Bibliaóra - 2021. március 17.

Textus: János ev. 15,12-17

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Aki Krisztusban marad, megmarad a szeretetben

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtotokra adtam. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és megmaradjon a ti gyümölcsötök, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!

Kedves Testvéreim! A János evangéliuma 15 fejezetében csak Jézus mondatait olvashattuk. Talán ez az egyetlen ilyen rész az evangéliumokban.  Nem volt benne tanítványi közbe-kérdezés, belebeszélés. Semmilyen magyarázó, narrátori összekötő szöveg, vagy helymeghatározás. Egyedül az Úr szava szólt. A halálra készülő Megváltó csodálatos beszéde hangzott a kis „kiválasztott” csapathoz ezekben az utolsó órákban. Ebből kaptunk most mi is a mai napra egy kis „csomagot”, melyet szabad kibontani, és ezért az ajándékért hálát adni. Tegyük ezt örömmel, elgondolkozva azon, amit adott számunkra Urunk. Mert nekünk is mondta/mondja. Ha pedig még nem éltük át Jézus kijelentésének ezt az átformáló erejét, szabad kérni, hogy tudatosítsa bennünk. Mit mondott/mond Jézus?

1.Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Mivel Jézus isteni és emberi természettel rendelkezett, az Ő megváltó szeretete felülírhatatlan. Ember   nem tudott és nem tud úgy szeretni soha. Mégis az Úr Jézus nagyon magasra tette a lécet az övéi számára, amikor ezt mondta. Ma igy mondanánk ezt: Maximalista volt Jézus. Példa erre az irgalmas samaritánus története. Ott önmagáról beszélt. Ő volt az, aki megszánta a nyomorultat, lehajolt érte, és nem hagyta ott az úton. Biztos helyre vitte. Ez olyan szeretet, amely soha el nem fogy!   Az Atya és Fiú szeretete. Ő előbb szeretett minket! (I. János 4,19.) Erre lehet építeni. És Jézus azért kérte ezt tanítványaitól, mert a szereteten keresztül lehet a leghitelesebben élni a krisztusi életet. A szép szó, a határozott hitvallástétel is szükséges, amit tovább kell adni, de szeretetben járni, dolgozni, tanulni, élni, az az igazi. A pünkösd utáni első jeruzsálemi gyülekezet igyekezett ezt a mércét megélni, és vonzóvá tenni ezt az életformát. Nem véletlenül mondták rájuk a világ fiai: Furcsák ezek az emberek, de nagyon szeretik egymást!

Testvéreim az Úrban! Ma hogyan él a Krisztus népe a maga gyülekezetében vagy otthonában, akár munkahelyén? Vonzó-e a mi krisztuskövető életünk azok számára, akik még nem ismerik az Urat? Ha az „igazmondó tükörbe” nézünk, úgy gondolom, nagyon sokan ezt a rövid imát mondhatnánk el: Légy irgalmas nekem bűnösnek! (Lukács 18,13.) És ez a tudat sokszor elkeserít. Az ördög sugallja: Nem is vagy igazán hívő! De nem szabad teret engedni az ilyen gondolatoknak. Sokkal inkább arra kell gondolni, amit Jézus mondott: Én szerettelek titeket! A mi szeretetünk csapongó, de az Övé örök! Ha ez a tudat mindig bennünk van, akkor ebből a forrásból mindig lehet meríteni. Meg lehet újulni. Aki pedig még nem élte át az Ő megváltó szeretetét, kérje még ma, nehogy késő legyen!

2.Többé nem mondalak titeket szolgáknak! Jézus itt barátainak nevezte a hűséges munkatársakat. Nagy tisztesség és méltóság ez. A világ Ura ilyen jelzővel tüntette ki tanítványait. A szolga minden gondolkodás nélkül azt a parancsot teljesítette, amit gazdája mondott. Nem kérdezett vissza, nem rágta át a tennivalót, hanem tette a dolgát. A Bibliában sok helyen olvasunk Isten szolgáiról, a munkavégzést is szolgálatként említi az Írás, de minden „szolga” be volt avatva a tennivalókba. Az Úr mindig elmondta, hogy mit, miért kell végrehajtani. A sáfár bizalmasabb feladatokat kapott, mint a szolga. A barátnak pedig még ennél is „nagyobb rangja” volt. Ez nem komát, havert jelent, hanem megbízható munkatársat.

Drága Testvéreim! Kérdezzük meg önmagunktól, hogy minket vajon hogyan szólítana meg Jézus? Érvényes lenne/lehetne ránk ez a mondat: Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak….? Nagy tisztesség ez, ugyanakkor bizalmi ügy is. És ha visszalapozunk János evangéliuma elejére, ott még ennél is értékesebb üzenetet olvashatunk. Akik pedig befogadták (Jézust), azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében! (Ján. 1,12.) Gyermekek, fiak, leányok, és így örökösök lehetünk a kegyelem által, ha hiszünk Benne.

3.Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki…! Isten szeretetén alapszik a kiválasztás. Jézus a tizenkét tanítványt is személyes megszólítással hívta el. Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz! (Luk. 5,10.) Ezt mondta Simon Péternek, de András, Jakab és János is a választottak között volt: és mindent otthagyva követték Őt! (Luk. 5,11.) Lévinek (Máténak) ezt mondta: Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte Őt! (Luk. 5,27-28.) A többi tanítványt egy imádkozással átvirrasztott éjszaka után hívta a különleges szolgálatra: És kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett! (Luk. 6,13.) Nem veregethette saját vállát egyikük sem, mondván, hogy „én jól választottam”, mert az ő elhatározásukat megelőzte az Úr döntése.

Kedves Testvéreim! Azért lehetünk/vagyunk krisztuskövető emberek, mert a mi IGEN MONDÁSUNK előtt Ő már kiválasztott minket. Nem a mi „Krisztus elfogadásunk” jelentette az új élet kezdetét, hanem hit által akkor tudatosodott bennünk, hogy lehet másként is élni. Van mennyei Atyánk, él a mi megváltó Krisztusunk, és a Szentlélek élővé teszi az üzenetet. Ezért lehet gyümölcsöt teremni, melynek ízét nem mi adjuk, hanem az Úr. Lehet buzgón, de nem önző módon imádkozni, és kéréseinket az Úr elé vinni. Döntésére mindig jól döntsünk!

Ajánlott ének: 235. dicséret versei                           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat" Lukács 2,14

Jócskán mögöttünk van már a 2020. év karácsonya, és a járványhelyzetet folyamatosan teremt hetente új kihívásokat, mégis érdemes visszaemlékezni a készülődésre, a testvéri összefogásra és a karácsonyi evangéliumra. Az alábbi leírásban megosztok néhány „kulisszatitkot” is arról, hogyan gondolkodtunk, tervezgettünk és szolgáltunk együtt a testvérekkel ezen a szép ünnepen.

A Csillaghegyi református gyülekezetben a karácsonyi ünnepeknek kialakult hagyománya lett az évek folyamán. Az ünnepi, úrvacsorás istentiszteleteken túl további programok és tevékenységek segítették az ünnepi felkészülést. 2020-ban azonban a járvány miatt egészen új helyzetbe kerültünk, amikor már nem tudtunk mindent úgy megvalósítani, mint az előző években.

Elmaradt advent első vasárnapja előtt az Adventi Kézműves délután, elmaradt kórusunk adventi szolgálata, és elmaradt a gyermekek és a fiatalok adventi felkészülése és műsora is és elmaradt sok személyes találkozás is.

Óvintézkedéseket hoztunk a gyülekezeti alkalmak tekintetében, de a személyes találkozásokat mégis hiányoltuk. Így indult el új kezdeményezésként keddenként a Zoom-on tartott Bibliaóra. Gyorsan kiderült, hogy az ingyenes változatban rendelkezésre álló idő kevés számunkra, és a technikai felkészültségünk sem ehhez a feladathoz volt méretezve. Előfizettünk a Zoom szolgáltatásra és beszereztük a szükséges eszközöket (kamera, mikrofon, hangszóró). Nemcsak az eszköztár bővült, hanem az alkalmak is, hiszen ezzel a lehetőséggel élve már a konfirmációs tanfolyamot és az ifjúság alkalmait is biztonságosan meg tudtuk tartani.

Miközben a gyülekezet karácsonyát szerveztük, gondoltunk másokra is, ahogy a korábbi években. A református Szeretetszolgálat „”Szeretetdoboz”-ába gyűjtöttünk és juttatunk el adományt a rászorulók részére. Az Őrbottyáni Református testi és lelki fogyatékkal élő gondozottjainak pedig a karácsonyi ünnepségükre sok süteménnyel, édességgel kedveskedtünk.

Nem maradtak el a karácsonyi gyülekezeti csomagok sem. Sőt, az idősebb testvérek esetében tovább bővítettük a kört, és nemcsak a legidősebbekre, hanem minél több gyülekezeti tagra is igyekeztünk gondolni. Szeret csomagról volt szó a legtöbb esetben, amikor a csomag tartalmánál még többet jelentett az, hogy számon tartjuk a testvéreket akkor is, amikor a személyes találkozás már olyan régóta nem volt lehetséges. Jó volt hallgatni a presbiter testvérek beszámolóját arról az örömről, amelyet jelentett a megkeresés és az idősebb testvérekre való rágondolás.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy miként szervezzük meg a Szentesti istentiszteletet, hiszen szó sem lehetett a megszokott tömött templomról, amikor mint az előző évben is jócskán a befogadóképesség felett (mert a gyermekek kevesebb helyet foglalnak) vagyunk együtt, és gyönyörködünk a gyermekek és fiatalok szolgálatában. A presbiterekkel úgy láttuk jónak, hogy akkor legyen a szokásos nagy és díszes fenyőfa a templomban, ha sokkal kevesebben lehetünk jelen. Átállítva a közvetítés kameráját a fenyő alakjának egy része szerepelhetett a közvetítésben is. A nagy fenyőfát most is adományként kaptuk, és a presbitertestvérek fel is díszítették.

A Szentesti istentiszteletet közvetítettük és arra hívtuk hittanosaink családjait, gyülekezeti tagjainkat, hogy otthon a családi körben online ünnepeljenek velünk. Néhányan a templomban is lehettünk, de a távolságtartás megvalósítása miatt erre az alkalomra külön is jelentkezni kellett.

A szokásos gyermekcsomagokat az ünnepi istentiszteletekre a templomba érkezőknek személyesen odaadtuk, de nem a megszokott formában, hanem a távozáskor. Szülőkkel, nagyobb testvérekkel küldtük el, illetve presbiterek önkéntesek vitték el azoknak, akikről tudtunk a gyülekezetben.

Hálások vagyunk Istennek a presbiterek önzetlen, szabad idejüket nem sajnáló lelkesedéséért és szolgálatáért!

Köszönjük Óbuda – Békásmegyer Önkormányzatának támogatását, amely nagy segítséget jelentett az online feladatokhoz szükséges eszközök beszerzéséhez és a csomagok költségeihez!
Battyányi Géza református lelkipásztor

Bibliaóra - 2021. március 10.

Textus: János ev. 14,1-6 és 7-11.

A Bibliaolvasó Kalauz tegnapi és napi újszövetségi Igéje:

Jézus az út az Atyához

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. A hova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk hová mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. // Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek Őt, és látjátok. Fülöp így szólt Hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus erre azt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom: az Atya, Aki énbennem lakik, énáltalam viszi véghez az Ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!

Kedves Testvérek! Sajnos, a járvány újra erőteljesebben hat. Ne szűnjünk meg imádkozni! De ne nyugtalankodjék a mi szívünk! A János szerinti evangélium 14-től 16-ig tartó fejezeteit Jézus búcsúbeszédének mondjuk. Sok mindent elismételt, és mondott új dolgokat is a tanítványoknak. Készítette őket arra az időre, és helytállásra, hogy amikor már nem lesz velük, miként éljenek, hogyan szolgáljanak. A Biblia leírása szerint, mintha abban a néhány órában történt volna ez a búcsúbeszéd, amely a páska-vacsora utáni órában kezdődött. Mentek kifele az Olajfák hegyére és ott töltötték a fél éjszakát. Amikor mindent elmondott, tovább mentek a Gecsemáné kertbe. Ott már az Atya felé fordult Jézus, és főpapi imádságával magasztalta mennyei Atyját. Kéréseit elmondta övéiért és az egész emberiségért. Ezután kezdődött a sötétség órája, az elfogatás. Ezeknek a nagyon nehéz óráknak a tanításaiból, kéréseiből ragadjuk ki azokat a mondatokat és gondolatokat, melyeket mostani igeszakazunk közöl, és amelyeket a jövő szerdán (március 17) is kapunk majd. A Szentlélek Isten tegye mindnyájunk számára világos üzenetté Jézus szavait.

1.Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: Higgyetek Istenben…..! Jézus háromszor is bejelentette tanítványainak, hogy ellenségei a halálba küldik, de az Atya három nap múlva feltámasztja. A felkészítés már korábban megtörtént. A páska vacsorán az is kiderült, hogy ki lesz az áruló. Most mégis, az Olajfák hegyén pánikban, összezavarodottságban volt a kis tanítványi csapat. Jézus ezt jól látta, és azért szólt így: Ne nyugtalankodjatok, higgyetek! Higgyetek az Atyában és bennem! Most igazán nagy szükség lesz a hitre, mert olyan dolgok következnek, amelyeket csak hittel lehet feldolgozni. Szörnyű dolgokat fogtok látni rövid időn belül.

Drága Testvéreim! Képzeljük magunkat a tanítványok helyébe. Olyan Úr mellett szolgálunk, Aki mindenfajta betegséget meg tudott gyógyítani. Aki szólt a habzó tengerhez, és az lecsendesedett. A halott Lázárnak azt mondta: Lázár, jöjj ki! (János ev. 11,43.) És kijött a sírból. Akinek minden hatalom a kezében volt és van. Ezt a Jézust el fogják fogni és megölik. Ezt látja az ember azóta is. Mintha az ördög uralná ezt a világot. Mintha az övé lenne mindig az utolsó szó. De Jézus azt mondja: Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. A látszat ellenére is. Egyénre szabottan is meg kell érteni Jézus kérését. Amikor kilátástalannak látjuk a helyzetünket. A mi életünk más, mint volt a tanítványoké. Nekünk nem a Gecsemáné kertben kell látnunk szörnyű dolgokat. De, igenis vannak olyan érthetetlen és megmagyarázhatatlan dolgok az életünkben, amikor óriási segítségre van szükségünk. Amikor nem értjük, hogy miért történnek olyan dolgok, amik történnek? Mintha az Úr Isten sem törődne velünk? Hát ide kell a hit Isten és Jézus Krisztus felé. És ez sokkal több, mint az általános hit. Ez több annál, minthogy valakinek meg kellett teremteni ezt a világot. A Krisztuson át való hit veheti csak el a nyugtalanságot, békétlenséget a szívből, semmi más. Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, mondta Jézus.

2.Nem ismertél meg engem Fülöp? Jézus beszédére Tamás is, Fülöp is, de úgy gondolom, a többi tanítvány is mind érthetetlenül reagáltak. És ez az érthetetlenség egészen addig tartott, míg pünkösdkor a Szentlélek ajándékát meg nem kapták. Három évig ott voltak Uruk mellett, mégsem értették a dolgokat. Előzőleg is szomorúan vette Jézus tudomásul, hogy nem értik meg Őt. Amikor a tengert lecsendesítette, akkor is azt kérdezte tanítványaitól: Hol van a ti hitetek? (Lukács 8,25.) Ilyen gyarló embereket választott ki az Úr, és tette őket később emberhalászokká. Jó ezt nekünk is tudni.

Kedves Testvérek! Nagy szükségünk van az Istenben és Jézus Krisztusban való hitre. E nélkül bizonytalankodunk, értetlenkedünk, nyugtalanok és békétlenek vagyunk. Jó ezt is lemérni most ebben a vírusos és böjtös időben. Hogyan bírjuk a terhelést? Ugyanakkor nagyon fontos, hogy tudjuk azt, Istenünk tud minden gondunkról. Sokkal inkább arra figyeljünk, mire kaptuk a hitet, és hogyan kell élnünk ajándékaival. Mert az Úr ilyen érthetetlen, sokszor botladozó munkatársait használja fel az Ige megélésére és továbbadására. Valahogy így: „Olyan emberek formálódnak, akik önzetlenül szeretik egymást, gondosan nevelik a gyermekeiket, nem hajlandók hazudni, csalni és becsapni másokat. Akkor is dolgoznak, ha nem ellenőrzik őket, nem gyártanak selejtet, békességben élnek…. Nem teszik tönkre a testüket, szeretettel ápolják idős szüleiket. Ahol hangzik Isten Igéje, és azt hittel befogadják, ott ilyen gyümölcsök teremnek!” (Cseri K. A kegyelem harmatja). Ha nem is értünk mindent, akkor is a hit irányítsa életünket! Ezt kérjük imádságban!

Ajánlott ének: 464. dicséret versei                             Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. március 3.

Textus. János ev. 12,44-50.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Aki hisz Jézusban, az Atyában hisz

Jézus felemelve a hangját ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem, és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van, aki elítélje: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az Ő parancsolata örök élet. Amit tehát én beszélek, azt úgy beszélem, ahogyan az Atya mondta nekem!

