetünk. Minden kő a helyére került. Ha figyelünk, Isten minket is a helyünkre tesz! Csendüljön vissza szívünkben válaszként kedves testvéreim a szent, és csodálatos odaszánás, és mondjuk együtt élő hittel, ugyanakkor mégis külön-külön, mindenki magában, személyesen: „Itt vagyok én, küldj el engem!” (Ésa 6,8.)  Ámen.   

Deák Zoltán ny. református lelkipásztor

Elhangzott 2014. június 5-én a Budapest-Csillaghegyi református templomban

         

Szerző: Battyányi  2014.06.23. 23:16 Szólj hozzá!

Evangelizációs sorozat a Lukács evangéliuma 10,25-37 alapján.

  1.       Magabiztos arc (Luk. 10,30)
  2.       Közömbös arc Luk. (10,31-32)
  3.       Felszabadult arc Luk. (10,33-35)

 

2. Közömbös arc (Luk. 10,31-32.)

Kedves Testvérek!

            Tegnap este Isten Szentlelke megvilágított, és elénk állított egy magabiztos arcot, olyan valakit, akit később kifosztottak a rablók, és félholtra verve magára hagyták. Olyan úton járt, amelyik Jeruzsálemből Jerikó felé, lefelé vitte őt. Isten közelségéből ment a romlás városa felé. Makacsságának, magabiztosságának, önfejűségének köszönhette, hogy majdnem halálos sorsra jutott. Nem törődött senkivel, semmivel, mert azt gondolta, őt nem lehet legyőzni. Mindenre felkészült, nem érheti semmi meglepetés. Túlságosan bízott önmagában. De nagyot tévedett. Az ellenség mégis erősebb volt nála. Vérbe fagyva, félig holtan ott feküdt valahol az árok mélyén, kifosztva, tehetetlenül.

Isten Szentlelke azt is megláttatta velünk, hogy nem csupán egy régi izgalmas és megható horror történetrészt hallottunk, hanem ez a bizonyos „egy ember” mi vagyunk,  te és én kedves testvérem, akik most ebben a templomban vagyunk, és figyelünk az Igére. Mert a mi életünk is hajlamos a lefele menésre. Így van ez az első bűneset óta. Óriási nagy a csábítás. Az ellenség, az ördög jó praktikákat használ, hogy mi arra menjünk, amerre ő akarja. Ennek az útnak a vége pedig a kifosztás, megsemmisítés, halál. Ha nem jön segítség, nincs mentség! De azt is meghallhattuk, hogy igenis, van segítség! Mégpedig, egyedül Jézus Krisztus a segítség, Aki életre tud menteni.

Kedves Testvérek!

Mielőtt rávilágítana Isten Lelke a második arcra, a közömbös arcra, figyeljünk egy kicsit arra is, hogy Jézus Krisztus kinek, és milyen környezetben beszélt erről az „irgalmas samaritánusi” példázatról. Ezt olvastam fel: „Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Őt, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Egy bennfentes ember jött a Rabbihoz, aki mindennel tisztában volt. Tudta a parancsolatokat, ismert minden egyes törvényt. Arra volt kíváncsi, vajon milyen magyarázatot fog adni Jézus, az ő nagy, fogós teológiai kérdésére. Azt remélte, talán jól sarokba tudja majd szorítani, és ezzel megszégyeníti Jézust. Azt a Valakit, Akit annyian követnek, és Aki mindenben felülírja az írástudók, farizeusok tanítását.

De nemcsak az örök élet elnyerésének lehetőségéről kérdezett, hanem   -  miután világos es tiszta választ kapott  -  feltette azt a kérdést is, hogy: „De ki a felebarátom?” Mintha nem tudta volna. Megjátszotta magát az előtt a Jézus előtt, Aki a szívek és vesék vizsgálója, Aki előtt nincs, és nem lehet semmi rejtett dolog. Ennek ellenére a Szabadító Krisztus ezt a papi embert nem leplezte le. Nem fordított neki hátat. Nem mondta: Én átlátok rajtad, tudom, hogy milyen gonosz szándékkal tetted fel a kérdéseidet, tudom, hogy mi van belül benned. Ennek az álarcos, Jézus Krisztus iránt és az emberek iránt közömbös embernek elmondta az irgalmas samaritánusról szóló példabeszédet. Beszélt neki a háromféle embertípusról, hogy szálljon magába, okuljon, tanuljon belőle, és azzal zárta az Úr a beszélgetést: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Ennek a törvénytudónak az ábrázata is valamilyen szinten hasonlatos ahhoz az archoz, melyről ma este szól hozzánk Isten Igéje. Ő is közel van mindahhoz a jóhoz, széphez, igazhoz, amit, ha hittel, bűnbánó lélekkel, alázattal elfogadna, más lenne, másmilyen lehetne az élete. Az ISTENKÖZELSÉG azonban nem jelent számára semmit. Jézust, mint Urat, Messiást, nem fogadta el. Legalább is, ez az Igéből nem derül ki. Az Isten közelében élni, de nem Benne lenni, nagy veszélyeket hordoz.

És most lássuk meg ezt a másik arcot, a közömbös arcot. Két személyben hozza ezt elénk Isten Igéje. Egy pap, és egy lévita személyében. Nemtörődöm ez az arc. Előttük fekszik valaki, egy vérbefagyott ember, akin nem segítenek. Az ilyen közömbösségre szoktuk mi is mondani, hogy szívtelen. Kő szíve van. A szerencsétlen, bedagadt arcú ember, amennyire láthatott vérző szemével, úgy pislogott ki az árok mélyéről, és talán valami halvány remény éledezni kezdett benne, amikor lépéseket hallott. Talán mégis jön a segítség! – gondolhatta, sóhajthatta. De a léptek, ha közeledtek is, nem lassultak, hanem szaporodtak, és hamarosan ismét teljesen elhalkultak. Micsoda gyalázat! Még ma is háborog a lelkünk, és akár hányszor olvassuk, vagy halljuk ezt a tanulságos történetet, példabeszédet, keményen, és súlyosan elítéljük mindkét egyházi ember magatartását. Hogyan lehet ennyire semmibe venni egy bajbajutott életét?  -  tesszük fel a kérdést. Miért nem állt meg sem a pap, sem a lévita? Hogy mondja a Biblia?: „Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton!” -  majd később ezt olvassuk: „Amikor egy lévita is ahhoz a helyhez ért…”

Itt van az Igében erre a felelet. Az itt elsősorban a nagy tragédia, hogy ezeknek az egyházi embereknek is, lefelé megy az útjuk. Jeruzsálemből, az Isten közeléből mennek el. Talán még nagyobb jelentősége van itt ennek a kijelentésnek. Egy pap ment lefelé… Azt várná mindenki,ez lenne a természetes, hogy megálljon, és segítsen. Hasonlóképpen a lévitától is ezt képzelné el mindenki. Ez lenne a feladatuk, küldetésük, és ők mégis mindketten elsietnek. Nem érünk rá!  -  minden bizonnyal mondták magukban.

Kemény üzenet ez, de ki kell mondani, hogy az egyházhoz való kötődöttség, legyen az papság, lévitaság, írástudói képesítés, vagy mai viszonylatunkban püspökség, esperesség, lelkészség, presbiterség, sem semmilyen tisztség, vagy a szertartásokban való részvétel, önmagában nem állíthat meg senkit, aki nem jó irányba közlekedik. Az álarcot, a kegyeskedő létformát fel lehet venni, de a szív éppen olyan kemény és közömbös marad, mint látjuk a bibliai példabeszédben. Nem véletlenül írja ilyen pontosan ezt az Ige. A lefele menő ember nem akar segíteni a másikon.

A kemény élet ilyen testvéreim. Az ördög praktikája ez. Mindenki csak magával van igazán elfoglalva. Csak az a fontos, hogy nekem minden jó legyen. Ne legyen szükségem, de ha van is, majd magam megoldom. Hogy mi van a másikkal, másokkal, az már nem érdekes. Mennyire elszörnyülködünk, amikor a rádióban halljuk, vagy a televízióban látjuk azokat a megrázó eseteket, amelyek megtörténnek nap, mint nap. Gyerekeket rabolnak ki fényes nappal, meg is verik őket, és akik látják, nem segítenek, nem lépnek közbe. Még nekem is bajom lesz belőle,  -  gondolják nagyon sokan, és elsietnek. Kicsiben is, nagyban is ez az igazi VALÓ VILÁG, nem pedig az, amit a televízióban bohóckodnak.