Kedves Testvérek! Ebben a mai igeszakaszban Jézus „utolsó tanítását” olvashatjuk, -  János evangéliuma szerint,  -  melyben a sokasághoz, köztük ellenfeleihez  szólt. Ettől kezdve a tanítványait készítette fel arra a szolgálatra, melyet akkor kell végezniük majd, amikor már nem lesz velük testben. Majd ezt követően az Atyával beszélt. Ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy elhiggyék az emberek, az Atya küldte a világ megváltására, és fogadják el Őt, mint Isten Fiát. Megtörtént már a temetésre való felkészítés. A betániai Mária nárduskenettel megkente Jézus lábait. A jeruzsálemi bevonulás sokakban reményt keltett a római iga megszűnésére, de Jézus tudta, hogy az éljenző tömeg rövid idő múlva a „feszítsd meg”-et fogja kiáltani. Hangzott még tanítás a földbe esett búzaszemről. Magáról beszélt ott, amikor ezt a példabeszédet mondta. Ha nagyon átgondoljuk ezt a mai üzenetet, amikről szólt itt Jézus, azt fedezhetjük fel, hogy többről volt itt szó, mint tanításról. „Lelki beszélgetést” folytatott. Beszélni könnyebb, mint beszélgetni, de sokszor ez a célravezetőbb. Beszélgetett azokkal az emberekkel, akik ezer kérdést tettek fel Vele kapcsolatban. Ezek a „partnerek” azonban kemények maradtak. Semmi sem volt jó, mert Jézus volt a másik oldalon. A TE és ÉN viszonyulása a beszélgetés. Személyes, szoros kapcsolat ez. Így olvassuk el most még egyszer a napi Igét, és próbáljuk a Szentlélek segítségével ezt a beszélgetést mélyen átgondolni, és a magunk életére is alkalmazni.

1.Én világosságul jöttem a világba! Egy hónappal ezelőtt (febr. 3.) már elénk jött Jézusnak ez a kijelentése: Én vagyok a világ világossága! (János ev. 8,12.) Most azért hangsúlyozza ezt a mondatot, mert sötétségben voltak hallgatói. Hamis kép élt bennük az Úrról. Ravasz László úgy írt erről igemagyarázatában: „Ez a fajta ember az, aki könyvből akar keresztyén lenni, pedig csak a Szentlélek által lehet!” Tele voltak ezek a „vakok” teológiai ismeretekkel, de semmiképpen nem tudták jó szívvel nézni azt, ahogyan Jézus tanított, vagy amit cselekedett. Leginkább az volt elfogadhatatlan, amit az Atya és Önmagával való egységéről mondott.

Szeretett Testvéreim! Most egy HALELUJAH ének (212) jutott eszembe Jézus világosságával kapcsolatban. Benne van a mi kérésünk Ő felé, és benne van a válasz is, amit értünk vállalt és tökéletesen végrehajtott. Így hangzik ez az ének-imádság: „Világíts nekem Jézus, hogy mindig lássam ám,/ Mily nagy volt hő szerelmed, ott fenn a Golgotán./ Én, én vagyok Megváltód! – hangzik felém szavad,/ S e szó szívembe békét, új éltet, s üdvöt ad.// Világíts bennem Jézus, hogy szent tekinteted/ Napfényre hozza mindazt, mit szívem rejteget./ Én megtisztítlak tűzzel! – szólsz, s bár a tűz sebez,/ De nyomdokodba járni: Szívem hő vágya ez.// Oh, hát világíts Jézus, világ Világa Te,/ Hadd jusson Igéd fénye az éjszakába be!/ Megért a gab’naföld már  -  hangzik szavad felém, S küldesz, hogy Érted híven, s hittel dolgozzam én.”//  Többször is olvassuk át ezt az imádságot!

2.Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem! Mi volt az Atya Isten szándéka az első bűn elkövetése óta? Az, hogy az idők teljességében Fia által kegyelemből megváltsa azt a bűnös embert, aki hisz Benne, és az Ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban! Jézus pedig érvényesítette az Atya akaratát. A váltsághalálban ez a megmentés megtörtént. A kereszten kimondta a Megváltó: ELVÉGEZTETETT! Ez a kegyelem szava! A lehetőség ajándéka. De az is igaz, hogy Jézus beszéde, mint Ige, a meg nem térőknek, elutasítóknak, ítéletté válik. Mert az Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait! (Zsid. 4,12.)

Kedves Testvérek! Az Úr Jézus megmentésünkre jött el emberként ebbe a világba. Ma is azért hangzik az Ő beszéde, hogy emberek térjenek meg, fogadják el a felkínált váltság ajándékot. Kezdődjön el egy új élet, mely Érte ég, Neki szolgál, ugyanakkor a másik ember felé is oda tud fordulni segítségadásra. Mennyivel másabb lenne az életünk, és az egész emberiség élete, ha minél többen ezt a jézusi szeretetet tudnák megélni, gyakorolni. Mi is imádkozzunk azért, hogy bennünk is így munkálkodjon a Szentlélek, és ne kerüljünk az Ige által az elítéltek sorába.

 3.Amit tehát én beszélek, azt úgy beszélem, ahogyan az Atya mondta nekem! A Biblia a Szentháromság Istent ismertette meg az emberiséggel. Atyáról, Fiúról és Szentlélekről adott/ad kijelentést. Ezt a „Szentháromság titkot” igazán akkor fogjuk megismerni, vagy megérteni, ha eljön a „színről-színre való látás” ideje. Addig hittel fogadjuk el mindazt, amiket kinyilatkoztatott az Úr. Jézus úgy volt EGY az Atyával, hogy minden akaratát teljesítette beszédben és cselekedetekben.  Még a legsötétebb órában is azt imádkozta: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár! Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te! (Máté 26,39.)

Testvéreim! Jézust az Atya Isten küldte le a mennyből erre a földre, hogy Őt képviselje. Őt láttassa meg az emberekkel. És Jézus mindenben az Atya akarata szerint járt el. A mai ember számára a Szentlélek Isten érteti meg az Úr beszédét.

Tartozzunk azok közé  -   hálát mondva,  -  akik követői és munkatársai lehetünk!

Ajánlott ének: 89. zsoltár versei                              Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. február 24.

Textus: János ev. 11,53-57

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A nagytanács elhatározza Jézus megölését

Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik. Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott tanítványaival.

Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. A templomban álldogálva keresték Jézust, és így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, talán el sem jön az ünnepre? A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Testvéreim az Úrban! Ma egy hete kezdődött el a keresztény/keresztyén egyházak számára a böjti idő. Ezt a böjtöt nem is annyira testileg kell gyakorolni, hanem sokkal inkább lelki értelemben. Ahogy ezt Isten Ézsaiás prófétával leíratta: Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! (Ézsaiás 58,6-7.) Vagy ahogyan Jézus Krisztus tanított: Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom néktek, megkapták jutalmukat. (Máté 6,16.) A ma élő hívő ember böjtje az önmegtagadás, vagy Károli Gáspár fordítása szerint a mértékletesség lelki gyümölcse mellett,  -mert szabad ezt is gyakorolni,  -  Jézus Krisztus szenvedéstörténetének az újra átgondolása, abban való elmélyedése és a köszönet kifejezése. Ma is arra kapunk üzenetet, hogy az ördög képviselői, a főpapok és írástudók miként akarták Jézust elfogni és megölni. A böjti hetekben kerüljünk közelebb Urunkhoz, hogy még jobban megismerjük és megértsük azt a szeretetet, amelyet számunkra biztosított kereszthalála és feltámadása által.

1.Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik! János evangéliuma előző részeiben már többször lehetett olvasni arról, hogy Jézust meg akarták öletni a főpapok, vagy megkövezni a farizeusok. De még nem tehették, mert nem jött el az Ő órája, vagyis még volt egyéb tennivalója. Ugyanakkor a „kegyelmi idő” is megadatott arra, hogy megvilágosodjanak a sötétségben lévők, és megtérjenek. Az Úr nem akarta, hogy egy is elvesszen közülük. Lássák meg, fogadják el, hogy Jézus az a Messiás, Akiről a próféták is szóltak. Akit születésekor az angyalok dicsőítettek és hirdették: Üdvözítő született ma néktek, az Úr Krisztus, a Dávid városában! (Lukács 2,11.) Lázár feltámasztása után mégis összeült a nagytanács, a papi fejedelmek, írástudók gyülekezete, és most már „hivatalosan” megszületett a döntés: Jézusnak vesznie kell! Az irigység, a féltékenység, a vakság és keménység ide vezetett.  

Kedves Testvérek! Kétezer év óta a nemzedékek bizonyos értelemben semmit sem változtak. Jézust az emberek minden korban a keresztre akarták juttatni. De így van ez még a mi időnkben is. Különféle módszerekkel, de a lényeg ugyanaz: Jézusnak vesznie kell! Erre az állapotra születik mindenki. Ez az eredendő bűn következménye. Az ördög ezt az akaratot munkálja mindnyájunkban. Igaz az ének szövege: Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam! (340. dicséret 3. vers) Ebből az állapotból szabadít, vagy szabadíthat meg az Úr.   

2.Jézus… elment onnan a pusztához közeli vidékre! Jézus ismerte Salamon király írását, mely szerint: Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt! (Prédikátor 3,1.) Tudta, hogy a nagy páska ünnep előtt egy időre, félre kell húzodnia. Ez az elcsendesedés ideje volt. Ő előre nézett. A jeruzsálemi dicsőséges bevonulás után a kereszt következik. A viták ideje lejárt. Hamarosan itt lesz az ideje annak, amit Keresztelő János mondott Róla: Íme, az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűneit! (János ev. 1,29.)

Szeretett Testvéreim! Jézus ilyet is mondott az Ő munkatársainak, tanítványainak, hogy: Mert példát adtam néktek…! (Ján. 13,15.) Mindenben példát adott nekünk. Abban, hogy amikor félre kell húzódnunk, akkor ne kardoskodjunk. Szeretnénk megvédeni Istent és az Ő ügyét akkor, amikor minden rosszat, valótlant, vagy féligazságokat mondanak. Vagy olyankor erőltetünk dolgokat, amikor a másik éppen a lázadás időszakát éli és kemény a szíve. Sokszor így vagyunk a közvetlen közelünkben élőkkel, munkatársainkkal, sajnos még azokkal is, akik a gyülekezetbe járnak. Mert ott is tapasztalhatunk nemtetsző dolgokat. Az ördög azért jött, hogy öljön és pusztítson. Ő a nagy szétdobáló! Az Úr Jézus céltudatossága, példája bennünket is alázatra, visszafogottságra, türelemre int, ugyanakkor csendes imádságra. Mert: Megvan ideje a hallgatásnak, és megvan ideje a beszédnek! (Prédikátor 3,7.) Ne akarjunk a pápánál pápábbak lenni!

3. A templomban álldogálva keresték Jézust! Erre a Páska ünnepre minden évben megmozdult Izrael népe. Emlékeztek őseik Egyiptomból való szabadulására. A hitbuzgó zsidók a bűneiktől akartak megtisztulni. De, akik előzőleg már találkoztak Jézussal, azok azt is tudták, hogy a tiszta élet forrása maga az Úr, és a teljes tisztulás csak Benne nyerhető el. Ők már így szerettek volna ünnepelni. Ezért keresték. Ezt a csodát akarták megtapasztalni Jézus jelenlétében, amit semmiféle szertartás nem tudott pótolni.

Drága Testvéreim! Két tanítást érzek ebben a mondatban. Egyrészt azt: Milyen szívvel keressük mi Jézust? Hogy elvegye bűneinket, megtisztítsa életünket? Úgy keressük és várjuk Őt, mint Akinek átadjuk a parancsnokságot életünkben? Ha igen, akkor létre is jön a találkozás. Másodszor azt érzem az Igéből: Ha Jézus a mi PÁSKA BÁRÁNYUNK, akkor legyünk készek az Őt keresőknek mindenkor elmondani, hogy a Jó Pásztor előbb elkezdte a keresést, és valóságos lehet az egymásra találás. Így induljunk az idei böjtben! Úgy legyen!

Ajánlott ének: 330. dicséret versei                               Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Az elmúlt esztendő beszámolója és értékelése leginkább arról szólhatna, amit terveztünk, de végül a járvány miatt nem történt meg: csendes napok, kirándulások, városi missziós szolgálatok, Szeretethíd, bibliaórák, énekkari próbák, gyermekprogramok és más közösségi programok. Sőt, egy ideig még istentiszteletet sem tudtunk tartani a templomban. Mégis, inkább szóljon arról, hogy a járvány megpróbáltatásaiban hogyan tapasztaltuk meg Isten kegyelmét és éltük át áldását!

Az éve elején még minden a tervek szerint indult, hiszen elkezdhettük januárban a gyülekezeti Bibliaiskolát, sőt a sorozat második egysége is elindult, mikorra elkövetkezett a bezárás. Ezt a sorozatot kísérte az utóbbi években az esti alkalmak közül a legnagyobb érdeklődés Csillaghegyen.

Február 16-án még lezajlott a szószékcsere a Káposztásmegyeri gyülekezettel, március első péntekjén még megtartottuk a szokásos Női Imanapi esténket, s következett a március 15-i, a zárás előtti utolsó istentisztelet, amikor már nagyon kevesen voltunk a templomban.

Hálásak vegyünk Istennek, hogy presbiterek és gyülekezeti tagok összefogásával már a következő vasárnap elindulhatott az igehirdetés közvetítése. A levelező listán és a közösségi oldalunkon is tudtuk hirdetni a lehetőséget. Nagyon hasznosnak bizonyult, hogy korábban folyamatosan építettük ezeket a kapcsolattartási csatornákat. Beszereztük a közvetítéshez szükséges eszközöket, és a közvetítést folyamatosan javítottuk a jobb minőség érdekében. Többen, egészén távol lakók is bekapcsolódtak az online alkalmakba. Különösen kezdetben csak a felcsatlakozó eszközöket tekintve sem fértünk volna el a templomban, de nem tudjuk pontosan hányan ültek egy-egy televízió, számítógép, okostelefon előtt. A Facebook oldal mellett, a youtube csatornánk nulláról, százharminc feliratkozó fölé bővült. Néhányan telefonon közvetítették az internetről az igehirdetést azoknak, akik nem használnak internetet. Deák Zoltán nyugdíjas lelkészünk rendszeresen küldött (és küld ma is) a szerdai újszövetségi igéről magyarázatokat, melyet egyik szolgáló presbiterünk eljuttatta az idősebb gyülekezeti tagnak, megosztottuk az internetes felületen és elhelyeztük a Facebook oldalon is.

Húsvét előtt nagy fejtörést okozott az elmaradó úrvacsora kérdése. Szokatlan, soha korábban elő nem forduló helyzetben kellett megtalálni a teológiai szempontból is helyes megoldást. Nagyjából hasonló eredményre jutottunk, mint amit egyházunk vezetése ajánlott, és annak megfelelően jártunk is el. Az helyzet előzmény nélkülisége miatt, az úrvacsora (otthoni) vételének minden tekintetben helyes rendje érdekében egy online videós tanítás készült, illetve egy pontos leírás az előkészületekhez.

Hálás vagyok Istennek, a presbitertestvérek a szolgálatkészségéért is, hogy amikor újra nyithattuk a templomot, akkor jöttek, együtt gondolkodtak és szolgáltak minden vasárnap azért, hogy emberileg mindent megtéve, biztonságosan lehessünk együtt. Megalkottuk az óvintézkedéseket, amelyek segítségével vigyázhatunk egymásra. Ezt követően már nem hagytuk abba sem az istentiszteletek nyilvános tartását, sem az élőben közvetítését.

Mind a zárás alatt, mind a nyitáskor megtapasztaltuk Isten gondviselését, hogy a közös szolgálaton mennyi áldás lehet nehéz időkben is.

 Nyáron sikerült megszervezni a hittanos napközis tábort és ugyan a szokásosnál kisebb létszámmal, de a családi táborunkat is megtartottuk Balatonszárszón.

Új kezdeményezésként, Szeles Béla presbiter szervezésében és vezetésével, presbiterek és gyülekezeti tagok szolgálatával, megkezdődött a templom, gyülekezeti terem és környezetének javítása, rendbeszedése. A gyülekezeti terem szint kilenc elavult és elhasználódott nyílászáróját, valamint a Lelkészi Hivatal ablakát cserék ki új, hőszigetelésben jobb hatékonyságúra az elmúlt évben. A gyülekezeti terem keleti oldalának utca felőli részén a földben levő falat szigeteléssel láttuk el.

Ősszel új hitoktató, de egyben gyülekezeti gyermekmunkásunk, Bozsóki Zoltánné Éva vette át az iskolai hitoktatás nagyobb részét.

A tavasszal elmaradó konfirmációs ünnepséget ősszel tartottuk meg. Adventben kezdtük el a Zoom alkalmazás segítségével az online Bibliaórákat, illetve online folytattuk a fiatal felnőttek alkalmát is. Az új konfirmációs gyermekcsoport valamint a felnőtt konfirmandusok élőben találkoztak, a másodéves konfirmandusok pedig online.

Karácsony előtt most vásárolt sütemény adománnyal segítettük az őrbottyáni református szeretetotthon lakóit, és részt vettünk a Szeretetdoboz segélyakcióban is.

Gyülekezetünk tagjai az új helyzetben is támogattak az egyházközség működését, nemcsak az egyházfenntartói hozzájárulást, hanem perselypénzt is átutalással juttatták el. Év végén Sámuellel együtt mondhattuk: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!” 1Sám 7,12

Budapest, 2021. február 8.