Így tett a pap, és lévita is. Mert az biztos, hogy látták. „Amikor látták, elmentek mellette”, ezt olvassuk az Igében. El tudom képzelni azt is testvéreim, hogy ez a vérbe-fagyba vergődő ember így nyöszörgött fájdalmasan: Vizet, vizet! – mert mindig ez az első és legnagyobbszükséglete egy hosszabb idő óta sebesülten fekvő embernek. De a közömbös arc, nem reagált erre. Elment mellette! Csak nem vagyok bolond, hogy kockáztassam az életem? Hátha közben visszajönnek a rablók, és engem is kifosztanának. Mi haszna lenne belőle ennek a szerencsétlennek, ha mellé fektetnének engem is. Elhúzni a csíkot minél gyorsabban, nem belekeveredni ebbe a veszélyes dologba. Ez a biztos, ez a biztonság, abból nem lesz, és nem lehet újabb tragédia!

Mit is mondott az Úr Jézus? „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, bizony mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” (Mt. 10,42.) A közömbösség, önzés nem olyan bűn sokak szerint, nem olyan kirívó, elvetendő, mint a rablás, gyilkosság, Isten-káromlás, és lehetne sorolni sokáig a nagy és fertelmes bűnöket. Az egoizmus, az önzés csak „bocsánatos botlás”, vagy még az sem, ami felett az Úr Isten is szemet huny. Így is mondhatnánk, hogy vallásos bűnöcske, amivel valójában nem kell foglalkozni. Ilyen a természete, és azzal el van intézve.  -  vélekednek erről nagyon sokan. Igen nagy tévedésben van az az ember, aki ezt így gondolja. Az Úr Jézus egyik példázatában olyan sikeres emberről beszélt, aki a közömbösséget és önzést testesítette meg. Ennek az embernek nem volt hiánya semmiben. Mindene megvolt, amit csak akart. Aztán még ráadásul bő termést is adott neki Isten. Mindezt látta, tudta, hogy mi mindene van, de ebből nem akart senkinek sem adni, mindent magához ölelt. Úgy gondolta, ezután kedvére élvezheti az életet, ehet, ihat, amit csak akar, ahogy neki tetszik. Nem törődött semmivel, és senkivel. És ennek az önző, mások iránt közömbös embernek azt mondta az Isten: „Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag”(Luk. 12,20-21.) Az önző, mások iránt közömbös arc, élet, erre a sorsra jut! Ahogy ő nem segít, úgy a másik is el fog menni mellette, és a vége: HALÁL!

A másik dolog, amit meg kell jegyeznünk a közömbös arcú emberről az, hogy nem is tudna segíteni. Még akkor sem, ha ez a foglalkozása. Ha pap, vagy lévita, vagy akármilyen egyházi munkában jártas. Pedig ezekben a berkekben a szeretetről nagyon sokat beszélnek. De lepereg róla. A máz sok mindent eltakar. Pedig, ahogy az Igében olvassuk: „Mert a teremtett világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését”! (Róma 8,19.) Van igény, lenne igény arra, hogy az Úr akarata szerint járó ember lehajoljon a beteghez, és ne menjen el mellette érzéketlenül. De ki kell mondani, hogy aki ugyanazon az úton megy lefelé Jerikóba, az ugyanolyan megkötözött, szánalomra méltó ember, mint az, aki az árokban fekszik. Az a különbség kettőjük között: Az egyik tudja, óriási baj van, meghalok, elveszek. A másik viszont ezt még nem tudja, vagy ami még ennél is sokkal rosszabb, semmiképpen sem akarja tudomásul venni.

Kedves Testvéreim! Lehetnek valakinek nagyon tiszta tanbeli ismeretei, lehet, hogy nagyon világosan ismeri a váltság útját, lehet, hogy sokszor elolvasta már a Bibliát, de amikor oda kerülne a sor, hogy most pedig segíteni kellene, akkor nincs erő, nincs akarati szándék, nincs semmi. Sokáig lehetne sorolni azt, hogy mennyi csalódást okozott már a közömbös és tehetetlen arc a segítségért kiáltó embereknek. Mennyi jogos vád érte az egyházat, a mi egyházunkat is a legrangosabb vezetőitől kezdve a legegyszerűbb hívekig, azért, mert nem Isten akarata szerint végezték feladatukat és küldetésüket. Nagyon sokszor hallottam magam is: Az a szomszéd, rokon, ismerős, akárki, mindig a templomot bújja, de ha segíteni kellene, akkor mindig más dolga akad. Soha sem ér rá! Nem is kérek én ebből, az ilyen fajta életből, keresztyénségből. Nagyon szomorú, de a Jeruzsálemből Jerikó irányába járó ember képtelen a segítségnyújtásra.

Amióta nyugdíjas vagyok, havonta egyszer a Pomázi Kékkereszt csoportban szolgálok igehirdetéssel. A kékkeresztesek azok, akiket Isten az italtól megszabadított. Ott olvasta fel az egyik testvér a következő történetet: „Angliában az iszákosokat, akiket részegségen kapnak, súlyosan megbüntetik. Volt egy fiatalember, egy előkelő családnak a gyermeke, aki annyira rabjává lett az alkoholnak, hogy ismételten újra, meg újra részegség miatt a rendőrség kezébe került. Egyszer odakerült újra a tárgyaló asztal elé, és valaki, aki a kék kereszt egyesületnek a tagja volt, azt mondta: Itt van ez a nyilatkozat, és írja alá azt a fogadalmat, hogy soha többé nem iszik. Akkor a fiatalember csüggedten, elkeseredetten legyintett, és így válaszolt: Ó, én már aláírtam, nem is tudom hányszor, de nem segít. Ott állt a fiatalember mellett az édesanya, aki látva fiának romlását, végső kétségbeesésében megragadta a tollat és belevágta a karjába. Megtelt a toll az édesanyja vérével, átnyújtotta neki és azt mondta: Fiam írd alá az én véremmel ezt a fogadalmat. A fiú még egy próbát tett, és aláírta. Néhány nap múlva azonban ismét részegen találták.”

Kedves Testvérek! Minden bizonnyal sokan szembetaláltátok már magatokat olyan helyzettel, amikor minden jó szándék, jó akarat, és igyekezet ellenére sem tudtatok segíteni a rászorulónak. Gondolhatunk idős, beteg szülőkre. A valamikor tetterős, gyorsmozgású, tevékeny édesanya, édesapa egyszer csak megbetegedett. Ahogy múlt az idő, teltek a hetek, hónapok, úgy töpörödött a test, sorvadt minden porcikája a szeretett betegnek. Látta ezt a gyermek, unoka, és nem tudott segíteni. Nem csak az orvosság nem gyógyított már, hanem a mindent vállaló hozzátartozó is átélte azt a tehetetlenséget, hogy nem lehet segíteni, minden hiábavaló.

Kedves Testvérek!

Az Isten Szentlelkének csodálatos fénye, ma este leleplezte a közömbös arcot. Az Úr szava szól, és határozottan mondja: Állj meg, ne menj lefelé az úton, mert a veszedelembe visz! De ha már te nem tudsz megállni, mert annyira lejtős az út, akkor kiálts, akkor könyörögj. Van egy kedves evangéliumi ének, amely úgy érzem, ideillik. A sodródó, bajban, bűnben élő ember kiáltása ez. „Ki vagyok én, ki vagyok én, kinek lát engem az Isten? Sok bűnömért, vétkeimért, elítél engem az Isten? Utolsó, veszendő bűnös vagyok, csontomban kárhozat tüze sajog. Ha nem jön segítség! Elpusztulok!” Isten igazmondó tükre ezt a képet mutatta fel: Lelki értelemben ott fekszik a közömbös arcú ember is a magabiztos, de félig agyonvert szerencsétlen mellett. Jön-e segítség? Van-e szabadulás?