Battyányi Géza református lelkipásztor

További képek >>>

Bibliaóra - 2021. február 17.

Textus: János ev. 10,16-21.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A jó pásztor

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.

Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne és őrjöng: Mit hallgattok rá? Mások azt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét? 

Szeretett Testvéreim! ELÉRKEZETT A BÖJTI IDŐSZAK! Kicsi gyermek voltam még, amikor egyik barátom házában megláttam egy olyan képet, ahol Jézus egy kis báránykát tartott a kezében. Meghatódtam. Még most is előttem van ez a kép. Aztán olyan „szentképpel” is találkoztam, amikor a Pásztor egy meredek sziklán lehajolt a bokorba szorult fiatal bárányért, hogy azt megmentse a pusztulástól. Akárhányszor olvasom a János evangéliuma 10. részét, vagy Lukács evangéliumának 15. fejezetéből az első verseket, ezek a képek előjönnek bennem.  Áldom az Urat, hogy érthetem a képek mondanivalóját. Mert a szeretetről, a vigyázásról és szabadításról szólnak. Mai Igénk a Pásztor és nyáj viszonyáról tudósítanak, és ezekben a mondatokban is átélhetjük az engedelmes Fiú odaáldozásának csodálatos ajándékát.

1.Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók! Ezt a mondatot sajnos sokan, sokszor rosszul értelmezték. Egy-egy felekezet magáénak vallotta a „főakol” szerepet, melynek Pásztora Jézus, és vannak még más akolocskák is, amelyek egyszer a főakolba fognak beolvadni. Sokkal inkább azt kell Jézus kijelentéséből elfogadni, ami egész tevékenységére jellemző volt. Mert a más juhok, csak hozzánk képest mások. Ahogy Ő megszólította a vámszedőket, ahogy prédikált Samáriában, vagy beszélt éjszaka Nikodémussal, a zsidók egyik vezető emberével. De még milyen sok más juha is lehetett, akik nem „egy akolhoz” tartoztak. Nem is lehet felmérni azt a sok munkát, melyet Jézus végzett. Különböző helyeken, más-más körülmények között. Nagyon sokaknak volt lehetősége, hogy egy akolba, Jézus közelébe kerüljenek.

Kedves Testvérek! Szabad elgondolkoznunk azon, milyen sokan lehetnek olyanok, akikről nem is gondolnánk, hogy az Úr gyermekei, bárányai. Mi azt nézzük, ami a szemünk előtt van. A Biblia is azt írta: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van! (I. Sámuel 16,7.) Másként lát és néz az Isten. Az aklokba is másként gyűjti a bárányokat, mint ahogy mi gondolnánk. A Heidelbergi Káté 54. felelete ezt nagyon szépen adja elénk: Hiszem, hogy Isten Fia, (a Jó Pásztor) a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységébe, az örök

életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok. Nekünk, neked is felteszi a kérdést az Úr: Hiszed, hogy ennek a kiválasztott gyülekezetnek élő tagja vagy? Bárcsak IGEN-t tudnál mondani!

2.Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet! Azt olvassuk azt Igében, hogy: Dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult. Megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig! (Filippi 2,7-8.) Ez volt a küldetése az ember megváltásáért. Ezt a parancsot kapta az Atyától, hogy odaadja az életét. Mégis önként tette, mert ebben a kínban is érezte Isten szeretetét. Erősségül szolgált számára az atyai háttér. Jézus tudta, az ember megváltása, bűnének elrendezése csak ezen az egy úton történhet meg. Milyen különös és elgondolkoztató az is: Ő nem csupán Pásztor, hanem Bárány is. Ahogy Ézsaiás próféta jövendölte: Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, Ő sem nyitotta ki a száját! (Ézsaiás 53,7.)

Drága Testvéreim! Olyan sokszor olvastuk már Jézus szenvedéstörténetét. Olyan sokszor gondoltuk végig azt az alázatos magatartást, amellyel kínzói előtt viselkedett. Mi tudjuk, hogy nem a gyengeség, tehetetlenség, kiszolgáltatottság jelei voltak ezek Jézusnál, hanem a teljes odaadás. Saját maga tette le az életét! De, mint hisszük és valljuk azt is, felvette az életét, hiszen kijött a sírból, feltámadt! Mi más lehetett ez, mint az Ő hatalma és ereje a halál felett. Ilyen Krisztus, ilyen Szabadító, ilyen Úr adatott az övéinek, Akinek minden hatalom a kezében van! Merjük Rá bízni az életünket minden körülmények között!

3.Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt! Ez a meghasonlás megint utat talált a zsidók között, mint annyiszor, máskor is. Voltak, akik semmiképpen sem tudták elfogadni Jézus áldozatát. Felállt a szőr a hátukon. Ördög van benne, és őrjöng. Így vélekedtek. De voltak olyanok is a jelenlévők között, akiknek más volt a véleményük. Akik elgondolkoztak azon, amit hallottak és láttak. Ők közelebb voltak ahhoz, hogy Jézust Uruknak elfogadják.

Kedves Testvérek! Amikor testben itt volt Jézus a földön, akkor is voltak ellenségei. Keresztre feszítették. Ma is ugyanezt lehet megtapasztalni. Letagadják, kigúnyolják, semmibe veszik. Voltak csodálói, akik várták újra a kenyeret, vagy kérték a gyógyítást. Vannak ma is „közellévők”, akik Jézust a maguk hasznára hívják segítségül. Akik „kívülről” nézik hatalmát És voltak hűséges követői az Úrnak, akik nemcsak szemlélői voltak az Ő szolgálatának, hanem megtapasztalói, átélői. Erre a „szintre” akar minket is eljuttatni a Szentlélek, hogy így higgyünk Benne. A Jó Pásztor vezetését, gondoskodását, szeretetét egyre jobban tapasztalhatjuk. Áldjon meg az Úr ilyen élettel!

Ajánlott ének: 23. zsoltár versei                               Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. február 10.

Textus: János ev.9,18-23.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A meggyógyított vak kihallgatása és kiközösítése

A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amig oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, és azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született, de hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú, majd ő beszél önmagáról. Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja Őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: Nagykorú, tőle kérdezzétek meg.

Szeretett Testvéreim! A múlt héten Isten Lelke azt erősítette meg számunkra, hogy Jézus a világ világossága. (Ján. 8, 12.) A mai napon pedig már jól benne vagyunk egy olyan csodatörténetben, amikor is az Úr egy vak fiatalembernek adta vissza szeme világát, hogy „élvezze” a világosságot, sőt higgyen a világ Világosságában. Úgy kezdődött a történet, hogy a tanítványok megtudták erről az ifjú koldusról, hogy vakon született, és ezért megkérdezték Jézust: Mester, ki vétkezett: ez, vagy szülei, hogy vakon született? Ő így válaszolt: Nem ez vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy láthatóvá legyenek rajta Isten cselekedetei! (Ján. 9,2-3.) Mi emberek mindig mindennek a visszáját látjuk. Ahogy Reményik Sándor írta egyik versében: „A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha  -  legszebb perceinkben  -  A színéből is  -- valamit!” Sajnos, rosszul közelítjük meg a dolgokat, helyzeteket. Úgy, mint ezek a tanítványok. Olyan jó, hogy Urunk egészen másként értékelt mindent. Erre a vak emberre is volt gondja. Meggyógyította, Isten hatalmas cselekedete lett láthatóvá rajta. E csodatörténet alapján kimondhatjuk mi is hittel, igaz meggyőződéssel, hogy nincs értelmetlen, célnélküli élet ezen a földön. Minden feleslegesnek, károsnak ítélt rosszban, akár emberek, akár helyzetek vannak mögötte, az okok mellett célt is kell látni. Ennek a világjárványnak az okait már kutatják, sok mindenre rá is jöttek, de a célt valójában az Úr Isten fogja kijelenteni és bebizonyítani. De mi most nézzünk a mai Igére. Milyen tanítást, figyelmeztetést ad nekünk Urunk? A tükörben mit mutat Jézus?

1.A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt! A Szentírásban sok helyen olvasunk arról, hogy a vak jelzőt használja Jézus, amikor a farizeusokkal, írástudókkal/írástudókról beszél. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. (Máté 15,14.) Ezt elsősorban lelki értelemben mondta, de mint a történetben olvasható, még testi vonatkozásban sem fogadták el a valóságos gyógyítást. Pedig ezt a koldust is sokszor láthatták, valószínű, adtak feleslegükből is valamit. De hogy ez a csoda megtörténhetett, azt semmiképpen nem akarták tudomásul venni. Homályos volt a szemük, mert a homályos volt a szívük.

Drága Testvérek! Előfordul az minden emberrel, hogy valamit keres, és még akkor sem veszi észre, ha kiböki a szemét. Aztán később, egy pillanat alatt ott van az a kulcs, telefon, vagy valamilyen számla, netalán a szemüveg. Komolyabbra fordítva a szót, sajnos vannak a mi életünkben is olyan dolgok, helyzetek, melyek a felszínen vannak, mégsem látjuk meg. A vakság, ha nem kezeli az ember tudatosan, rossz utakra visz. A laodiceai gyülekezet is felfuvalkodóvá lett, mert többek között nem vette tudomásul azt, hogy vak. A gyógyulás érdekében ajánlotta nekik Jézus Jánoson keresztül: Végy gyógyító írt, hogy bekend a szemedet, és láss! (Jel. 3,18.) Ebben a mi történetünkben maga Jézus készíti el a gyógyító írt, a vaknak csak annyi volt a dolga, hogy elment a Siloám tavához, és megmosdott. Kérjük el a tisztánlátás ajándékát Urunktól, hogy Őt lássuk mindig az Ő dicsőségében, de ugyanakkor meglássuk azt a felebarátunkat, akinek szüksége van, aki téves úton jár, aki segítségre szorul. NE VAKOSKODJUNK!

2.Hogy ki nyitotta meg a szemét azt sem tudjuk! Azért, hogy tisztázódjon ez a csodatétel, az írástudók valahonnan elővezették a meggyógyított ifjú szüleit. Arra is gondolhattak ezek a főzsidók, hogy a szülök majd egyből azt fogják mondani, hogy nem is volt vak. Akkor pedig Jézus nem is tett semmi csodát, csak valami „rémhírt” terjesztett, és magát akarta ünnepeltetni. De a szülők nem voltak hajlandók ezt a hazugságot állítani. Bármennyire is féltek a főpapoktól, a tényt nem hallgathatták el, de a Gyógyítóról, Jézusról és az Ő erejéről nem mertek szólni egy szót sem. Nem voltak készek a bátor hitvallásra.

Szeretett Testvérek! Itt valójában mindenkinek örülni kellett volna. Hatalmas dolog történt. Egy vakon született ember láthatott. Ehelyett görcsben vannak még a szülök is. Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: Sokszor mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint ezek a szülök. Családban, közösségben, az egész társadalomban. Örülni kellene, mert átéltük Isten csodáját, a megváltástól kezdve a hétköznapokban megtapasztalt, sokirányú csodákért, és mi nem merjük elmondani, mert félünk. Pedig: Nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem……! (II.Tim. 1,7.) Legyünk bátor bizonyságtevők!

3.Nagykoru, tőle kérdezzétek meg! A szülők háttérbe akartak maradni ebben a „kényes” kérdésben. És valóban a fiúk már nagykorú volt. Magának kellett vállalni a felelősséget. És ő el is mondta az igazságot. Még nem volt „érett” a hite, de nem alakoskodott. Így olvashatjuk tovább a történetet, amint vallott a gyógyult: Hogy bűnös-e, azt nem tudom. Egyet tudok: vak voltam, és most látok!      (Ján. 9,25.) Ki is közösítették a zsidók, amiért így nyilatkozott. Ezután találkozott Jézussal, és teljes, igaz hitet kapott Tőle.

Kedves Testvéreim! Nem „kész hívőnek” születtünk. Sőt, vakon, bűnben, az Írás szerint.  De az Úr keresésünkre jött/jön, és ebből az állapotból biztosította a gyógyulást. Onnan indulhat meg a megismerés, növekedés, megszentelődés.

Ajánlott ének: 86. zsoltár versei                               Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. február 3.

János ev. 8,12-20.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus a világ világossága

Jézus ismét megszólalt és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. A farizeusok ekkor azt mondták neki: te önmagadról teszel bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz! Jézus így válaszolt nekik: Ha én önmagamról teszek bizonyságot, akkor is igaz az én bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hova megyek. Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit. De ha ítélek, akkor is igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, Aki elküldött engem. Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én önmagamról teszek bizonyságot, és Az is bizonyságot tesz rólam, Aki elküldött engem, az Atya. Erre megkérdezték Tőle: Hol van a Te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.

Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az Ő órája.

Kedves Testvérek! Az Úr Jézus sok hasonlatot mondott magáról, de majdnem ugyanannyit mondott tanítványairól is. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők! Én vagyok a jó Pásztor, ti vagytok az én juhaim! Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet! Ti vagytok a föld sói! Lehetne még sorolni. Egyetlenegy olyan hasonlatot mondott Jézus, amely önmagára és tanítványaira is teljesen egyformán hangzott. Ezt pedig magára nézve mai Igénk első mondatában olvassuk: Én vagyok a világ világossága! Tanítványainak pedig a Hegyi beszédben mondta: Ti vagytok a világ világossága! (Máté 5,14.) Most az Ő világosságában mélyít el bennünket az Ige. Urunk szereti a világosságot. Ez az Ő természete!

1.Én vagyok a világ világossága! Ha ebbe a jézusi kijelentésbe bele gondol az ember, őszinte hálára nyílik a szíve. Mert benne érzi a világosságban történő leleplezést, de ugyanakkor a feloldozást is. A történet szerint az előző versekben azt olvastuk, hogy egy paráznaságon kapott nőt vittek a farizeusok és írástudók Jézushoz a templom előcsarnokába. Tőrbe akarták csalni az Urat. A mózesi törvény szerint meg kellett volna kövezni ezt az asszonyt. De Jézus nem elítélni jött a földre. Akármilyen választ ad,   -  gondolták a farizeusok,  -  azzal lejáratják, megsemmisítik hatalmát. Jézus a földre írt valamit, majd azt mondta ezeknek az „erkölcscsőszöknek”: Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ! (János. ev. 8,7.) Mindenki csendesen elment, mert Jézus fénye az ő bűneikre rávilágított. Csak az asszony és Jézus maradt a helyszínen. Jézus megbocsátott ennek az asszonynak, de a szívére helyezte: Többé ne vétkezz! (János ev. 8,11. Drága Testvéreim! Ő a fény forrása. Az Ő világosságában láthatjuk meg bűneinket igazán. És ez óriási dolog. Nemcsak általános elismerés, beismerés, hogy hát mindnyájan bűnösök vagyunk, hanem személyes teher! Fájni fog a bűn!

Szeretnénk tőle szabadulni. És ekkor megint jön a fény, a világosság, és elvisz a kereszthez, ahol szabadulni lehet minden bűntől. Mert Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől! (I. Ján. 1,7.) Legelőször is ebben a rálátásban kell látnunk, hallanunk, és értenünk ezt a kijelentést: Én vagyok a világ világossága! És így folytatódik ez a mondat:

2.Aki engem követ, nem jár sötétségben…! Ennek a csodálatos fénynek a nyomában lehet járni és élni. Ez a KRISZTUSKÖVETÉS! A keresztyén élet gyakorlati megvalósítása. A Jézussal beszélgetők és vitázók sötétségben voltak. Mindent másként láttak,  -  ha egyáltalán láttak  -  és a maguk meggyőződéséből semmit sem engedtek. A féltékenység sötétítette be elméjüket. Az Úr belelátott a szívükbe, de bizonyságtételével szerette volna őket is a fényre hozni. De ők kemények maradtak.

Szeretett Testvéreim! Tanítványait, és a mindenkori tanítványait, téged és engem, erre a világosságra hívott, vagy szeretne igazán hívni. Erre a követésre. Aki a megigazítás mellett az eligazítást is minden nap megkapja/megkaphatja az Igén keresztül. Nem kell Krisztus követőjének bizonytalanságban járni, élni, mert van ÉLŐ URA! Ez az új élet! És ez nem azt jelenti, hogy már soha nem fog vétkezni, bűnt elkövetni, mert sajnos, mivel emberből vagyunk, elesünk, elbukunk. De azt jelenti ez a világosságban járás, hogy nem fészkeli be magát a bűn a szívben. Hamar a fénybe kerül, fájni kezd, és leborul az ember Ura előtt. Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Lukács 18,13.) Engedjük, hogy Jézus életünk minden területére bevilágítson!

3.Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek! Elfogadhatatlan volt a zsidók számára az, amikor Jézus világosságnak mondta magát. Az meg egyenesen felháborító, hogy egyenlővé tette magát az Atya Istennel. De ebből Jézus nem engedett. Ez is az igazság kijelentése volt. Nála hitelesebb Isten-követ nem is jöhetett volna. Sőt, nemcsak követ volt a valóságos üzenet meghirdetésével, hanem Ő MAGA VOLT A KIJELENTÉS! Ezt nem lehetett felülírni. Páratlan és megismételhetetlen volt Jézus emberré létele, váltsághalála, és dicsőséges feltámadása. Minden, amit az emberért vállalt, igazolta ISTENSÉGÉT! „Jöve ágyas házából, Tiszta szűz szent méhéből; Isten, ember Ő egyben, Eljött hozzánk már testben!” (303. dics. 4. verse.)

Drága Testvérek! Sokszor hallottam életem során, akik azt mondták: Én hiszek Istenben, de Jézus Krisztussal nem tudok mit kezdeni. Nikodémusnak azt mondta Jézus: Újonnan kell születnetek! (János 3,7.) Ez a csoda adhatja meg a tiszta látást az ember számára. Így lehet csak megismerni igazán az Atyát, Aki úgy szerette a világot….! De így lehet megismerni a Fiút is, Aki engedelmes volt mindhalálig…! Egymást magyarázzák, az Atya a Fiúra mutat, a Fiú pedig dicsőíti az Atyát. A hit így lehet egységes a mi számunkra is. Ez az „ismeret” az örök élet!

Ajánlott ének: 234. dicséret 2. verse                       Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. január 27.

Textus: János ev. 7,1-13.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus Jeruzsálemben a lombsátor ünnepén

Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor ünnep. Testvérei ekkor azt mondták Neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hogy tanítványaid is hadd lássák cselekedeteidet, mert senki sem cselekszik titokban, ha arra törekszik, hogy ő maga ismert legyen a nyilvánosság előtt. Ha ilyenekre vagy képes, mutasd meg magadat a világnak! Mert a testvérei sem hittek Benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm nincs még itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszok. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.

Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor Ő is felment, nem nyíltan, hanem  -  amennyire lehetett  -  titokban. A zsidók pedig keresték Őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van Ő? Sokan suttogtak Róla a sokaságban: némelyek azt mondták Róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: Nem az, sőt félrevezeti a népet. De nyilvánosan senki sem beszélt Róla, mert féltek a zsidóktól.

Szeretett Testvéreim! A lombsátor ünnepéről dióhéjban: A mezőgazdasági évet lezáró hálaadó ünnep volt. Ősszel tartották a zsidók. Hét napig tartott. Azért hívták sátoros ünnepnek, mert a pusztai vándorlási időkre emlékeztek, amikor sátrakban laktak. Az ország minden részéről, de még idegen földről is jöttek ünnepelni az izraeliták.  Ha figyelmesen olvassuk a történéseket, a nagy zűrzavar, tolongás, mozgások sorozatában, három különböző csoportot fedezhetünk fel, akik részt vettek az ünnepen. Először is Jézus hozzátartozóira figyeljünk. Erről szól mai igeszakaszunk. Azután az egyszerű néptömeg tűnik fel, akik megszokásból, vagy kíváncsiságból jöttek el Jeruzsálembe. És a harmadik csoportot az írástudók, farizeusi előkelőség és a papság alkották. Minden csoportnak megvolt a maga szerepe. Mi ma, a család, a testvérek és Jézus itt látható kapcsolatára figyeljünk Isten Lelke által.

1.Menj el innen, és eredj Júdeába,….hadd lássák cselekedeteidet! Jézus szűk rokonsága tudta, hogy testvérük nem olyan, mint ők. Isten sokkal többet adott neki tehetségben, minden lelki ajándékban. Most meg lehetne mutatni, hogy „mit tud”, még ismertebbé tehetné magát a nagy sokaság előtt. Ezért azt kérték Tőle, hogy menjenek el együtt Júdeába, erre a hosszú sátoros ünnepre. Volt ebben a kérésben hátsó szándék is, mert maguk is szerettek volna tovább dicsekedni azzal, hogy milyen „rendkívüli” testvérük van. Sütkérezni akartak Jézus árnyékában. Mindez azért volt, mert nem hittek Benne igazán.

Drága Testvérek! Elgondolkoztam ezeknek a hozzátartozóknak a magatartásán. Nem vagyunk-e mi is ilyenek sokszor, mint ők voltak? Bizonyos helyeken, helyzetekben szeretünk Vele együtt lenni, mert az jó érzés. Kisérjen el a templom csendjébe. Egy-egy családi ünnepünk alkalmával mi is kérjük: áldja meg a keresztelést. Tegye ránk a kezét, ha házasságra lépünk. A gyász fájdalmában jöjjön és vigasztalja szomorú szívünket. Most az elmúlt karácsonykor nagyon sokaktól hallottam: Ez a karácsony nem volt igazi! Nem lehetett előrángatni Jézust, mint máskor, hogy a család közösségében annyi szerepet kapjon, hogy hallja az ének refrénét: „Szent Fiú aludjál, szent Fiú aludjál!” Nagy nyomorúság ez életünkben. Jó, ha belátjuk, beismerjük, és kérjük rá a bocsánatot. Az Úr előtt nem ismeretlen ez a „Hozzá való viszonyulás”, és ahogy hozzátartozóinak is megbocsátott, úgy minket is a helyünkre tesz. Vagyis, ne csak rendkívüli esetekben akarjuk Jézust életünkben, hanem a szürke hétköznapokban is, mindig.   

2.Az én időm nincs  még itt! Sokszor olvassuk ezt a rövid mondatot Jézustól az evangéliumokban. Az Ő órája másként járt, mint a tanítványaié, a sokaságé, a főpapoké. Ő soha nem kapkodott, jóllehet tudta, hogy rengeteg dolgot kell elvégeznie az alatt a három év alatt, melyet kijelölt az Atya. Csak egyetlen példát írok most le, melyet december 29-én olvastunk. A kánai menyegzőn elfogyott a bor idő előtt. Mária elmondta ezt Jézusnak. Mire Jézus ezt felelte: Nem jött még el az én órám! (Ján. 2,4.) Később megtette a csodát és a vizet borrá változtatta. Mindig, mindent a legjobb idő szerint időzített.

Kedves Testvérek! Őszintén megvallhatjuk, hogy Jézus „órájával” sokszor nem értünk egyet. Kéréseinkre hamar szeretnénk választ kapni, természetesen úgy, ahogyan azt mi elgondoltuk. A Lélek gyümölcse között ott van a TÜRELEM magatartás is, amit sajnos sokszor a türelmetlenség indulata vált fel. Idegeskedünk akkor is, amikor nyugodtaknak kellene lennünk. Kérjük a segítséget imádságban, de nem jön a válasz. Elfeledkezünk arról, hogy az Ő ideje még nem jött el! Van, amikor csak magunk akarjuk rendezni zűrös életünket, és türelmetlenségünkben még több bajt hozunk magunkra. A mostani állapot nehéz próba mindenki számára. Sok ima hangzott el azért, hogy múljon el ez a járvány és könyörüljön rajtunk az Úr. De az Ő órája másként jár a szabadításra. Ne türelmetlenkedjünk!

3.Ő is felment, nem nyíltan, hanem  -  amennyire lehetett,  -   titokban! Jézus sem maradt el az ünnepről. Megkapta a „felső” jelzést. Részt akart venni a hálaadásban. Az Atya sok áldását Ő is megköszönte. Magamutogatásával mégsem akart kitűnni. Úgy volt jelen (egy ideig) ezen a lombsátoros ünnepen, mint aki csak figyelt, vizsgált, de még nem akart színre lépni. Pedig már sokan keresték.

Drága Szeretteim! Mindent az Úr tanácsa, vezetése szerint cselekedni. Erre az állapotra kellene eljutni. Keresztyén életünknek két nagy pillére van. Első az: Jézus Krisztus megváltottjai vagyunk/lehetünk kegyelemből, hit által. Örök életünk biztos a kereszt által! A második pillér: Az Ő követése, engedelmesség, gyümölcsözés. Segítsen a Szentlélek erre a felismerésre és szolgálatra!

Ajánlott ének: 227. dicséret versei                           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. január 20.

Textus János ev. 6,22-27.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A sokaság mennyei kenyeret kér

Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el. Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajóba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust. Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték Tőle: Mester, mikor jöttél ide? Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten!

Kedves Testvéreim! Aki nem naponként olvassa az Igét a Bibliaolvasó Kalauz szerint, annak a testvérnek leírom röviden az előzményeket a mai rész megértése végett. Az előzmény: Az Úr Jézust megkereste a sokaság, mert gyógyulni szerettek volna, és hallani akarták tanítását. Amikor befejezte mondanivalóját, éhesen nem akarta elengedni hallgatóit, és csodát tett. 5000 embernek adott kenyeret és halat, és mindenki jóllakottan mehetett haza. Azután a csoda úgy folytatódott, hogy az Úr a vízen ment a tanítványok után a Galileai tengeren és a túlsó parton találkoztak. Az emberek ezt az egész dolgot nem értették, hogy mi történhetett itt? Jézushoz mentek érdeklődni másnap, mert tudni szerették volna, hogyan történt mindez?

1.Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba! Elgondolkoztatta lelkében a sokaságot az a csoda-sorozat, amit Jézus isteni hatalmával megtett. A sok jel mind arra mutatott, hogy nem egyszerű csodadoktor, aranyszájú prédikátor munkálkodik közöttük, hanem annál nagyobb erő van ebben a Jézusban. Még a tenger túlsó partjára is odaért, pedig be sem szállt a hajóba. Vitatkozhattak egymással, miként történhettek mindezek. Össze voltak zavarodva. Ők még ilyen természetellenes dolgokat nem tapasztaltak. Ami pozitív viselkedést és hozzáállást mutatott az egész kérdésben, az az volt, hogy Jézust keresték kérdéseik megoldására. Jó helyre mentek.

Szeretett Testvérek! A mai embernek nincsenek ilyen tapasztalatai közvetlen Jézusról, mint volt a régieknek. De bizony az élet hoz elő olyan furcsaságokat, érthetetlen dolgokat, amiket nem tudunk, megmagyarázni, mert nem is lehet. Sokszor mi is összezavarodunk, ha olyan események történnek velünk, melyek túlmutatnak a mi emberi gondolatainkon. Ez a mostani járvány is ilyen. Hogyan történt, miért történt, nem tudjuk, nem is értjük. Jézushoz kellene menne imádságban ezzel a kérdéssel is. Ha Hozzá megyünk, kapunk feleletet rá.

2.Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok…! Az Úr Jézus nem szépíti a dolgokat. Örülhetett volna annak, hogy milyen lelkesek ezek az emberek, akik Őt keresik. Akik időt, fáradságot nem kímélve mentek utána még a tenger túlsó partjára is. De Jézus belelátott ezeknek az embereknek a szívébe. Nem az Ige után jöttek, nem az Isten országának valósága érdekelte őket, hanem a kenyér. Amit kaptak, és amit most újra reméltek. Mert ez volt számukra a legelső és legfontosabb. A kenyérkirálynak van hatalma minket megelégíteni, -- gondolták. De Jézus az ilyen „hódolókat” leleplezte. Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ez a kenyér elvész, fakadt ki Jézus. Nem több-e az élet a tápláléknál. és a test a ruházatnál? (Máté 6,25.) Ezt kérdezte az Úr más helyen, de ugyanolyan erővel.  

Drága Testvérek! A világ sok mindenben változott kétezer év óta, de a kenyérkérdésben nem! Ugyanúgy ez mozgatja, űzi-hajtja az emberiséget minden helyen. Ezért vannak a családi tragédiáktól (örökösödés) kezdve az országok közötti háborúskodásokig mindenféle harcok, hogy „nekem nagyobb kenyér jusson”. Az Úr Jézus megadja a „mindennapi kenyeret” is, de ennél Ő sokkal többet is ígér és ad azoknak, akik kérik Tőle. Az ÉLET KENYERÉT! Őt magát. és Vele együtt az örök életet. Pál így írt a filippibelieknek, amikor az élet és halál küszöbén állt: Szorongat ez a kettő: vágyom elköltözni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak! (Filippi 1,23.) Keressük mi is az Urat, akarjunk vele találkozni, vágyjuk az ő szavát mindenkor, a lelki kenyér legyen fő táplálékunk!

3.Őt pecsétjével igazolta az Isten! Amennyire nem örült Jézus annak, hogy a kenyér megszaporítása miatt keresték meg olyan sokan, azokért hálát adott az Atyának, akik a „többet” akarták. Akik megértették, elhitték és elfogadták, hogy Őt Isten az Ő kegyelmének pecsétjével igazolta. Ez az én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm! (Máté 3,17.) Keresztelő János ajkára ezt a mondatot adta Isten: Íme, az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűnét! (Ján. 1,29.) Jézus pedig ezt jelentette ki: Én és az Atya egy vagyunk! (Ján. 10,30.) Semmi kétség nem lehetett/lehet afelől, hogy Övé minden hatalom mennyen és földön! A „kevesebb” csapattal tudott igazán mélyen beszélgetni. Magasabb rendű szinten, az örök életre megmaradó eledelről. Hiteles tanítást adott Jézus minden hű hallgatójának, mert a Mindenható pecsételte meg szavait.

Kedves Testvérek! A közelmúltban olvastuk a Zsidókhoz írt levélben a következő mondatot: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Aki az előtte lévő öröm helyett  -  a gyalázattal nem törődve  -  vállalta a keresztet, és az Isten királyi székének jobbjára ült! (Zsid. 12,2.) Mi más ez, minthogy az Atya elfogadta az áldozatot, és „igazolta” a Fiút, Jézust. Az a csoda történt meg, amit ésszel emberfia soha nem foghat fel, csak hitben lehet igent mondani rá. Itt már nem Jézus ad valamit, hanem Ő Maga adatik ÉLŐ KENYÉRKÉNT! Táplálkozzunk Vele, Belőle!

Ajánlott ének: 295. dicséret versei                               Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. január 13.

János ev. 5,10-18.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesda tavánál

A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. Az így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat és járj! Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki ezt mondta neked: Vedd fel és járj? De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott a sokaság miatt, amely azon a helyen volt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Íme egészséges lettél, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

A Fiú feltámaszt és ítél

A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Ezért tehát a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is mondta az Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

Kedves Testvéreim! Mai Igénk első néhány mondata egy csodatörténet második részéről szól. Az előzményről csak annyit: A János ev. 5,1-9 versekben olyan történetet olvasunk, hogy egy béna beteget gyógyított meg az Úr Jézus, aki 38 éven át várta a csodát a Betesda tava mellett. Nem volt segítsége, hogy elsőként érjen a vízbe, amikor az felkavarodott. Az Úr észrevette ezt a beteget, és talpra állította, meggyógyította. Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! (Ján. 5,8.) Így szólt hozzá Jézus. És azután elment a csoda-tótól, félrehúzódott.

1.Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat! Az akkori ágyak valamilyen fekvőalkalmatosságok (pokrócok) lehettek, amiket össze lehetett tekerni, és a vállon könnyen vihették az emberek. Így tett ez a meggyógyított is, hiszen Gyógyítója ezt mondta neki. Első útja a templom volt, hogy megköszönje Istennek a gyógyulást. Közben rátámadtak a zsidók, hogy bűnt követ el, mert szombaton nem szabad vinni semmi terhet. Csak a törvény betűje volt a szemük előtt. Nem annak örültek ők, hogy egy szerencsétlen talpra állt, meggyógyult, hanem azt a „törvényszegőt” keresték, aki ilyen „bűnre” adott utasítást.

Kedves Testvérek! Tudjuk, hogy az Úr Jézust nagyon sokszor megvádolták a farizeusok, főpapok, mert olyat csinált, vagy megengedett tanítványainak szombaton, amit a „törvény betűje” tiltott. Mert emberségesen tette, amit tett. Mert szeretetet gyakorolt. Nagy kísértése a hívőknek az, és benne sokszor nekünk is, hogy összekeverjük az Úr parancsait. Kegyeskedünk, amikor segíteni kellene. bibliai Igét citálunk, amikor a pénztárcánkat kellene kinyitni. A vasárnap szentségére hivatkozunk, életmentés helyett. Nem jól van ez így! Legyen szívünkben Jézus szava: Az Emberfia Ura a szombatnak! (Máté 21,8.)

2.Ezek után találkozott vele Jézus a templomban! Ez a meggyógyított beteg nem a „világba” ment kimondhatatlan örömével, hanem szükségét érezte annak, hogy Istennek megköszönje a csodát. A legjobb helyre ment, a templomba. És itt újra találkozott Jézussal. Most a további, teljes gyógyítást végzi el az Úr. Többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled! A bűnből való feloldozást és egy új élethelyzetet munkált itt Jézus. Úgy gyógyította meg Jézus ezt az embert, mint ahogy azt a nőt, akit vádolói paráznaságon kaptak, és meg akarták kövezni. Esélyt kapott az asszony egy új életre. Menj el, és többé ne vétkezz! (Ján. 8,11.)

Drága Testvéreim! Nagyon sok olyan emberrel találkoztam már, aki azt mondta: Ő hisz Istenben, de nem jár templomba. Otthon is tud imádkozni. Mindez igaz is lehet, senkiről ne feltételezzük, hogy kijelentésében csúztat. Még arra az Igére is hivatkoznak egyesek, amit a múlt héten kaptunk, vagyis, hogy Lélekben és igazságban kell imádni Istent! (Ján. 4,23.) Most a pandémia idején ezt sajnos át is éljük, mert csak a technika segítségével juthatunk el a templomba. A történetünk embere elment a templomba. És milyen jól tette, hogy oda ment. Jézussal ott találkozott. Ott kapott igazán új életet. A templom Isten háza. Ott szólítja meg az Úr az embert leginkább és leghamarabb. A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által! (Róma 10,17.) Vannak Testvérek, akik már nem juthatnak el a templomba, mert a betegségük nem engedi. De, aki teheti, ne hivatkozzon semmire, hanem éljen a lehetőséggel. A hívő emberek legnagyobb részét ott szólította meg az Úr. Ott talált igazán rájuk az élet Ura. Ott lehet feltöltődni, megerősödni, megigazulást, és eligazítást kapni.