És az Úr jön! Ez az Ige is erősít, reménységet ad, melyet Ezékiel próféta szájába adott Isten. De természetesen szól nekünk is. Így hangzik: „Életemre mondom, így szól az én Uram, az Úr: Nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” (Ezék. 33,11.) Rajtad sem segíthet senki más, csak egyedül Jézus. Őbenne van a megtartatás, és az élet. Egyedül Ő az, aki bekötözheti a szíved vérző sebét, vagy a közömbös kőszív helyett hús szívet ad. Ő az, akinél van a szabadulás, szabadítás, mert Ő a Szabadító Úr! Ámen.

Deák Zoltán ny. református lelkipásztor

Elhangzott 2014. június 4-én a Budapest-Csillaghegyi református templomban

Szerző: Battyányi  2014.06.23. 23:11 Szólj hozzá!

Címkék: református 2014 evangélizáció Csillaghegy Deák Zoltán

Evangelizációs sorozat a Lukács evangéliuma 10,25-37 alapján.

  1.       Magabiztos arc (Luk. 10,30)
  2.       Közömbös arc Luk. (10,31-32)
  3.       Felszabadult arc Luk. (10,33-35)

 

       Magabiztos arc (Luk. 10,30.)

Kedves Testvérek!

Egy olyan jézusi példabeszédet választottam ezekre az előttünk álló estékre, amelyet közületek is nagyon sokan ismernek. A Biblia kijelentésében mégis az a csodálatos, hogy a jól ismert történeten keresztül is tud mindig újat mondani Isten. Az Ő Szentlelke megeleveníti az Igét, adja a fényt, és máris olyan üzenetet kap, vagy kaphat az ember, te és én, testvérem, amely azelőtt talán soha fel sem tűnt. Amely megfogja a szívet. Amely gondolkodóba ejt. Vagy, amely odakényszerít Jézus Krisztus golgotai keresztje elé, hogy ott megtörténjék az őszinte vallomás. Így figyeljünk Testvérek Urunk üzenetére, melynek címét ugyan én fogalmaztam meg így: „Három arc, a Szentlélek fényében”, de hiszem, hogy a mi kegyelmes Megváltónk szól mindnyájunkhoz Lelke által, és így lehet, vagy így lesz áldássá minden egyes mondat a Reá figyelő számára.

Az első arc, egy magabiztos ember arca, aki halálos veszedelembe került. Ma este vele ismerkedjünk meg. Ezt mondja az Ige, úgy kezdődik a példázat: Egy ember… Azt mindnyájan tudjuk, hogy az „egy”, határozatlan névelő. Azt jelenti ez, hogy lehet ez az ember akárki. Nincs meghatározva, hogy kicsoda, nincs nevesítve. Lehetsz akár te is testvér, és most vedd nagyon komolyan, hogy rólad beszél ez a példázat. Te vagy az az egy ember. Nem vitatja Isten Szentlelke, hogy a világ szemében majdnem tökéletes ember vagy. Hogy a munkahelyeden becsületesen és tisztességesen dolgozol. Hogy hűséges férj, vagy feleség vagy. Nem vitatja, hogy gondoskodó szeretettel veszed körül családod tagjait, vagy szófogadó gyermeke vagy szüleidnek, ha még azok élnek. Mindez igaz lehet emberi mércével mérve, de azt mondja Isten Igéje, hogy „mindnyájan vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsősége nélkül, és egyetemben haszontalanokká lettek!” Ez az egy ember olyan, aki Isten büntetése alatt van, úgy él, ugyanakkor Isten dicsősége nélkül járja a világot.Megdöbbentő, de ez az igazság.

Az „egy” szó azonban, nemcsak határozatlan névelő, hanem számnév is. Ez pedig azt jelenti, hogy egy emberről van szó. Nem kettő, három, sok, hanem csak, és kizárólagosan egy! És itt megint csak mondhatjuk, hogy te vagy ez az egy, kedves testvérem, vagy ugyanúgy én, de EGY személy, akiről az Ige beszél. Nem a szomszéd, nem a munkatárs, nem az iskolatárs, és nem senki más. Egyedül kell vállalni minden felelősséget minden tettért. Nem lehet egyetemlegesen kezelni az élethelyzetet, sem semmiféle bűnt. A kollektív bűnösséget mostanában ugyan sokat és sok helyzetben hangoztatják, ami fellazítja a bűn súlyosságát. Mert így egyszerűbbnek látszik a megoldás, a felelősség terhe. A sok bába között pedig elvész a gyermek. Minden bizonnyal sokan jártak azon a forgalmas úton, de Jézus csak egy emberről beszélt,  -  legalábbis a példázat elején.