3.Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom! Valamikor a pusztai vándorlás idején Isten munkálkodását úgy látta Izrael népe, hogy megkapták a „Tízparancsolatot”, amely védelmet és korlátot biztosított számukra.   Nappal felhőoszlopként, éjjel tűzoszlopként vezette őket. Enni és innivalóról is gondoskodott az Úr. Jézus korában olyan Istenben hittek, aki lemerevedett. Aki azt felügyelte, hogy miként tartja be népe az általa megadott parancsokat. A papok, és minden vallásos zsidó ezt a merevséget vette át, és a szombat megtartásának parancsában is így gondolkodtak. Jézus ezt a merevséget törte meg, és mutatott rá az Atya munkálkodására. Nem állt le az én Atyám, hanem üdvterve szerint csodálatosan végzi munkáját. Jézus is tette, amit tennie kellett, nem kapkodott, nem maradt le semmiről. A megváltás szolgálatát is elvégezte.

Szeretett Testvérek! Vak ember az, aki nem látja Isten munkáját a világban, vagy a kicsi egyéni életében. A „véletlenek” egybeesése, a „sors” jó, vagy rossz alakulása az életünkben, Valakire, Istenre felmutat. A lelki események, formálódások is, nem a mi teljesítményünk, hanem az Úr munkája bennünk. Legyünk érte hálásak mindig. Napi elcsendesedésünkben vegyük észre, hogy egy nap alatt is mit kaptunk, mitől védett meg, miben kaptunk bíztatást, erősítést. A Fiúban maga az Atya van jelen, mindezért legyen Övé a dicsőség!

Ajánlott ének: 238. dicséret versei: Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk…!

                                                                                  Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2021. január 6.

Textus: János ev. 4,19-26.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje

Jézus és a samáriai asszony

Az asszony ekkor így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az Őt imádók. Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor az eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek!

Kedves Testvérek! Új év, 2021. Új lehetőséget kaptunk, hogy testben ugyan távol, de lélekben együtt legyünk.  Kőrbe üljük a hatalmas nagy kerek asztalt, 239 széket kell elhelyezni, - sőt még a „külsősöknek” pótszékek is kellenek, akik nem közvetlenül kapják email-ban a BIBLIAÓRÁT,  -  és úgy figyelhetünk Isten üzenetére. És ha jól figyelünk, a Szentlélek körbe jár, és mindenkinek azt helyezi a szívére, amire igazán szüksége van. Nem tudhatjuk, meddig kell még így tartani ezeket a „közös alkalmakat”, de amíg „így vagyunk együtt”, adjunk hálát érte, és alkalomról-alkalomra, erősítsen, vigasztaljon, segítsen az Ige.

1.Uram, látom, hogy próféta vagy! Különleges történetet olvasunk a János evangéliuma 4. részében. Nem várt, és nem szokásos dolog volt az, ami a Jákob kútjánál történt. Jézus és tanítványai nem kerülték el Samáriát, amikor Galileába igyekeztek. Pedig kölcsönösen hadakoztak egymás ellen a zsidók és a samáriaiak. A másik meglepetés az volt, hogy Jézus (a férfi) szóba állt egy asszonnyal ennél a kútnál, és vizet kért tőle. Azután beszélgetni kezdtek. Hamar kiderült, hogy Jézus az élet vize! Nem egy egyszerű vándorral találkozott ez az asszony. Hangzott is a félénk bizonyságtétel: Uram, látom, hogy próféta vagy!

Drága Testvéreim! Ugye, milyen szépen megvilágosodik előttünk is Jézus, mint Krisztus? Mint Messiás, Felkent, a hármas tisztségre? Főpapságáért adventben adtunk hálát. Aki áldozatával megszerezte bűneink bocsánatát. A múlthéten királyi hatalmát láthattuk, amint megtisztította a templomot a nem odavaló dolgoktól, és minden bűnt így akart kisöpörni onnan. A mi életünkből is. Most pedig prófétaként áll a kútnál  - ugyanakkor áldott Orvosként,  - Aki gyógyítja ennek az asszonynak a lelkét. Feltehetjük a kérdést magunknak: Kicsoda nekünk Jézus? Egy kicsi Jézuska, akinek örültünk az elmúlt napokban, mert megszületett, vagy van Krisztusunk? Aki minden „tisztségét” tökéletesen betöltötte. Áldozata érvényes, uralkodásának nem lesz vége, és Igéjével gyógyít, KIJELENT!

2.Igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát! Amikor Jézus szelíden, de határozottan közel lépett ennek az asszonynak a lelkéhez, mert gyógyítani akarta, akkor az falakat igyekezett húzni. Mindjárt egy teológiai kérdést tett fel: Hol kell Istent imádni? A Garizim hegyén, ahogy azt ők tanítják és vallják, vagy Jeruzsálemben, a zsidó hit szerint? Jézus nem a helyet határozza meg, mert az valójában nem igazán lényeges. Sokkal inkább a HOL helyett a HOGYAN-ra felel. Lélekben és igazságban lehet és kell imádni az Atyát. Így pedig csak a Szentlélek által lehet. Eltűnnek a külsőségek, Minden máz lehull az emberről, és csupaszon, az emberi lélek összeforr az igazság Lelkével és létrejön az imádat. Ez több mint ima, és könyörgés, mert az tele van kéréssel. Ez az imádat a hódolat. Itt az Ő nagysága, hatalma és az ember kicsisége, bűnös volta fonódik egybe. Valahogy úgy, mint ahogy a napkeleti bölcsek imádták Jézust, amikor meglátogatták. Vagy Simeon imádata, amikor kézbe vehette a Gyermeket. A Szentlélek jelentette ki az IGAZSÁGOT mindkét esetben. Hatalmas az Úr!

Szeretett Testvérek! Jézus sebeket kötöz ennek az asszonynak az életében. De előtte azt fel kell tárni. Ki kell tisztítani, ami fájdalmas. Ő így tesz mindenkivel, aki szóba elegyedik vele. Velünk is. Mert vannak sebeink, amit ki kell fakasztani. Nem lehet megbújni kegyes álarccal, „szent beszéddel”, egyéb más trükkökkel. Ismer minket is az Úr, mint ismerte ezt az asszonyt. Valljuk meg: Szükségünk van Rá, az Áldott Orvosra! Ha Nála van a sziké, és operál, az minden fájdalmat megér! Még a pandemiát is. Aki ezt elfogadja és követi Őt, az erőt kap minden teher vitelére, és már itt földi életében rátalál a mennyei kincsekre. Ne szégyelljünk semmit, ne keressünk kibúvókat, hanem ahogy a keleti bölcsek és Simeon, imádjuk az Urat lélekben és igazságban! Meghódol lelkem Tenéked…!

3.Én vagyok az, aki veled beszélek! Ez a történet úgy kezdődött, hogy egy mindenki által megvetett asszony a test szükségletére gondolt. Vízért ment a kúthoz a legnagyobb hőségben, hogy senkivel se találkozzon. És eljutott odáig, hogy meggyógyult testében-lelkében. Mert Jézus Krisztus kijelentette magát. Én vagyok az, aki veled beszélek! A szégyen, a félelem nem kötötte tovább gúzsba az életét. Szabad lett.  A legértékesebb KIJELENTÉSNEK lett a részese, majd pedig a tanúja. Mert elmondta a falujában mindenkinek, akinek csak tudta.

Testvéreim a Jézus Krisztusban! Csillaghegyi lelkészi beiktatásom 1971-ben volt. Azt a történetet olvastam, amikor Jézus megkérdezte tanítványaitól, hogy kinek mondják Őt az emberek, és kinek a tanítványok? Péter határozottan, Isten Lelke által mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! (Máté,16,16.) „Azért helyezett haza az Úr közétek,  -  hangzott a prédikáció  -  hogy ezt a Krisztust ismerjük meg együtt még jobban. Tudjunk leborulni előtte, imádni Őt”. És mint ahogy a bölcsek tették, az imádást kövesse az ajándékok letétele. Nekünk nem aranyat, tömjént és mírhát kell letennünk, hanem a szívünket kell átadni. Ebből azután fakadhatnak a hála gyümölcsei. Legyen ez így ebben az évben még jobban!

Ajánlott ének 251. dicséret 8. verse: Imádlak Téged, egyedül Uramat…

                                                                                  Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. december 30.

Textus: János ev. 2,13-25.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Jézus megtisztítja a templomot

Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felfordította, és a galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává! Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: A te házad iránt való féltő szeretet emészt engem. A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: Milyen jelt tudsz nekünk mutatni, amelynek alapján ilyeneket teszel? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és annak a kijelentésnek, amelyet Jézus mondott.

Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az Ő nevében, mert látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert Ő ismerte valamennyit, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert Ő maga tudta, hogy mi van az emberben.

Kedves Testvérek! Elérkeztünk a 2020-as esztendő utolsó „közös bibliaóra” olvasásához. Ez a harmincnyolcadik bizonyságtétel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tarthatom a kapcsolatot ebben a formában Testvéreimmel. De a vírus közbeszólt, és az Úr lehetőséget adott erre a szolgálatra. Most a János evangéliumát kaptuk olvasmányul az év zárására, és ezzel a csodálatos Írással táplálkozhatunk több hónapon keresztül a 2021-es új esztendőben. Ez az evangélium más nézőpont szerint íródott, mint a Máté, Márk és Lukács evangéliuma. Reményik Sándor költeményében ilyet írt: „De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról….Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a TITOK!” Valahogyan felülről néz mindent. Csendességünkben mi is kérjük a Szentlelket, hogy jól láttassa és értesse meg velünk a kijelentést, amikor olvassuk ezt az EVANGÉLIUMOT!

1.Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket….! Jánosnál ez a történet sem a virágvasárnapi bevonuláshoz kapcsolódik, mint a másik három evangélistánál. Egyszerűen csak arról szól az Írás, hogy: Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus is felment Jeruzsálembe. Már az első csodatétel után,    -   melyet Kánában tett,  - bebizonyította, hogy Ő a Messiás, azaz Felkent. Az Atya kente fel a hármas tisztségre, Prófétává, Főpappá és Királlyá. A Zsidókhoz írt levélben Főpapságáról sokat olvastunk. Ebben a „rendcsinálási” történetben pedig az Ő Királysága mutatkozott meg. Az Ószövetség szerint azok voltak a legjobb és legnagyobb királyok Zsidóországban, akik a jeruzsálemi templomban rendet tudtak tartani, és minden oda nem illő dolgot eltávolítottak. Az Úr Jézus azért tette, amit tett, hogy nyilvánvalóvá tegye, Ő az igazi Király. Ugyanakkor a prófécia is beteljesedett: Mert a házad iránti féltő szeretet emészt! (Zsolt. 69,10.) Tiszta, és szent haraggal cselekedett, mert az Atyához való szeretete mindennél fontosabb volt számára. A kötélből font korbács (ostor), eszköz volt a kezében. A templom nem lehet a bűn fészke, az az imádság háza.

Drága Testvéreim! Nem tehetett mást Jézus, csak azt, amit tennie kellett. És ezen nem szabad megbotránkozni senkinek sem. A meggyalázott templomot tisztította meg. Itt is ítéletet mondott a bűn felett. És nem állt ellen senki. Lebénult az ellenség, amikor az asztalok felborultak. Ítélő Király volt itt Jézus. De azt is tudjuk, hisszük és valljuk, hogy Ő „más” királyságot is magára vállalt. Amely nem ebből a világból való. Ami a megaláztatás, de mégis igazi csúcsa királyságának. Ott nem Ő korbácsolt, hanem engedte és tűrte, hogy Őt verjék. És mindezeket azért vállalta, mert tudta: megmentésre, megváltásra szoruló emberek vagyunk. Így készült meghalni. A Király, Akinek még töviskorona is volt a fején, imádkozott gyilkosaiért. Minden emberért, értünk is!  

2.Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem! A nagy csend és megdöbbenés után, voltak olyan „bátrak” a jelenlévők között, akik megkérdezték Jézustól: Hogy merted ezt megtenni? Erre felelte az Úr ezt a titokzatos mondatot, amit akkor senki sem értett, csak egyedül Ő. Romboljátok le a templomot…! Saját maga templomáról beszélt, vagyis arról, hogy meg kell halnia minden ember bűne miatt, de a mennyei Atya feltámasztja Őt a harmadik napon. A bűn „követei” meg is tették/tettük ezt a gyalázást, és lelkiismeretfurdalás nélkül lerombolták/leromboltuk Jézust templomostól a megfeszítéssel. A csodát mégis megtette az Úr! A jel valósággá lett. Feltámadt, él, és uralkodik. De mindjárt meg is kérdezhetjük: Milyen áldás fakadt és fakad ebből az ember számára?

Szeretett Testvérek! Azt olvassuk a Bibliában: Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásaiból ingyen! (Jel. 21,6.) Az a Jézus Krisztus mondta ezt, Aki megkapta a hatalmat mennyen és földön. Az a Király, Akinek nem árthatott a leromboltatás. Az Őt keresztre feszítő bűnösnek megbocsátott/megbocsáthat, a szomjúhozónak inni adhat ingyen. Ez pedig nem más, mint a KEGYELEM! És most, az esztendő utolsó „közös bibliaóránkon” gondoljunk egy kicsit erre az ingyen szóra! Sokszor hallottuk már, de vajon átgondoltuk-e igazán? Mibe került Istennek a mi megváltatásunk? Mi fizetésképtelenek voltunk/vagyunk. Az Isten templomának lerombolásával mindent eljátszottunk. A számla kifizethetetlen. Az Úr pedig azt mondja: Ingyen van a kegyelem! Ez nem azt jelenti, hogy „olcsó”, mert Istennek nagyon sokba került ez az „ingyen”! Drága véren! Ő az élete árán váltotta meg életünket. Ebből az ajándékból születik a hála. És a hálaadásról lehet megtudni, visszaigazolni, hogy igazán elfogadtam-e Isten ajándékát? Legyen így!

Ajánlott ének: 275. dicséret versei                           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. december 23.

Ma 20 éve volt első istentiszteletünk Békásmegyeren, az új református templomban!

Textus: Zsid. 13,7-25

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Óvás az idegen tanításoktól, buzdítás a jótékonyságra

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tetszetős idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert jó, ha kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet, tulajdon vére által a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívülre, az Ő gyalázatát hordozva. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük Isten elé a dicséret áldozatát mindenkor: nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az egymással való közösségvállalásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot fognak adni. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

Befejező kérések, üdvözletek, áldás

Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves Ő előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.

A kegyelem mindnyájatokkal!

Szeretett Testvéreim! Itt vagyunk egészen karácsonyi ünnepünk küszöbén. Azon sóhajtozunk és kesergünk, hogy nem lehet úgy együtt a család, ahogy ilyenkor lenni szokott. Még a templomba menetel is elmarad a vírus miatt sokaknál. Minden másként van és lesz a megszokottól. De nemcsak mi kesergünk e változás miatt, hanem az egész ország, sőt az egész Föld. Mindenütt felütötte fejét a gyilkos kor, próba alatt nyög mindenki. Lehet-e így ünnepelni, örülni, hálát adni? Biztos vagyok benne, hogy IGEN! Isten Igéje, a Szentlélek által segít ebben.

1.Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…., és kövessétek hitüket! Most nem bibliamagyarázat következik, hanem személyes bizonyságtétel. A múlt szerdán olyan személyekről olvashattunk, akik hit által példaként állhattak mindenki előtt. Ez az itt olvasható figyelmeztető vers is erre utal. De én most nem a bibliai időkbe megyek vissza e felszólítással kapcsolatban. Többször hivatkoztam Tóth Ernő lelkipásztoromra. 2003. szeptemberében lett volna 100 éves. Egy kis gyülekezettel mentünk ki az Óbudai temetőbe a lelkészházaspár sírjához. Szolgálatom Igéje a Zsid. 13,7 volt, vagyis az aláhúzott mondat.  És most csak egy emléket írok le a sok közül, mivel karácsonyhoz közeledünk. Bizonyára minden Testvér tudja, mi hamar árvák lettünk. Édesanyám 40 évesen maradt négy fiával, akik akkor 10, 8, 6, és 4 évesek voltunk. A szentesti családi együttlétünkkor Ernő bácsi sok éven át megjelent néhány percre. Mindig imádkozott. Nem tudom máig sem, hogyan tudott erre időt szakítani? Hogy hány családhoz ment el? De a szép emlék megmaradt bennem. Soha nem tudtam volna ezt a szolgálatot elvégezni. Az egyik nagy példám ő. A másik meg az édesanyám. Gyermekként, de később is mindig, szelíd szeretettel intett minket, ha valamit rosszul tettünk. Sokat imádkozott fiaiért, menyeiért, unokáiért, dédunokáiért. Életének utolsó 8 évét nálunk töltötte a parókián, mert 90 éves korában combnyaktörést szenvedett. Alázattal fogadta ezt a megpróbáltatást is, mint mindent, ami hosszú élete folyamán érte. Azt kérte, ha HAZA MEGY A MENNYEI  HONBA, én szolgáljak a temetésen, hiszen én vagyok az ő lelkipásztora. Két Igét választott: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ézsa. 43,1.) Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engem ó Uram, hűséges Isten! (Zsolt. 31,6.) Ismerve az ő hitéletes életét, én még arról az Igéről is szóltam: Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják! (Máté 5,8.) Ez erősített a szolgálatban. Igazi, példás életű, és Jézus Krisztusra mutató asszony volt.

2.Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Előbb írtam, sok a panasz, mert másként ünneplünk ebben az évben. Nagy kesergésünk közben a fentebb olvasott mondat lecsillapíthatja lelkünk háborgását. A körülmények változtak, de az ünnep lényege nem. Soha semmilyen baj, betegség nem tudja megváltoztatni. Minden változik ebben a világban. És benne mi is változunk. Vannak olyan megerősítő isteni kijelentések a Bibliában, amelyek ezt az igazságot aláhúzzák. Megszáradt a fű elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökké megmarad! (Ézsa. 40,8.) Egy jézusi kijelentés: Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el! (Máté 24,35.) Ezekbe a kijelentésekbe kell belekapaszkodni. Jézus Krisztust nem zárhatja ki a szívekből semmiféle járvány, sem semmi más. Még a halál sem. Ő emberré lett, vállalt megaláztatást, kereszthalált. Olyan főpapunkká lett, hogy minden bűnünket magára vette, és egyszeri, tökéletes áldozatával a keresztre vitte a „kapun kívülre”, a Golgotára. Feltámadása után a mennybe ment, és mi onnan várjuk Őt vissza. Hatalommal, erővel, ugyanakkor szeretettel érkezik. Így készüljünk jövetelére, e reménységben ünnepelve!

Ajánlott ének: 303. dicséret versei                            Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. december 16.

Textus: Zsid. 11,1-7.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A hit és példaképei a világ teremtése óta

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.

Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.

Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.

Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van; és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.

Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.

Kedves Testvéreim! Végig olvasva a mai igeszakaszt, és még a holnapit is, olyan bibliai személyekről olvasunk, akik példák lehettek a zsidókhoz írt levél olvasói számára. De ha belemélyedünk az Igébe, azt is megláttatja a Szentlélek, hogy itt még ennél is többről van szó. A mai embernek éppen ilyen példákra lenne szüksége a hit tekintetében. Adventi csendességünkben jól gondoljuk át Isten üzenetét, és várakozásunkban legyen segítségünkre az Ige tanítása.

1.A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom….! Klasszikus megfogalmazás. Tudjuk, hogy nagyon sokféle hit létezik. A hiszékenységről nem is beszélve. Itt olyan meggyőződésről van szó, amely a Szentháromság Istenben való teljes bizonyosságot jelenti. A remélt dolgok nem délibábként lebegnek az ember előtt, hanem a hívő tudja, biztos benne, hogy ÉL AZ ÚR, és amit Ő kijelentett, az be fog teljesedni. Lehet tehát úgy élni, abban a hitben, hogy ami most még tükör által látott homály, egyszer színről-színre való látássá tesz a Mindenható.

Kedves Testvérek!  Jó régen, egy tinédzser fiú jött el hozzám lelki-beszélgetésre. Szeretne hinni,  -  mondta  -,   érdekli mindaz, ami az egyházban történik, imát is mond időnként (de csak úgy a levegőbe). Ésszel, kézzel fogható módon kereste a megoldást. A Zsid. 11,1-et olvastam fel: A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés! (Károli). Hosszan elbeszélgettünk. Nem csodaeseményt, a föld megmozdulását kell várni, hogy hite legyen valakinek, hanem leborulni az Úr előtt, és megüresedve kérni az Ő munkáját. Akkor lehet a nemlátott dolgokról igazi meggyőződés. Fiatal barátom nem sok idő múlva mosolyogva mondta: Tudja már, hogy mi a hit!

2.Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt! Nagyon elgondolkoztató ez a mondat. Amikor Jézus itt járt a földön, a tanítványok látva és érezve saját gyengeségüket, kérték Urukat: Növeld hitünket! (Lukács 17,5.) Szükségük is volt rá, mert sokszor bizonytalankodtak, és Mesterüknek szomorúságot okoztak. Nem merték magukat teljes szívvel Jézusra bízni. A zsidókhoz írt levél olvasóit is ebben a hitben kellett megerősíteni, hogy a példákon keresztül egyre jobban merjenek ráhagyatkozni az élet Urára. Így lehet kedves az ember Isten előtt.

Testvérek! Igen, a hitből áldás fakad. A bénát azért gyógyította meg Jézus, mert látta barátai hitét. (Márk 2,5.) A kapernaumi százados szolgája azért nem halt meg, mert gazdájának nagy hite volt. (Máté 8,10.) A tizedik meggyógyított leprást úgy bocsátotta el az Úr, és lelkét is tisztába tette, hogy: Menj el, hited megtartott téged! (Luk. 17,19.) A hitből más áldás is fakad. Hit által hozunk áldozatot, és nem a magunk javára, hanem Isten dicsőségére. Ha eljön az idő, akkor hit által, kegyelemből fogad majd be az égi hon. Hit által ezért úgy éljünk, hogy kedvesek legyünk az Úr előtt. Ez nem érdemszerzés, hanem a hála gyümölcse. Igaz volt régen, igaz ma, és igaz lesz holnap: Ne félj, csak higgy! (Luk. 8,49.)  

3.Hit által kapott kijelentést Noé…! Három példaképről tesz említést mai Igénk. Röviden említsük meg Ábelt, Énokot, és egy kicsit bővebben Noét. Ábel,  -  amíg Káin meg nem ölte,  -  hitből, szeretetből vitte az áldozatot Urának. Énok itt élt ebben a világban, de nem evilág rend szerint. Ő Istennel járt. Ezért Isten magához vette, mint Illést. Noé hitben való élete több szempontból is példaértékű. a./ A hit segítette őt a türelemmunka végzésében. b./ A bárkaépítéssel prédikációt tartott, hogy Isten szavát komolyan kell venni. c,/ Hűsége és kitartása megmentő cselekedet volt. Az övéi mind megmenekültek az özönvíztől.

Drága Testvéreim! Alkalmazzuk magunkra ezeknek a példaértékű embereknek az életvitelét. Ábel hívő szívvel vitte áldozatát az Úrnak. Milyen a mi hálaáldozatunk? Mennyit és mit merünk letenni az Úr asztalára? Mid van, amit nem kaptál? (I. Korintus 4,7.) Énok, a szentéletű ember! Ha megigazított Isten az Ő kegyelme által, mi a megszentelődés útján járunk? Mert ezen a téren nem lehet mindent Jézusra hagyni. Ezen a téren nekünk is van feladatunk! Azért segítséget kérni szabad! Noé példája is nagyon elgondolkoztató. Kitartóan tette azt, amivel megbízta Isten. Ha az Istentől kapott hit munkálkodik bennünk, mire vagyunk képesek? Vállaljuk azt, hogy maradinak, megszállottnak, bolondnak nézzenek, mert olyat teszünk, amit normális ember nem tesz? Elfogadjuk a kinevetést, kigúnyolást? Vagy a magatartásunk, életvitelünk tud prédikálni? Hívő életünk láttán elgondolkoznak mások, hogy miért vagyok én ilyen, miért csinálom ezt, vagy éppen miért nem csinálom? Példák vagyunk abban, hogy Jézust, a Szabadítót mutatjuk fel? Ezekre a kérdésekre adjunk választ Urunknak az adventi időnkben! Ugyanakkor kérjük a bocsánatot és a megerősítést. A nagyobb hitet!

Ajánlott ének: 42 zsoltár 1 és 7 versei                       Szeretettel: Deák Zoli (bácsi) 

A fényképen az Őrbottyáni református szeretetotthonba szánt Csillaghegyi adomány átadása látható

Bibliaóra - 2020. december 9.

Textus: Zsid. 7,11-28.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Krisztus főpap a Melkisédek rendje szerint

Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Ugyanis akiről ez elhangzik, az más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. És az még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, hiszen ez nem testi parancsolat törvénye szerint támadt, hanem örökkévaló élet ereje szerint. A bizonyságtétel így szól: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá  -  azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká  -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” Ezért ő jobb szövetségnek lett kezesévé. És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert ő mindenkor él, esedezzék értük.

Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer, s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

Szeretett Testvéreim! Amint az előző „bibliaórában” írtam, a levél szerzője elviszi olvasóit a pátriárkák, az ábrahámi idők elejére, ahol a bűn, az istentelenség nagy teret engedett magának. A kiválasztottakon kívül, ebben a káoszban mégis volt egy ember, aki igaznak találtatott az Úr előtt. Az ő példáját mutatja fel a levél írója Jézus Krisztus főpapi tisztével és helyével kapcsolatban. Nézzük meg közelebbről ezt a párhuzamot, ugyanakkor a leglényegi különbséget Melkisédek és Jézus Krisztus között, a Szentlélek segítségével.

1.Melkisédek rendje szerint más pap támad! Amikor Ábrahám élt, akkor élt Melkisédek, Sálem királya, és a magasságos Isten papja. Neve jelentése: AZ IGAZSÁGOSSÁG KIRÁLYA. Országának jelentése pedig: BÉKESSÉG ORSZÁGA. Szó szerint ezt írta a Biblia: Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje (Ábrahám elé). Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt és ezt mondta: Áldott vagy Ábrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta.! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ábrám pedig tizedet adott mindenből. (I. Mózes 14,18-20.) Melkisédek nem származása által töltötte be papi szolgálatát, mint tették ezt később Lévi leszármazottai, hanem Istentől kapta ezt a megbízatást. Ezért lehetett Jézus Krisztus előképe.

Kedves Testvérek! Összefüggést láthatunk a Melkisédek-hagyomány, és Krisztus főpappá való felkenetése között. Jézus sem a tradíciót követte. A Törvény ugyanis úgy szólt, hogy a papokat csak Lévi törzséből lehet választani. Ő nem Lévi leszármazottja volt, hanem Júdáé. Az Atya Isten Őt kente pappá, sőt főpappá. Így lehetett a Melkisédek rendje szerint azzá, Aki vállalta a földrejöttöt, a kereszthalált, a tökéletes áldozat bemutatását. Ezért is volt sokkal „több”, erősebb, mint a sálemi király.

2.Megesküdött az Úr, és nem bánja meg. Te pap vagy örökké! Az ószövetségi időkben egészen természetes, és törvényes volt a papok kiválasztása a Lévi rendből. Mondhatnánk azt is, hogy apáról fiúra szállt ez a szolgálat. Végezték is feladatukat. Áldozatokat mutattak be a Törvény rendje szerint. Isten sokszor mégis elmarasztalta őket, mert csak a külsőség volt számukra fontos. Ezzel szemben a Mennyei Atya Jézust úgy helyezte ebbe a „tisztségbe”, hogy esküt tett. Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján! (Zsolt. 110,4.) Amikor pedig megkeresztelkedett, „hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! (Máté 3,17.) A megdicsőülés hegyén még azt is mondta az Atya: Őt hallgassátok! (Máté 17,5.)

Szeretett Testvéreim! Teremtő Istenünk Jézus Krisztus földre jövetelében megváltoztatott mindent. A mulandó, földi helyett, ide érkezett az örökkévaló, a romolhatatlan. Új jött létre. Erre esküt tett az Úr! Itt vált el a kétféle papi szolgálat. A régi, az ószövetségi erőtlen, sokszor Isten szívét megszomorító. Az új pedig, az újszövetségi Jézusban, az egyedül érvényes. Vele az evangélium, a jó hír világa nyílt ki, melyet a „törvény” papjai nem tudtak elfogadni. Nekünk is megadatott az a lehetőség, hogy Jézus főpapságát fogadjuk el.

3.Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan szeplőtlen! Kedves Testvérek! Itt már nem kell a kortörténetet vizsgálni. A régi időkre visszamenni. Azt kell elhinni, elfogadni, vagy abban megerősödni, hogy Jézus Krisztus a mi egyedüli főpapunk. Bemutatta, ELVÉGEZTE az áldozatot az egész világért. Ezen belül értünk is. Egyszer, s mindenkorra. Ne értsük félre: nem a szép szemünkért, hitünk, vagy jótetteink jutalmáért illik hozzánk Ő, hanem azért, mert az Úr irgalommal teljes. Egyedül Ő igaz, ártatlan és szent, Aki megváltásunkért a gyalázatot vállalta. De feltámadt a halálból, és örökké viseli a főpapi tisztet. Most is imádkozik értünk. Nem kell többé véres áldozatot bemutatni! Megváltott emberek vagyunk/lehetünk. Csak higgyünk Benne!

Ajánlott ének: 479. dicséret versei                          Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. december 2.

Textus: Zsid. 4,1-11.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Isten népének nyugalma

Mivel még nem teljesedett be az Ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett Ige, mivel nem kapcsolódott össze hittel azokban, akik hallhatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére”, pedig munkái készen voltak a világ teremtése óta. Mert valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Miután tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: „Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még azután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az engedetlenség hasonló példája szerint.

Kedves Testvéreim! Ennek az esztendőnek adventi idejére, a Zsidókhoz írt levelet kaptuk olvasmányul. Négy alkalommal a mi „bibliaóránk” üzenetét is ezen keresztül vehetjük és olvashatjuk majd. A levelet Krisztus után 80-90 körül írta valaki, valószínűleg Pál apostol egyik tanítványa. Nem csak volt zsidóknak szólt a levél, hanem olyan pogányokból megtért keresztyéneknek is, akiknél érezhető volt a megfáradás, a megpróbáltatások miatti bizonytalanság, kishitűség. (Mintha nekünk írták volna.) Ezt a címet azért kapta a levél, mert az ószövetség példáit, szertartási rendjét, az akkori, régi ígéretek kihangsúlyozását emelte ki az író. Egyben, és együtt látta az egész Szentírást. Hiszem, hogy Isten, imádságunk és elcsendesedésünk által jó üzeneteket biztosít mindnyájunknak ebben az adventben, karácsonyra való készülésünkben.

1.Még nem teljesedett be az Ő nyugalmába való bemenetel ígérete! Mai igeszakaszunkban tízszer olvassuk a „nyugalom” szót más és más értelmezés szerint. Több jelentése is van. Elsőrenden az Isten országába való beérkezést jelenti. A célhoz jutást, a megpihenést. Ahogy az Ige írta: A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. (I. Mózes 2,2.) Mózesnek még azt a parancsot is mondta az Úr: Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt! (II. Mózes 31,15.)

Szeretett Testvéreim! Az Ószövetség népe a teremtésre emlékezett szombaton. Akkor letettek minden munkát, és „nyugalmasan” töltötték el a napot. Istenre figyeltek, az Ő ígéreteiben igyekeztek megerősödni. Az Újszövetség keresztyén közösségei a vasárnapot szentelték/szentelik meg. Jézus Krisztus feltámadásának napja emlékére. Igen. Többek között azért támadt fel Jézus, hogy a mennybe menve helyet készítsen azoknak, akik hisznek Benne. A „nyugalomba az Atyához ment”. Mi pedig abban az ígéretben élhetjük földi életünket, hogy a kegyelem által számunkra is megnyílik egyszer a nyugalom helye.

2.Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be nyugodalmam helyére! Az Úr Isten megharagudott választott népére. A pusztai vándorlás alatt nagyon sok szomorúságot okoztak Teremtőjüknek. Az Sátán munkálkodott a szívekben annak ellenére, hogy Isten újra és újra bebizonyította szeretetét és védelmét Izrael mellett. De ők nyugtalanok, hitetlenkedők voltak. A manna nem volt már jó.  Amikor viszont leborultak, bűnbánatot tartottak, felnéztek a rézkígyóra, akkor az Úr mindig megbocsátott. Mert kegyelmes és irgalmas az Úr!

Drága Olvasok! Milyen a mi életünk? Haragudhat-e reánk az Úr Isten? Nyugalmat keressük-e Benne? Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre csak arcunk pirulásával válaszolhatunk. Mert jellemzőbb ránk, hogy nyugtalanok vagyunk. Testünkben, lelkünkben. Ez a nyugtalan feszültség, ott van az ember mindennapi harcaiban. Ezzel szemben Isten nyugalma az Ő boldog békessége. Isten nem nyugtalanul fejezte be nagy művét a teremtést, hanem nyugalommal zárta le azt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó! (I. Mózes 1,31.) A lelke mélyén valójában minden ember nyugodtan szeretne élni. Ezért, akik megkapták ezt az „ajándékot”, azoknak ezt tovább kell adni. Elmondani: egyedül Jézus Krisztusban lehet megtalálni a lélek nyugalmát.

3.Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket! Az ószövetségi időktől kezdve újra és újra hangzott ez az idézett mondat. Az ígéret földje felé vándorló népnek elsőrenden. De szólt Isten szava a Zsidókhoz írt levél olvasóinak is. Mindig hajlamos volt az ember arra, hogy szelektált legyen a hallása. Amit akar, azt meghallja, amit nem akar hallani, azt elengedi a füle mellett. Pedig élet-kérdés volt, hogy hallják és megtartsák - ahogy Jézus is mondta - vagyis, ne legyenek kemény szívűek.