Mindezek után ezzel a magunkba nézéssel, és belső önvizsgálattal figyeljük, hogyan szól az Úr Jézus, mit olvastam a Bibliából. „Egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba”! Ment lefelé.Tudjátok testvérek, hogy a lefelé menni cselekvésben benne van az önkéntesség? Én állok fel, én indulok el, én megyek arra, amerre akarok, amerre az utam visz. Erre talán soha nem is gondolunk, de igen, mozdulatainkban, cselekvéseinkben van önkéntesség. Még a rossz lépések, a botlások, a bűnök elkövetésében is. De azután eljön az az idő, egy bizonyos pont után, amikortól kezdve már nem ura az ember önmagának. Amikor már a lefelé menő úton nem lehet megállni. Amikor már a bűn sodorja az embert lefelé. Gondolhatunk a kis hógolyóra, ami a hegy csúcsáról elindul, és gurul, gurul lefelé, és mire lakott területre ér, hatalmas lavinaként söpri el a házakat. Milyen veszedelmes helyzetet idéz, vagy idézhet elő ez a lefele menés, vagy süllyedés. Ez az ember életére nézve, reád és reám is, kedves testvérem, igaz.

A tékozló fiú példázatában megdöbbentő módon látjuk ezt a mélyre, és egyre mélyebbre való süllyedést. Úgy kezdődött, hogy szakadás támadt a fiú szívében az édesapja iránt. Nem érezte jól magát az atyai házban. Önállósulni akart, meg akarta valósítani önmagát, amit ma is annyira sulykolnak bizonyos körök a mi magyar társadalmunkban is. Aztán elment otthonról ez a fiú. Hosszú utat járt be, míg a disznóvályúig ért. Egyre mélyebbre és mélyebbre. De még volt ennél is lejjebb, mert még abból a moslékból sem kapott enni, amit a disznóknak adtak. Gondolkozzunk el ezen, testvérek!

Emberünk süllyed alá, ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba. Jeruzsálem, a BÉKE városa volt. Ott lakott az Isten, a zsidó hit szerint a szövetség láda felett trónoló keruboknak a szárnyai között. Oda zarándokoltak az egész országból. Ott volt a szent templom. Isten élményt, békét kerestek e helyen az emberek. Jerikó pedig az a város volt, amelyiket Józsué megátkozott. Annak idején, amikor elfoglalta azt mondta: „Aki ezt újra felépíti, az ő elsőszülött fiának vérébe rakja fundamentumát. A város kapuját pedig másodszülött fia vérébe állítsa fel. ” (Józsué 6,26.) Később, mikor az istentelen Akháb király uralkodott Zsidóországban, egy Hiel nevű ember fel is építette a várost, de pontosan úgy, ahogy Józsué valamikor megmondta. ( I. Kir. 16,34.) Fiai életébe került az építkezés. A Teremtő és Mindenható városából, Jeruzsálemből, a dicsőségnek, a szent városnak falai közül így vezet az út a romlás városába, Jerikóba, lefelé. Ez az ember állapota az első bűnesettől fogva. Istentől elszakadni, a magam útját járni, nem törődve semmivel, azzal sem, hogy milyen következményei lehetnek ennek az útnak.

Azt is meg kell jegyezni, hogy ez a kb. 30 kilométeres út nem volt valami különleges út. Jártak rajta sokan. Élénk volt a forgalom. Még vendégfogadó is volt az úton, talán több is. Arra az útra emlékeztet ez az útirány, amelyikről az Úr Jézus beszélt más helyen. Arra az útra gondolok, amelyiknek tágas kapuja van, amelyik jó széles, amelyiken sokan járnak, és a VESZEDELEMBE VISZ! Mint ahogy ez az út is veszedelembe vitte azt az EGY EMBERT, AKI MENT LEFELÉ JERUZSÁLEMBŐL JERIKÓBA!  