Kedves Testvéreim! Az 1940-es évek harmadik harmadában a Szentlélek ereje, mint sebesen zúgó szél, megrázta és felrázta Magyarországot. Ez volt az ébredési idő. Nagyon sokszor, sokhelyen lehetett hallani: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket! (Károli) Az evangelizátoroknak ez volt az egyik kedvenc Igéjük. De ma is ugyanolyan értékű, és a ma emberének is szól. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van! Isten minden ígéretét valósággá teszi. Beviszi gyermekeit az Ő országába, a nyugalomba. Halljuk meg ma az Úr szavát, és ne keménykedjünk! Legyen jótetszése szerint való az adventi várásunk!

Ajánlott ének: 454. dicséret versei                           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra-Bűnbánati áhítat - 2020. november 25.
Textus: Filemon 8-25

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A megtért rabszolga visszaküldése

Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami a kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onezimuszért, aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kikényszerített, hanem önkéntes legyen. Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, most már nem úgy, mint szolgát, hanem mint szolgánál nagyobbat: mint testvért, aki főként nekem kedves, de még inkább neked, testben is, és az Úrban is. Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel. Én Pál, saját kezemmel írom ezt, én fogom megadni neked, mert nem akarom azt mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. Bizony, testvérem, bárcsak én venném hasznodat: nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban.

Üzenetek, üdvözletek, áldás

Engedelmességedben bízva írok neked, tudván, hogy többet is fogsz tenni, mint amit mondok. Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. Köszönt téged Epafrász, fogolytársam a Krisztus Jézusban, Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel!

Szeretett Testvérek! Pál apostol legrövidebb levele ez a Filemonhoz írt levél. Egy fejezetből áll. Filemonról azt kell tudni, hogy a Kolosséban lévő gyülekezet egyik vezetője volt. Jómódú gazda, szolgák és rabszolgák dolgoztak nála. Pál azért írta ezt a személyhez szóló levelet, mert Onézimuszt, a szökött rabszolgát szerette volna megmenteni. Az előzmény a következő volt: Ez a rabszolga megszökött Filemontól. Eljutott Efézusba. Ott valami törvényelleneset tett, elfogták és börtönbe zárták. Éppen oda, ahol Pál apostol raboskodott. Nincsenek véletlenek!  Ott csodát tett az Úr! Ez a fiatalember hitet kapott, megtért. Mindketten tudták, hogy el kell varrni a szálakat Filemonnal, rendezni kell a helyzetet, a szökést. Pál azt kérte hittestvérétől, hogy fogadja vissza Onézimuszt, de ne úgy: mint szolgát, hanem mint szolgánál nagyobbat, mint testvért! Röviden erről szólt a levél. A kérdés az, milyen üzenetet akar adni nekünk az Úr ezen a történeten keresztül?

1.Kérlek pedig téged az én fiamért, akit fogságomban szültem! Pálnak lett volna joga parancsként is mondani az ő apostoli tekintélye alapján, hogy fogadja vissza Onézimuszt Filemon, de ő a szeretet alázatos szavával kért. Ez a rabszolga már nem az a haszontalan ember, aki annakidején megszökött gazdájától, hanem „hasznos”. Új életre született, mint „lelki fia”. Megismerte és befogadta Krisztust.

Kedves Testvéreim! Ebből az aláhúzott tételből azt jegyezzük meg a magunk számára nagyon komolyan, hogy a szeretet kérő szavát tartsuk mindennél előbbre- valónak. Ez nem jelent határozatlanságot, meghunyászkodást, de jelenti/jelentheti azt a többletet, amire egyedül Jézus Krisztus tud megtanítani, az önzetlen szeretet megélését. Az előző hetekben is hivatkoztam már erre az Igére, de életem NAGY IGÉI között ez is fontos szerepet kapott: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (I.Kor. 16,14.) De jó lenne mindig, mindent így csinálni!

2.Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet! Olyan „hasznos” emberré lett Onézimusz, amióta Krisztus által újjászületett, hogy az apostol szívesen megtartaná őt magának is. Fogsága kényelmetlenségeit nagyban enyhíthetné odaadó szolgálatával. Mégsem ezt a „jobb részt” választotta magának önző módon, hanem a sokkal becsületesebb megoldást. Kettőjüknek, Filemonnak és Onézimusznak kell ezt a múltban elrontott ügyet rendezni.

Drága Testvérek! Tapintat, és szíves lemondás. Ezt sugározta ez a levél. Az önzőség bűne olyan sokszor ott van a szívünkben bizonyos dolgok iránt emberekkel kapcsolatban. Nem tartjuk szem előtt az apostoli intést: Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is! (Filippi 2,4.) Gondoljunk Zákeusra, a vámszedőre. Amikor új életet kapott Jézustól, azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Rendezni az ügyeket, a csalásból szerzett pénzt visszaadni azoknak, akiket megkárosított. Sok elrontott evilági viszony teljesen meggyógyulhatna, ha Krisztusban egymásra találnánk.

3.Azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd! Pál apostol nem takarta el Onézimusz bűnét. Sőt! Még azt is írta, hogy: Ha pedig valamivel megbántott, vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! Az „ideig-óráig” való földi viszony egy szakasza megromlott Filemon és a rabszolga között. Közben viszont olyan csodadolgok történtek, hogy ezután „örökkévaló” közösség jöhet létre kettőjük között. Szolgánál nagyobbat, testvért kap vissza a gazda. A megbocsátás iskolájába járatja az apostol Filemont. Nem könnyű iskola.

Drága Testvérek! A Szentírásból nem tudjuk meg azt, hogy Filemon miként fogadta vissza Onézimuszt. De a hagyomány szerint a háziúr mindent megbocsátott volt rabszolgájának. Tudta, hogy ő is kegyelemből él. A megbocsátó szeretetet ő már előbb megtapasztalhatta.  Aztán vissza is küldte Pál mellé, hogy segítsen neki fogságában. A hagyomány arról is írt, hogy Onézimusz később Efézus püspöke lett. Milyen jó tudni és hinni azt nekünk is, hogy a megbocsátáson milyen sok minden múlik. Még az emberi megbocsátásokon is. Életek változnak meg. De ennek eredője, forrása az Isten szeretete Jézus Krisztusban. Mert Ő vette magára terheinket, és fizetett bűneinkért mindent. Az Onézimuszokért, a Filemonokért, a Saulusokért, a Deák Zoltánokért.  Minden adósság a keresztre lett szegezve! Ebben a hitben készüljünk a vasárnapi, adventi úrvacsoravételre!

Ajánlott ének: 470. dicséret versei                           Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. november 18.

Textus: Titusz 1,1-9.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Címzés, üdvözlés

Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, az örök élet reménységére, amelyet az Isten, Aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, Igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. Titusznak, a közös hit szerint való igaz fiamnak: kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.

Presbiterek, püspökök szolgálatba állítása

Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba a városokban, ahogyan meghagytam neked: olyat válassz, aki fedhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. Mert a püspök, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő, és nem nyerészkedő, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez, hogy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, az ellenszegülőket pedig meggyőzni.

Szeretett Testvéreim! A Tituszhoz írt levelet „pásztori levélnek” mondják a teológusok. Valóban a szeretet hangján szólt a „mester” ebben a levélben is. Pál mindig elkérte Istentől a bölcsesség, alázat, szeretet szavát, és úgy írt egy-egy személynek, vagy gyülekezetnek, aki, vagy akik felé volt mondanivalója. Kréta szigetén hagyta Pál apostol Tituszt, hogy ott, a megalakult gyülekezetben az egyház szervezési feladatait végezze el. Titusz pogány származású volt, de Isten könyörült rajta, Jézus Krisztusban való hittel ajándékozta meg, és ő hálából az Úrnak és a szolgálatnak szentelte életét. Jó, és áldott dolog az, ha valaki, bárki, hívő életében nemcsak annak örül, hogy üdvösséget kapott Istentől, hanem aki készen áll arra is, hogy Őt szolgálja, és teremje a megtéréshez méltó gyümölcsöket. (Luk. 3,8.) Nekünk is szól ennek a levélnek a mondanivalója.

1.Isten, Aki nem hazudik, örök idők előtt megígért! Milyen furcsa ezt olvasni: Isten nem hazudik! A világ az első bűneset óta tele van hazugsággal. A kígyóbőrbe bújt Sátán hazudott az első emberpárnak. Azt súgta a fülükbe: Isten nem szeret benneteket. A legjobbat tiltotta el tőletek. Így olvassuk ezt a Bibliában: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz!  (I.Mózes 3,4-5.) Pál is arra kérte Tituszt, hogy ne a megtévesztő, hazug szavakra figyeljen, hanem Isten igaz beszédére. A kegyelem és békesség ajándéka pedig aláhúzza az Atya szeretetének valódiságát, melyet Jézus Krisztus halálában és feltámasztásában biztosított.

Szeretett Testvérek! A kilencedik parancsolat így szól: Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (II. Mózes 20,16.) Ha még rövidebben mondjuk, ez azt jelenti: Ne hazudj! Már pedig a Bibliában ez van megírva: Nincsen igaz ember egy sem! (Róma 3,10.) Mint a vizes spongya, át vagyunk itatva a bűnnel, és ezen belül a hazugsággal. A kegyes hazugság is hazugság. Ezért nem hisz sok ember Isten szavának sem, mert annyi csalódás érte már. Pedig az Isten nem hazudik. És ezt azzal a cselekedetével bizonyította be, hogy feláldozta egyszülött Fiát. Ez által lett lehetségessé a bűnök, köztük a hazugság bűnének is a megbocsátása. A kegyelem isteni ajándéka mindent felül írt. És ez a hittudat adhatta/adhatja a békességet nekünk, ma élő embereknek is. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

2.Presbitereket állíts szolgálatba. Ez a görög szó magyarul azt jelenti: öreg, vén. De nem a kort jelentette akkor sem, meg ma sem a gyülekezetek életében, hanem elsősorban azt, hogy kinek milyen példamutató a hívő élete, elöljárásával miként tudja segíteni a közösség vérkeringését. Pál leírta Titusznak az elvárásokat, a választási feltételeket. A presbiterek mellett a püspököt is említette, aki minden bizonnyal az igehirdetést, lelki tanítás szolgálatát végezte elsőrenden. Az egyház szervezetének kialakulása volt ez az időszak. Az apostol az Üdvözítő oltalmába ajánlotta a kiépülő rendet.

Drága Testvéreim! Mennyire fontos (lenne), hogy minden mai gyülekezetben a Jézus Krisztusba vetett igaz hit vezetné az elöljárók, tisztségviselők szívét, száját, lábát, kezét. Feddhetetlen, egyfeleségű, nem önkényeskedő és indulatos, nem részeges és kicsapongó, nem nyerészkedő….Csak néhány megkülönböztető ismérvet írtam le a sok közül. A feddhetetlent pedig még külön is aláhúzom: Ez nem „tökéletest” jelent, mert senki sem az, de kikezdhetetlent igen. Imádkozzunk azért, hogy mindig ilyen „talentumokkal” rendelkező emberek legyenek gyülekezeteink megbízott vezetői a püspöktől kezdve egészen a szürke gyülekezeti munkásig. Urunk, könyörülj rajtunk, és állíts ilyen elöljárókat Szentlelked által Egyházad minden területére, és formálj, alakíts bennünket is ilyenekké! Ámen.

És most Testvéreim, szeretném, ha az alábbi sorokat is jól átgondolva olvasnánk. Kálvin János hogyan viszonyult a járványhoz? „A csökönyös elvetemültség megtörése Isten célja a próbákkal, még a járványokkal is. Nem a büntetésre, hanem az engedetlen nép észhez térítésére helyezi a hangsúlyt, hogy megjavuljanak a csapások alatt. Csendben félrevonul (Isten), mintha azt kérdezné: mire mentek nélkülem? Nem Isten oka a csapásoknak, hanem az ember. Ábeltelen Kainokká válás az oka! Ráébredés szükséges. Istenbe vetett hit, és a tudomány igénybevétele szükséges a gyógyuláshoz. A hit és a tudomány a két együtthatós kiút! Ne kenjünk mindent Istenre. A fenyítés célja, megtérés Istenhez! A kereszthordozás tudománya a járvány türelemmel való elhordozása. Ez végül a hálaadáshoz vezet. Gyógymód: Ima és böjtölés! Senkit sem szabad önmagunk féltése miatt cserben hagyni. Segíteni! Ez az etikus magatartás!”

Ajánlott ének: 51. zsoltár 1-2 és 8 vers                    Szeretettel. Deák Zoli (bácsi)

„ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Filippi 3,14

A Csillaghegyi református gyülekezet az előző években alakította ki azt a hagyományt, hogy karácsony előtt házi süteménnyel kedveskedik az Őrbottyáni református szeretetotthon lakóinak.

Ez az az Intézmény, ahol (még a járvány előtt) minden évben a Református Egyházunk által szerevezett Szeretethíd rendezvény alkalmából önkéntesként segítünk közösségünk lelkes csapatával.

Gyülekezetünk egyik tagja, Dr. Radich Orsolya kezdeményezte néhány éve ezt a segítő, ajándékozó szolgálatot és azóta is végzi a szervezését és lebonyolítását.  Egyeztetve az Őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény vezetőjével, Görcsös Éva Nagytiszteletű asszonnyal, a járványhelyzetre tekintettel most nem házi süteményt viszünk, hanem pénzben adakozunk és a befolyt összegből vásároljuk meg a süteményeket. Ezek a sütemények a Szeretetotthon lakóinak karácsonyi ünnepségét szeretnék megédesíteni. A lakók gondozásra szoruló testi és értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek.

A „Sütemény Őrbottyánba” kezdeményezéshez csatlakozni, a sütemény küldeményhez hozzájárulni, a templomban elhelyezett dobozba tett adománnyal, vagy az Egyházközség számlaszámára történő utalással lehet. Kérjük, hogy utalás esetén a közleménybe írják a sütemény, vagy Őrbottyán szavakat.

Az átadásról képeket is szoktunk készíteni, ezeket közzétesszük majd. A bejegyzés elején az előző évi átadáskor készült képet látjuk.

Számlaszámok:

CIB Bank: 10700495-49087000-51100005

OTP Bank: 11703006-20050375

Áldás, békesség!

Battyányi Géza református lelkipásztor
Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség
1039 Budapest, Vörösmarty utca 2.
Telefon: 304009807
Email: budapest-csillaghegy@reformatus.hu
Honlap >>>  
Facebook >>>
Youtube >>>
Instagram >>>

Bibliaóra - 2020. november 11.

Textus. Filippi 1,18-30.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Nekem az élet Krisztus

Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon is, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti Bármelyik módon is könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: Vágyódom elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél. De miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.

Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség előjele lesz: mégpedig az Istentől. Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek Benne, hanem az is, hogy szenvedjetek Érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.

Kedves Testvérek! Sajnos, csak egy „bibliaórás” alkalmunk lesz, amíg olvassuk a Filippi gyülekezetnek írt levelet.  A második térítő út  -  Európába való belépés után  -  első állomása Filippi volt. Hamar megtapasztalta Pál, és munkatársa Szilás, hogy hatalmas dolgokat cselekedett ott az Úr. Amikor ezt a levelet írta az apostol, börtönben volt. Mégsem érződik az írásból csalódottság, megkeseredés, vagy vád az Úr felé. Sőt, sokkal inkább háláról, dicsőítésről szól a levél. És arról, hogy mit tett Isten Krisztus által az ember megváltásáért. Összpontosítsunk most a napi Igére, és lássuk meg, hogy mi az üzenet november 11-re?

1.Bármelyik módon is….Krisztust hirdetik, és én ennek örülök! Voltak Filippiben is irigy és „kivagyi” emberek. Akik nem akartak lemaradni a szolgálatban, beszédben. Ellesték a kegyességi formát, külsőséget azoktól, akik szívük-lelkük szerint végezték a munkát, vagy tettek bizonyságot. Emberi szemmel nehéz volt elválasztani a két különböző belső indíttatást. Pál valamit érzett, látott, hogy nem teljesen egy Úr indíttatásából hirdetik a Krisztust, de nem akart senkit sem leállítani. Tudta, hogy a Szentlélek Isten felhasználhatja azokat is, akik színből, és nem szív szerint hirdetik az evangéliumot.

Drága Testvéreim! Nem a mi dolgunk, hogy méregessük az embereket. Még azokat sem, akiknek palást van a vállukon. Mert ma is ugyanaz a helyzet, mint volt 2000 évvel ezelőtt. Minden gyülekezetben előfordulnak „lelkes hívek”, akik nem akarnak kevesebbnek látszani, mint az odaszánt életű hívők. A mi emberi szemünkkel ezt nagyon nehezen vesszük észre, ha egyáltalán észrevesszük. Csak az Úr lát ebben tisztán. És Ő megtudja áldani akárkinek a munkáját. Egy lelkipásztor mondta el: Hirdette az Igét éveken át. Isten több csodát is tett szolgálata alatt. Hitre jutottak emberek, megtértek. Őt későbbi szólította meg Atyja, amikor térdre kényszerítette. Újjászületése akkor történt meg!

2.Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ezt a mondatot Pál úgy írta le, mint személyes hitvallását. Életének gyökere volt. Ez táplálta, erősítette, örömöt, békességet, biztonságot adott számára. Hálával élte az életét. És ha el kellene menni? Nincs halálfélelme. Tudná, hogy még közelebb kerülne Urához. És ez volna az igazán jó. De lehet, hogy még itt van feladat, itt kell helyt állni.