Így szól mai Igénk tovább:, „És rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva, elmentek!” Minden bizonnyal nem ez volt az egyetlen rablótámadás ezen az úton. Másokat is kifoszthattak itt, amiről az Ige nem beszél. De a rablók mindig olyan helyet, olyan területet választottak, ahol az utasforgalom jó. Hiszen ebből éltek. Most is kileshették a legalkalmasabb pillanatot, amikor lecsaphattak, hogy aztán a jó, búsás zsákmánnyal eltűnhessenek. Így hagyták ott a vérbefagyott embert.  

Azért fontos ezt tudnunk a Jeruzsálemből Jerikóba lefelé menő emberrel kapcsolatban, mert ez a tény  -  hogy így járt  -  megnöveli a felelősségét. Egészen biztos, hogy kapott figyelmeztetéseket, jó tanácsokat, intéseket. Vigyázz, mert veszedelmes az út. Odaállhattak mellé azok, akik nagyon szerették, és kérték, hogy ne menjen. De ez az ember tökéletesebbnek tartotta magát másoknál. Tud ő magára vigyázni, mondhatta nekik, és magának is. Ismerem azokat a veszedelmeket, amelyek várnak rám az úton. Fel vagyok készülve. Azt is tudom, hogy rablók is garázdálkodnak, de velem ilyesmi nem történhet meg. Micsoda magabiztosság ez.

A legtöbb ember ilyen. Milliók élnek és járnak így, mint ez az ember. Talán te is testvérem. Hiába a szerető szó, hiába a figyelmeztető Ige. Felesleges Isten szava, mert az egyik fülön be, a másikon ki, és a kemény makacs szív nem engedi igazán, hogy valami megtörténjen belül. A felelősség terhével kell hordozni a következményt. Mert az az ellenség, a rablóbanda, nem lebecsülendő. Nagy hatalma van. Sokkal erősebb, mint te, vagy én.

Szeretném felhívni a te figyelmedet is testvérem, hogy Isten Igéje ezt mondja róla: Mint ordító oroszlán, szerte jár, keresve, hogy kit nyeljen el. Kit tegyen tönkre. Kit hagyjon ott az út szélén kifosztva, félholtan. Keresi azokat, akik balgatag módon a kezeibe futnak, akik minden figyelmeztetés ellenére sem maradtak a biztos helyen. Jézus Krisztus rablónak mondja ebben a példázatban az Isten és ember legnagyobb ellenségét, az Ördögöt. Nem alkalmi piti zsebtolvajnak, akik csak megkárosítják az embert. Nem is besurranónak, akik felkapkodnak valamit a lakásban, és tovább állnak. Rablóról van szó, aki mindent elvesz, teljesen kifoszt, még az életet sem kíméli.

Jegyezd meg jól azt is testvérem erről az úton ólálkodó ellenségről, hogy szereti letagadtatni magát. Mintha nem is lenne. Mintha a Bibliában írottak, mind csak mese lenne. Semmit sem kell komolyan venni. Oda jutott a világ, és azon belül magyar népünk is, hogy a lólábbal, nagy szarvakkal, és farokkal megfestett ördög képek már senkit nem ijesztenek meg. Még el sem gondolkoztatják az embereket, valóságos létezéséről. Úgy gondolom, tudott dolog az mindnyájunk előtt testvérek, hogy a hadászatban az ellenség megtévesztésének legelemibb feltétele az, ha a győzni akaró fél, úgy tünteti fel magát, hogy nagyon gyenge. Szinte nem is tekinthető ellenségnek. A másik oldalon pedig nem veszik komolyan, bíznak a maguk erősségében. Amikor aztán összecsapnak, elveszíti a magabiztos hadsereg a harcot. Így jár az ember is az ördög ellenséggel, ha nem vigyáz.

Ez a mi bibliai emberünk is BELEESETT a rablók kezébe. Bele pottyant. Mint mikor az őzike, vagy szarvas belepottyan az orvvadászok vermébe. Előzőleg ügyes, de gonosz emberek szépen behantolják a gödröt gyeppel, talán még csali ennivalót is tesznek rá, és amikor odaér a kiszemelt állat, megdöbbentő módon egyszerre csak váratlanul besüpped a talaj, és a mélybe pottyan a vad. A zsoltáros is átélte ezt a zuhanást, amikor azt írta, hogy „mély sárba estem bele”, átélte a veszedelmet.És ezt, senki emberfia nem kerülheti el, sem te, sem én, ha ezen az úton megyünk lefelé, Jeruzsálemből Jerikó irányába.

És még mindig nincs vége. Mert kifosztásról, verésről, otthagyásról is tudósít a Biblia. Úgy mentek el az agyonvert ember mellől a rablók, mint akik azt gondolták, ez a szerencsétlen már nem fog feljelentést tenni, vagy tanúskodni ellenük. Vérbe-fagyba, halottnak gondolva mentek a zsákmánnyal. Ő maga is tisztában volt azzal, hogy menthetetlen.

Kedves Testvér, ez az ördög munkája! Kifoszt. Megszegényít. Pedig eleinte mindent megígér. Milyen jó lesz. Kacsalábon forgó várakat mutat fel, csodálatos terveket rajzol az ember szeme elé. Ha pedig most magadba nézel, egy pillanat alatt visszapereg a múlt, máris rájössz, hogy mennyire nem sikerültek az álmok, mennyi szép ábránd után jött a kemény valóság. Nem lett a csillogó mézesmadzagból semmi. Ahogy a felhőt tovább viszi a szél, úgy vitték tovább a te ábrándjaidat, tépték szét reménységeidet a sötét gonosz erők. Te pedig ott maradtál tépetten, kifosztottan, üresen, semmi nélkül.

Gondoljunk jól bele ennek az embernek az állapotába, helyzetébe. Félholtra verték és otthagyták. Magára hagyták. Semmi közük hozzá többé. Elvették mindenét, amit csak tudtak. Döbbenetes. Az a kép jön elém, amikor Júdás, árulása után visszament a főpapokhoz. Megbánta, amit tett. A pénzt is visszaadta volna, csak engedjék szabadon Jézust. „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el” – mondta. Azok pedig azt felelték: „Mit törődünk vele, a te dolgod!” Júdást ebben az összetört, bűnös, halálos helyzetében magára hagyták, helyesebben eltaszították. Edd meg, amit főztél!, mondja a közmondás. De ezt mondja és teszi az ördög is, csak sokkal keményebben. Nincs benne irgalom. Ez a kegyetlen ellenség leselkedik az úton.

Van-e megmenekülés? Van-e szabadulás ebből az állapotból? Az Ige nem söpör semmilyen bűnös állapotot a szőnyeg alá. Még a bibliai emberek közül is sokan voltak hasonló helyzetben. Néhány ismerős példát hadd mondjak, végezetül. A zsoltáros így imádkozott félholt állapotában: „A mélyből kiáltok hozzád Uram! Uram, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt. 130,1-3.) Jónás próféta könyörgése is hasonló. Ezt olvassuk: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott engem. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek aljáig, örökre bezárult mögöttem a föld!” (Jónás 2,3-7.) Pál apostol, amikor az ördög erejét, és a maga gyengeségét látta, ezt kiáltotta: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadit meg ebből a halálra ítélt testből? (Róma 7,24.) Hadd hirdessem kedves testvér boldog örömmel, hogy IGEN, IGEN, VAN MEGMENEKÜLÉS, VAN SZABADULÁS! Az előbb idézett kiáltozó, vergődő zsoltárost, prófétát, apostolt is megmentette az Úr.

Ma este egy magabiztos, de halálos veszedelembe került arcot mutatott fel Isten Lelke. Nézzünk bele a tükörbe, a tükör pedig nem csal, és lássa meg mindenki önmagát. Beszabad ismerni, hogy nagy a baj. Áldott, gyógyító orvosra, szabadítóra van szükség ma is. Mert: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” És a mi Urunk Jézus Krisztus azért jött, hogy ezeket az elveszetteket megkeresse és megtartsa az életre, az örök életre!  Ámen.

Deák Zoltán ny. református lelkipásztor

Elhangzott 2014. június 3-án a Budapest-Csillaghegyi református templomban

Szerző: Battyányi  2014.06.23. 22:36 Szólj hozzá!

Címkék: református 2014 evangélizáció Csillaghegy Deák Zoltán