Kedves Testvérek! Gyönyörű hitvallás ez. Tanuljunk belőle. Kérdezzük meg magunktól: Mi a mi életünk? Sajnos legtöbbször ilyenkor a rossz dolgok jutnak eszünkbe. A verejtékes munkától kezdve a gyógyíthatatlan betegségig minden.  Valóban ez a mi életünk? Sokkal több jót készített az Úr! Lehet Vele, Benne élni. Többször hivatkoztam már keresztelő és konfirmáló lelkipásztoromra, Tóth Ernőre. Sírján van egy nyitott könyv. Ezt az Igét írattuk rá, amikor a sírkő elkészült: Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ő is ebben a hitben élt, és ebben a hitben ment el. Lehet ma is így élni, vagy ha hív az Úr, elmenni.

3.Szenvedjetek Érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok!

Kedves Testvéreim! Az első keresztyének nagy ajándéknak tekintették, hogy Krisztusért szenvedhettek. Ma is vannak üldözöttek, akiket hitükért bántják, gyilkolják. Minket ettől (eddig) megszabadított az Úr. De van most egy másik nagy teher, amitől szenved az egész Föld. Nem hasonlítható ez az „igazihoz”, de eljuttathat alázatra, türelemre, vigyázásra és az imádkozásra. Ez a nagy és kegyetlen próba a koronavírus. Zárszóként figyeljünk most arra, hogy mit írt erről Luther Márton Johann Hessnek 1527-ben Wittenbergben, amikor kitőrt a pestisjárvány: „Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért, vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent!”

Ajánlott ének: 269. dicséret 1 és 5 versei                 Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - 2020. november 4.

Textus: II. Kor.11,1-15.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága

Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket, mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem, különben is mindenütt nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben.

Vagy bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzett szolgálatra. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, mindenben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. Amilyen bizonyos, hogy Krisztus igazsága bennem van, olyan bizonyos, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!

De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint amilyenek mi vagyunk. Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik elváltoztatják magukat, mintha Krisztus apostolai lennének. Nem is csoda, mert maga a Sátán is elváltoztatja magát, mintha a világosság angyala volna. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is elváltoztatják magukat, mintha az igazság szolgái lennének; de végük olyan lesz, mint amilyet cselekedeteik szerint érdemelnek.

Kedves Testvérek! Nem volt könnyű helyzetben Pál a korinthusiakat illetően, mert a jó dolgok mellett mindig tapasztalt szomorú eseményeket is. Akkor sem volt egyszerűbb vegyes gyülekezetben élni, mint ahogy ma sem az. De az apostol kérte az Úr tanácsát mindenben, és teljes igyekezettel azt a szolgálatot végezte, amellyel megbízta Gazdája. Jó odafigyelni nekünk is arra, ahogyan távolról pásztorolta ezt a gyülekezetet, mert lehet belőle tanulni. A Szentlélek ezt a megvilágosítást nekünk is megadhatja.

1.Mert Isten féltő szeretetével szeretlek titeket! Pál nem hunyt szemet, amikor azt a hírt kapta, hogy tévtanítók jelentek meg Korinthusban, és „más Jézust” hirdetnek. Pedig ők már eljegyeztettek a Vőlegénynek, Krisztusnak. Miért történt e nagy változás? Miért engedtek ennek a csábításnak? Nem ismerték fel, hogy a Sátán báránybőrbe bújt, és így szedte áldozatait? Még az apostol „gyengeségeit” is elfogadták ezeknek a szirén hangoknak? Félti őket Pál, és igyekezett segíteni. Szeretettel, alázattal közeledett feléjük. Fájt neki, hogy voltak olyanok a gyülekezetben, akik ezt a megtévesztő üzenetet, tanítást befogadták.

Testvérek! Mi is valljuk, hogy Jézus Krisztus eljegyzett népe vagyunk, mint Egyház, a látható egyház. Ezen belül sok felekezet van. Amikor azonban ez a felekezetiség, a „szűzi menyasszony” állapotában lévő közösség elfeledkezik a Vőlegényről, és mindenki a maga útját járja akkor jönnek a bajok. Éva ősanyánk módjára beleesik a csapdába. Sem magában nem terem gyümölcsöt, sem a világ felé nem tud úgy szolgálni, ahogyan azt Jézus, az Egyház Feje parancsolta. Én választottalak ki, és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek! (Ján. 15,16.) Az Úr Isten őrizzen meg bennünket a korinthusi állapotoktól. Mennél jobban szeretjük Jézust, és mennél inkább szeretjük féltő szeretettel azt a közösséget ahova állíttattunk, annál jobban fel tud használni Isten az Ő országa építésében.

2.Ingyen hirdettem nektek a Krisztus evangéliumát! A tévtanítók még azzal a váddal is rágalmazták Pált, hogy „élősködött” a gyülekezeten. Nemcsak, hogy nem igazi apostol, de még anyagi nyerészkedést is írtak számlájára. A földbe akarták döngölni egészen, hogy hiteltelenné tegyék. Nem mentegetőzött, de itt is az igazságot mondta. Nem ültem a nyakatokra. Kemény dolgok voltak ezek.

Drága Testvérek! Egy kicsit beleélhetjük magunkat Pál helyzetébe. Újjászületett életében, szolgálata végzése következtében nemcsak megkövezték, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, hanem még a lelkét is bántották. Koncepciós eljárások, rágalmazások is érték. Beigazolódott mindaz, amit Ananiásnak mondott az Úr, amikor Saulust megkeresztelte: Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért! (Ap. csel. 9,16.) A kisértő most is végzi aknamunkáját. A köztudatban is benne van a szólás-mondás: Telhetetlen papzsák! Mentsen meg minden gyülekezetvezetőt ettől a mondattól. Elveszti hitelét az evangélium, ha mögötte önző érdeket fedeznek fel! Tanuljunk Páltól.

3.De amit teszek, azt ezután is tenni fogom! Pál leleplezi ellenfeleit. Ők a ravasz Sátán szolgálatában állnak, akik a világosság angyalainak ruháját öltötték magukra. Így sokkal nehezebb ellenük küzdeni. Sokakat a féligazságokkal, csúztatásokkal, meg lehet zavarni. Nagyon résen kell lenni, mondja az apostol, mert különben győz az ellenség.

Kedveseim! 2000 év óta sok minden más, változott. De ahogyan az Úr ugyanaz, mint volt akkor, ez igaz az Ellene és Egyház ellen folytatott harcra is. És ma is az a veszedelmesebb, ha nem a valódi gyilkolni szándékozó arcát mutatja, hanem tetszetős, liberális köntösben jelenik meg, és úgy akar mételyezni. Isten segítségével és erejével fel kell venni a kesztyűt, és harcolni a gonoszság ellen!

Ajánlott ének: 390. dicséret versei                            Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra - Textus: II. Kor. 7,8-16.

2020. október 28. - A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

A gyülekezet Isten szerinti megszomorodása

Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom  -  még ha bántam is,  - mert látom, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket. Most pedig örülök, de nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmilyen tekintetben nem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora igyekezetet keltett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett miatt, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen igyekezetetek, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk.

Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hogy ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogy félve és aggódva fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

Szeretett Testvérek! Ez a mai igeszakasz elém hozta újból 1951 április hónapját. Közelebbről megtérésem napját. Nagyon röviden igyekszem elmondani addigi életem történetét. Vallásos gyermek voltam. Özvegy édesanyámmal, és három fiú testvéremmel rendszeresen jártunk a csillaghegyi református templomba. Sokat szerepeltem a gyülekezet amatőr színjátszó csoportjában. Pap akartam lenni!  Érettségi előtt azonban megtorpantam. Belül éreztem, hogy valami nem oké! Nem mentem Teológiára, hanem dolgozni kezdtem. Templomba továbbra is jártam, Igét is olvastam naponként. A II. Korinthusi levelet 1951. áprilisában adta elém az Úr. A Szentlélek belém vágta ezt a mondatot: Mert nekünk meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt! (II. Kor. 5,10.) Nagyon beletalált a szívembe. Megrettentem. Mint első pünkösd alkalmával a 3000 ember. A Szentlélek munkálkodott. Mi lenne velem, ha most meghalnék? A bűneimet láttam csak. A félelem mellett a szomorúság nyugtalanná tett. Az ismert aranymondások sem békítettek meg. Két napig a padlón voltam. És akkor kaptam a feloldozást, amikor azt  - a mai napra is kapott  -  mondatot olvastam: Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez! (Károli). Felszabadulást, megkönnyebbülést, örömöt és nagy-nagy hálát éreztem Isten kegyelme, Krisztus áldozata iránt. Új életet kaptam! Madarat lehetett volna velem fogatni, olyan csodálatos volt minden. Hogy mi következett azután, az már egy másik történet.  Bocsánatot kérek, hogy ennyit foglalkoztam magammal!

1.Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre! A szeretet nemcsak simogat, hanem int és fedd is, ha arra van szükség. Pál lelki világába is bele lehetett látni, amikor írta ezt a szakaszt. Bánta a korábbi kemény hangú levelet, ugyanakkor örült is annak, hogy a megsértődők mellett voltak olyan testvérek, akik megszomorodtak. De jól, Isten szerint szomorodtak meg. Mert meglátták, hogy mind igaz az, amit a Szentlélek megláttatott velük.  Ha a megszomorodást nem Isten Lelke munkálja, akkor abból júdási megbánás és megszomorodás lehet csak. Az pedig közömbösséghez, bekeményedéshez, rosszabb esetben pedig öngyilkossághoz, a halálhoz vezet.

Drága Testvérek! Istennek nagy ajándéka, hogy van olyan megszomorodás is, amelyből áldás és megbocsátás születik. Csak egy példát mondok,  -  a magamén kívül, mint írtam az előbb  -  Péter megszomorodását. Ezt olvassuk: Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Aztán kiment és keservesen sírt!  (Luk. 22,61-62.) Jézus ránézett tagadó tanítványára. Ez a tekintet beszélt. Péter, te engem nem vállaltál. Én azért így is vállallak téged és meghalok érted. Nem vád volt ebben a tekintetben, hanem bocsánat. Péter jól szomorodott meg. De akkor is szomorú lett, amikor harmadszor kérdezte meg tőle Jézus, hogy: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? (Ján. 21, 17.) A szeretet elválaszthatatlan a szomorúságtól. Nem lehet szeretni bűnbánat nélkül. Mi miért vagyunk szomorúak? Sok minden van az életünkben, ami miatt szomorúak lehetünk. Bajok, betegségek, halál. Ez a szörnyű vírus is. De bűneink miatt is lefagy az arcunkról a mosoly? Legyen így, mert abból nagyon jót hoz elő a kegyelem Ura!

2.Örültünk Titusz örömének! Nagyon jól, hívő módon rendeződtek a nehéz kérdések és ügyek Korinthusban. Az Isten szerint való szomorúság sok áldott gyümölcsöt termett. Titusz, Pál munkatársa azt gondolta, amikor Korinthusba ment, hogy darázsfészekbe ül majd. Ehelyett  -  ha először óvatoskodtak is egymással  -  a szeretet megtapasztalásával, igaz békével és teljes örömmel térhetett vissza Pálékhoz. Még dicsekedett is velük, hogy a Krisztus kegyelme milyen munkát végzett el a szívükben.

Drága Testvéreim! Régen írták ezt a levelet. De a mai gyülekezetekben is vannak ilyen problémák, amikor nem teljesen úgy történnek a dolgok, ahogyan azt az Úr szeretné látni. Ilyenkor különösen kell az összefogás,  - mint Pál és Titusz tették -   

és arra törekedni, azért imádkozni, hogy az ördög ne kapjon helyet a lelkek összezavarására. A mi mennyei Atyánk is tud szomorkodni, ha olyat tapasztal, ami nem kedves Előtte. Sokkal inkább arra törekedjünk, hogy mai fiaiban és leányaiban gyönyörködhessen. Ebben segítsen mindnyájunkat a Szentlélek!

Ajánlott ének: 205. dicséret                                      Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)

Bibliaóra, Bűnbánati előkészítő - 2020. október 21.

Textus: II. Kor. 3,4-18.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége

Ilyen bizalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármilyen ítéletet mondjunk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

Ha pedig a halál szolgálata, amely betűkkel kőbe van vésve, dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izrael fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

Sőt, ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, a maradandó sokkal dicsőségesebb. Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izrael fiai a mulandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

Szeretett Testvéreim! Pál, a korinthusiaknak írt második levelét Macedóniában írta. A vele kapcsolatban felhevült kedélyállapotokat igyekezett lecsendesíteni.  De fő mondanivalója ennél sokkal több volt. Engedte, hogy a Szentlélek „diktálja” a levelet. Legyen mindennapi kenyerünk ez a levél is, hogy sok áldást kaphassunk az Úrtól. Közelebbről pedig, mivel a reánk következő vasárnap (október 25.) sok gyülekezetben úrvacsorával is élhetnek a hívek, -  a csillaghegyiek is, de sajnos, mi csak online veszünk részt,  -  ezért a bibliaóra gondolatai bűnbánati jellegűek, vagyis Isten tükrét még közelebb kell tartani magunkhoz. Könyörüljön rajtunk Krisztus, és fogadja el bűnvallásunkat.

1.A mi alkalmasságunk az Istentől van! Az előző levélből kiderült az a vád, hogy nem mindenki fogadta el Pál szolgálatát. Ilyeneket mondtak: Ő akart mindenáron kitűnni, magát mutogatta beszédében, tanításában. Sokakat megbántott. Nagyon fájt ez az apostolnak és buzgón imádkozott a nézeteltérések rendezésére. Isten bűnbocsátó szeretetére és kegyelmére hivatkozott, amikor leírta ezt a mondatot: A mi alkalmasságunk az Istentől van! Nem a vállát veregetve mondta ezt, hanem nagyon is alázatos szívvel. Bele akart simulni egészen Gazdája kezébe, hogy Ő irányítsa és vezesse minden szolgálatában.

Kedves Testvérek!  Mindenhol, amikor egy munkahelyen valakit alkalmazni akarnak, az életrajz beadásán túl, elbeszélgetés történik. Amikor mi jelentkeztünk a Teológiára, akkor nekünk még nem kellett „felvételizni”, hanem „alkalmassági beszélgetés” történt. A „zsűriben” lehet jó látás, de sajnos lehet elhibázott döntés is. Mert: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van! (I. Sámuel 16,7.) Életem során nagyon sokszor hálát adtam azért, hogy ami erőmön felülinek látszott, hogy megtegyem azt, Isten alkalmassá tett annak elvégzésére. A törékeny cserépedényt is tudja használni az Úr. Bárki, aki olvassa ezt a bibliaórát, ne csüggedjen el, mert van hatalma a mi Megváltónknak. Segít, hogy ki-ki elvégezze azt a feladatot, amivel megbízatott. Alázat, átadottság és engedelmesség kell hozzá. Ezt a hiányosságunkat is vigyük Urunk elé.

2.Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság! Az ószövetségből Mózes példáját hozta elő Pál apostol. Ő sem merte igazán meglátni Isten dicsőségét, sem a szabadságot. Még ott volt a lepel. Aki viszont az újszövetségi időben eljutott Jézus Krisztus megismerésére, az tudja, hogy mit jelent az igazi szabadság. És az a hívő ember fogja fel teljességgel az ótestamentum Istenének dicsőségét is. Mert többé nem a betűt látja és olvassa, hanem az élő Igét a szabadságot adó Szentlélek által.

Drága Testvérek! A Szentlélek Istennek ilyen hatalmas ereje van. Azzal a hittel ajándékoz meg, amellyel közel kerülünk Jézushoz. Elvégzi azt, amit Urunk ezekkel a szavakkal kért a tanítványoktól: Maradjatok énbennem, és én tibennetek…Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni! (János ev. 15,4-5.) Aki erre a kérésre igent mond ma, az szabaddá lesz. Szabaddá bűneitől. És ez a szabadság odaát teljessé lesz! Vége a rabságnak, száll a madár… -  mondja egyik evangéliumi énekünk. Rabnak, vagy szabadnak tudod-e magadat testvérem?

3.Ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által! Csodálatos átélésről írt itt az apostol, hogy szolgálatának évei alatt hogyan formálta a Szentlélek. Mindig többet, mindig nehezebbet kapott a munkából, de ez belsőleg erősítette. Ki merte mondani, le merte írni azokat a mondatokat gyülekezeteknek, amik valóban Igévé lettek a XXI. század hívei számára is. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem! (Gal. 2,20.) Vagy: Mindenre van erőm Abban (Krisztusban), Aki megerősít engem! (Fil. 4,13.) De még János apostol is ír erről az elváltozásról: Hasonlóvá leszünk Hozzá, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában! (I. János lev. 3,2.) Lepel nélkül, tisztán látni, a kegyelem ajándéka.

Kedves Testvéreim! Nem mese ez, ahogy azt az ördög el akarja hitetni az emberekkel. Az önző, saját magát „imádó” embert is át tudja formálni a Lélek. Olyan erőt, világosságot, békességet, bizonyságtevő alkalmatosságot, képességet kap a hívő ember, amellyel szolgálhat. Ugyanakkor változás, formálódás is történik benne. Tapasztalod-e testvérem életedben ezt a változást? Szabad ezért imádkozni. És ha igent mondasz a kérdésre, akkor lehet hálát adni. Legyen igaz mindnyájunk számára: Kiformálódik bennetek a Krisztus! (Galata 4,19.)

Ajánlott ének: 300. dicséret 3-4 verse                      Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)